Ego - 2.rész: Egy kicsit elfelejteni, hogy ki vagy Te
Az ego egy latin szó, magyarul a jelentése: ÉN. Ha most megkérdezem, hogy te esetedben ki az ÉN, - akkor kimondod a neved, és a foglalkozásod. Autószerelő vagyok, nővérke vagyok, karate edző vagyok, nyugdíjas vagyok, és így tovább. Ha két éves korodban feltettem volna ezt a kérdés, akkor nem értetted volna, mit értek az ÉN fogalma alatt. Egyes szám harmadik személyben beszéltél még magadról, nem azt mondtad, hogy ÉN kérek kakaót, hanem Tibike kér kakaót. Nem volt még szereped, nem volt semmi amivel azonosulni tudtál volna, még a nevedet sem értetted.
Aztán óvodás lettél, iskolás lettél, munkahelyed lett. Eközben baráti köröd lett, párkapcsolatod lett, családod lett. Eközben kedvenc csapatod lett, kedvenc hobbid lett. Nagyon sok ÉN-ed lett. Ha a munkahelyeden kérdezik meg ki vagy te, akkor mondod a neved, és a foglalkozásod. Ha a focimeccsen kérdezik meg ki vagy, akkor mondod a neved és azt, hogy melyik csapat drukkere vagy. Minden egyes ÉN, EGO, egy szerep, egy külön személyiség. Ha egy asztalhoz ültetnek a focicsapatod vezér drukkerével, valamint a munkahelyed vezérigazgatójával, akkor össze leszel zavarodva, hogy most melyik játékban vagy, melyik szerepet töltsd be, melyik személyiséged vegye át tested felett az irányítást.
Reggel felébredsz, és elkezdesz gondolkodni. Mit fogok a mai napomon csinálni, milyen teendőim vannak, milyen terveim vannak. Ma milyen játékokban veszek részt, azokban hogyan léphetek feljebb, hogyan szerezhetek több pontot, hogyan versenghetek sikeresen. Egész nap folyamatosan jár az agyad, egész nap folyamatosan újratervezel. Minden ember azonosul valamilyen szereppel, valamelyik játékban előkelő helyezést akar elérni. Senki nem akar vesztes lenni, valamiben mindenki sikereket akar elérni. Az állandó növekedési vágy, rengeteg gondolkodást igényel. Ha már feljebb jutottunk, már kirívunk a tömegből, már híresek, sikeresek lettünk, akkor meg a pozíció megtartása kíván rengeteg figyelmet, gondolkodást. Idővel nem tudunk kiszabadulni a játékokból, figyelmünk az elménk rabja lesz, elhalványul a jelenlét érzékelése, kevés figyelem marad az öt érzékszervünknél, kevés figyelem marad a jelen pillanatra. Játékfüggők leszünk, mint a gyerek, akinek végül az apja baseball ütővel veri szét a játékkonzolját. Mert délben ébred fel, és reggelig játszik. Mi se tudjuk elengedni a szerepeket, játékokat, főleg ha jól megy, ha sikeresek vagyunk valamelyik játékban. Ez hatalmas csapda, mert mindig van egy új level, mindig van kihívás, sose lesz olyan, hogy még ezt megcsinálom, aztán már nyugton maradok.
Így sose tudunk kikapcsolni, sose tudjuk elfelejteni, hogy kik vagyunk. Olyankor vagyunk a legegészségesebb testi állapotunkban, amikor elcsendesül az elménk, megszűnik az összes szerep. Nézd meg, hogy pár nap nyaralás után, ahol nem volt senki aki emlékeztetett volna valamelyik szerepre, személyiségre, nem volt egy ismerős helyszín sem, ami betöltötte volna az elmédbe valamelyik szerepedet, mennyire feltöltődsz, kivirulsz. Olyankor merülünk ki, amikor nagy a stressz, túl sokat játszunk. Olyankor töltődünk fel, amikor kikapcsoltuk a játékokat, elfelejtjük kik vagyunk. Levetkőzzük a szerepeket. Ha hosszabb ideig kikapcsolva maradunk, töltődve maradunk, akkor megvilágosodunk. Az növekedő életerő szintünkkel arányosan tágul a tudatunk is, felfogó képességünk is, aminek köszönhetően megértjük, hogy szerepeket játszunk. Ekkor elkezdünk tudatosak lenni az elménk kikapcsolására, személyiségek, szerepek levetkőzésére, tudatosan elkezdünk magasabb életerő szintekre emelkedni.
Nézd meg a csatolt képet. Kicsit olyanok vagyunk, mint a matrioska bábú, gyerekkorunk óta rengeteg szerepbe beöltöztünk már, ha vissza akarjuk kapni a forrás ÉN-ünket, akkor sorba le kell vetkőzni a szerepeink végett magunkra öltött ruhákat, álarcokat. Hatalmas megkönnyebbülés, felszabadult érzés visszatérni a kiinduló Én-hez, ahol még nem volt egónk, nem volt ÉN fogalma, még mindenki egyenlő volt mindenkivel. Gyerekként nem tettél különbséget a takarító, és az amerikai elnök között, neked emberek voltak, nem szerepek, egók voltak. Mindegy, hogy mások mit csinálnak, mindegy milyen a világ, ha te megérted az összefüggéseket, levetkőzöd az összes egód, kilépsz a mátrixból, akkor újra olyan életerős, és boldog leszel, mint gyerekkorodban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése