Jelenlét

Jelenlét

34 évet éltem le ezen fogalom nélkül. Ma már értem mit jelent, ma már tudatosítom mit jelent nálam a jelenlét. Tegnap nem a Duna menti házunkban ébredtem, hanem egy nagyváros panellakásában, a hatodik emeleten. Reggel kinyitottam a szemem, és figyelni kezdtem az épület hangjait. Hallottam a fürdőszobából az elszívó hangját. Hallottam a lift hangját. Hallottam, ahogy a folyosón épp becsukja valaki az ajtót. Kicsit olyan érzés kerített hatalmába, mintha gyerekkoromban egy hotelban lettem volna. A hotelokban szoktam ébredés után figyelni az épület hangjait.

Ha most beülünk egy autóba, és elindulunk Svédországba, két nap múlva érdekes változás fog történni az elménkben. Megállunk egy benzinkúton, én bemegyek fizetni, te kint maradsz az autóban. Megfigyeled majd, hogy a mellettünk lévő autóban kik ülnek, milyen színű a svéd hölgy kalapja, milyen ruha van rajta. Milyen az autó típusa. Megfigyeled majd, milyen a benzinkút környéke, milyen táblák vannak, milyen feliratok vannak, megpróbálod elolvasni majd a svéd írást. Nem azért figyelsz ezekre a dolgokra, mert érdekelnek, azért figyelsz fel rájuk, mert van figyelmed. Figyelem kell a jelenléthez. Ha pár óra múlva megkérdezem, mit láttál a benzinkúton, amíg én fizettem, te eltudod mondani. Így működik a tanulás, ami elég figyelmet kap, az rögzül, tudatosul, felidézhető. Ha a hétköznapokban, ebédidő alatt autóznánk a városban, és nekem tankolni kéne, akkor két óra múlva, nagy valószínűséggel nem tudnád felidézni kik ültek a mellettünk lévő autóban, milyen feliratok voltak a benzinkút környékén. Mert nem volt figyelmed.

Vannak olyan emberek, akik úgy átsétálnak egy városon, hogy semmire se emlékeznek, semmit nem tudnak felidézni, nem tanulnak meg semmit. Ezek stresszes, gondterhelt emberek, akik nagyon sokat gondolkodnak, az összes figyelmüket lekötik a gondolataik. Nagyon furcsa dolgoknak kell történni, hogy figyelni kezdjenek, hogy több figyelmet szabadítsanak fel az elméjüktől, mint amennyi ahhoz kell, hogy ne lépjenek ki az útra, vagy ne ütközzenek össze a szembejövő emberekkel. Sokan megsértődnek gondterhelt embertársaik viselkedése végett, mondván - látott, de nem köszöntött. Hidd el, hogy egy eléggé gondterhelt elme esetében, régi ismerősöd nem fogja fel kit lát, csak annyit regisztrál belőled, hogy ember vagy, akit ki kell kerüljön a járdán. Rózsaszín elefántnak kell szembejönnie, hogy felszabaduljon valamennyi figyelme, megjelenjen, jelenlét tudatállapotába kerüljön. A pici gyerekek, akik könyvek nélkül tanulnak meg idegen nyelveket, mindig nagyon erősen jelen vannak. Nem azért tanulnak meg beszélni, mert meg akarnak, hanem azért mert rengeteg figyelmük van, ami akaratlanul is tapad. És ahova a figyelem odatapadt, abból emlék lesz, tudatosult, tanult adat, felidézhető információ lesz. A gyerek mindent lát az utcán, emlékezz mennyi pillangót, furcsa formájú követ, állatka alakú felhőt, színes virágot mutat neked, mennyi részletre hívja fel a figyelmed. Emlékezz, amikor nyaralsz, te is úgy sétálsz át a városokon, mint a kisgyerek. Mindent látsz, mindenre felfigyelsz, mindent rögzítesz. Ahogy Svédországban tetted a benzinkúton.

Nekem nagyon sokáig rejtély volt az életemben, hogy miért tűnik teljesen másnak nyaralásból hazatérve a repülőtér, a repülőtérről hazafelé vezető út, majd miért teljesen más a házunk. Nem tudtam szavakba önteni mi a furcsa, de azt felfogtam, hogy valamit tapasztalok, valami furcsa. Észrevettem a repülőtér plakátjait, feliratait, megnéztem az épület formáját, sok illatra lettem figyelmes. Hazafelé láttam az út menti házak kiskertjeit, udvarait. Láttam a talicskát, amit nekitámasztottak a ház falának. Hazaérve érzetem a fenyődeszka illatát, amire kiskoromtól nem voltam figyelmes, azt hittem már rég nem érződik. Leültem a szobámban, és figyelni kezdtem a környékünk hangjait, sorba beazonosítottam őket. Elég jól szigeteltek az ablakok, nagy csönd volt a szobában, de azért néha mégis beszűrődött egy hang, amit én azonnal beazonosítottam. Közben hallottam a falióra ketyegését a falon, amit csak az elalvás előtti pár percben szoktam hallani. Hallottam a saját szuszogásom. Nem azért mert ezt a sok mindent hallani akartam, hanem azért, mert volt figyelmem. Ugyanígy, tegnap reggel volt figyelmem a panellakásban, figyelni kezdtem a hangokat.

Jó, - mondjuk, hogy megérthető, elmagyarázható az elmében történő változás, de mire jó ez? Miért kéne nekünk foglalkozni a jelenlét tudatosításával? Például az egészségünk végett. Az egészsége mindenkinek fontos, mindenki tudja értékelni, így az egészségen keresztül a legkönnyebben megérthető, miért fontos a jelenlét az ember életében. De még mielőtt az egészségen keresztül elmagyaráznám, lássuk a nagyobb képet, melyben az ember egy spirituális energialény.

Az ember, az ÉN, nemcsak a testünk, amely él 70-80 évet. Az ÉN testből, szellemből, lélekből épül fel. Ez a szent hármasság. Három dimenzió, amely összefonódik, kölcsönhatásban van. Amikor a tested elveszíted, a lelked a szellemeddel, még mindig jelen van. Ugyanúgy gondolkodsz, ugyanúgy érzelmeid vannak, csak megszűnik a tested. Talán. A hármasságból a szellem, az értelmed, a gondolkodási képességed. A lelkedet érzelemként tudatosítod. Kívülről nézve, van körülötted egy energiagömb, egy aura, ami energiával van feltöltve, ebből az energiából működik a tested. Amíg ez a gömb körülötted van, addig a tested élőként viselkedik. Ez a gömb a lelked, a benne lévő energiát érzelemként tudatosítod. Neked energialényként az a célod, hogy a gömb tele legyen energiával, hogy a tested bőségesen el legyen látva energiával. Így egészséges maradhasson. A lelkünk akkumulátorként működik a testünknek, amikor az ember teletöltődik, olyankor oktalanul mosolyog, testét légiesnek, könnyednek érzékeli, a magas energiaszintet oktalan örömnek, boldogságnak érzékeli. Amikor lemerül a lelkünk, olyankor mogorva arcot vágunk, testünk elnehezedik, fáradékonyak vagyunk, kedvtelenek, szomorúak vagyunk.

Azért fontos megérteni a jelenlét fogalmát, mert olyankor vagyunk a legmagasabb energiaszinten a lelkünkben, amikor a szellem szintjén jelenlétet érzékelünk. A legmagasabb energiaszint a lelkünkben a szeretet érzelmi szint, teletöltődve szeretetet érzünk. Egy feltöltődött ember lelki szinten szeretet érzelmeket tudatosít, szellemi szinten jelenlétet tudatosít, testi szinten oktalan mosolygást, könnyed, légies testet tudatosít. Nekünk most a jelenlét megvizsgálása a fontos. Ahogy írtam, minél gondterheltebb az ember, annál kevesebb figyelme marad. Láthattuk, hogy nyaralás alatt, vagy gyerekkorban nagyon sok figyelmünk van, nagyon könnyedén erőteljesen jelenlétben vagyunk. Az elme köti le a figyelmet, a gondterhelt ember, aki csak a rózsaszín elefántra lenne figyelmes az utcán, tele van zakatoló körkörös gondolatokkal a fejében. Ez már a szélsőséges példa, amikor valóban csak az elefántot jegyezné, tanulná meg a látottakból. Az átlag ember figyelmének a fele le van kötve az elméjében, figyelme másik felével jelen van az utcán.

Amikor reggel felébredünk, az elménk rögtön bekapcsol, bevillannak tegnapi emlékek, napi rutinfeladatok, rövid és hosszútávú tervek, fantázia szülemények, igazi mozi van a fejünkben, mindenféle gondolatot megfigyelünk akaratlanul. És mi ezt nem tudatosítjuk. A depressziós ember reggel kinyitja a szemét, és figyelmének 90%-ka azonnal lekötődik az elméjébe, alig marad jelen. Megőrjítik a gondolatok, és nem tudja felszabadítani a figyelmét tőlük, akár mennyire próbál meditálni, próbálja kihozni a jelenlétbe a figyelmét, mint valami erős mágnes, hatalmas erővel visszaszívódik az összes figyelme a kéretlen gondolatokra. Minél kevesebb energia marad a lélekben, annál több figyelem szívódik be az elméhez, és annál gonoszabb a mozi a fejben. Annál negatívabb, szörnyűbb emlékképek, ötletek jutnak eszünkbe, annál nagyobb a rohanás, annál gyorsabban váltakoznak a gondolatképek. Amikor a lélek teletöltődik, megjelenik az oktalan szeretet érzelem, olyankor csak 10% figyelem marad az elménél, a többivel a jelenlétben vagyunk. A 10%-ék figyelem hihetetlen pozitív gondolatokra összpontosul, én többször megdöbbentem, hogy lelkileg felemelkedett állapotban eszembe jutnak a gyerekkori emlékeim, amelyekről azt hittem, hogy nincs tudomásom. Az agyunk egy nagyon briliáns alkotás, sok cikkben írtam már a működéséről. Most csak annyit, hogy a kinti idő, és a benti idő, nincs kapcsolatban, az agyunkban megfigyelhetünk egy másodperc alatt, egy percnyi eseményt is. 

Beszélgetsz egy lemerült depressziós emberrel, aki egyik pillanatról a másikra, teljesen megváltozik veled szembe, nem érted mi történt. Neki egy pillanat alatt bevillant, több perces régi emlékkép, amelyben rosszat okoztatok egymásnak. Egy pillanat alatt újra átélte, felidézte az egészet. Valószínű, nem legenda, hogy valakinek lefuthat az egész élete egy pillanat alatt a belső moziján. 

A másik agyműködési jellegzetesség, hogy agyunk láncreakciószerűen köti össze az emlékképeket, a már említett felgyorsult időállapotban. Eszedbe jut a Balaton, arról beugrik a vízibicikli, arról a lángos, arról a bevásárlás, arról hogy kivel futottál össze utoljára a parkolóban, arról egy régi emlék. Pillanatok alatt elkalandoznak a gondolataink, a legtöbb esetben fogalmunk sincs mi juttatta eszünkbe, az épp aktuális gondolatképet, az aktuális mozit. Én több napot szántam rá, hogy minden esetben visszavezessem, visszatekerjem a belső mozi felvételét, ami elég megterhelő, mert valóban pillanatok alatt, percek telhetnek el. De ha eléggé a jelenlétben vagy, akkor bőségesen van figyelmed, a napi rutinod mellett, nem megterhelő figyelmed egy részét az elméd megfigyelésére lekötni. Így biztos vagyok a láncreakcióban, és értem hogyan szoktak eszembe jutni lelkileg emelkedett állapotban a gyerekkori legszebb emlékek. Meglátok az utcán egy villanyoszlopot, amely elindít egy láncreakciót, amely egy gyerekkori kirándulásnál végződik. 

Látom ahogy nézek ki a buszból, megyünk a nyári táborba, látom ahogy megjelentek a fenyvesek, újra érzem, ahogy elönt a boldogság, a kaland, az életöröm érzése. Ha felemelted a lelked, akkor a szellemed 90%-ban jelenlétbe kerül, a maradék 10%-ék gondolatmegfigyelő mozi, pedig a legszebb emlékeid láncreakcióiból jön létre. Valójában mindegy hol vagy, valami úton, módon a láncreakció eljut a legszebb emlékekhez, mindegy mi vesz körül. Lehetsz egy szemétdombon is, az agyad megtalálja az utat. De ugyanígy lehetsz te a világ legszebb helyén is, az agyad megtalálja a láncreakciót a legrosszabb emlékképeidhez, mindenben, mindenkiben csak a rosszat fogod észrevenni, a legrosszabb emlékképek fognak felsorakozni.

Szóval ha megtöltöd a lelked, az akkumulátorod teletöltődik, olyankor erősen jelenlétet tapasztalsz, a szellemed agyadban maradt része, mindenkiről, mindenről a legszebb emlékeket hívja elő láncreakció szerűen. Mindeközben tested légiessé válik, arcodon mosoly jelenik meg. Így van kapcsolatban a három dimenzió, tested, lelked, szellemed. Ha a lelked félig van, akkor félig vagy a jelenlétben, szellemed 50%-ka semleges emlékképekhez kötődik. Tested már nem a legegészségesebb, már kénytelen 50%-ék energiaszintből gazdálkodni, a szervek elkezdenek öregedni, hibák jelenhetnek meg. Ha a lelked 10%-ék alá merült, akkor depressziósan a szellemed 90%-át lekötik a nagyon negatív, nagyon felgyorsult emlékképek, alig marad figyelmed a jelenlétben. Tested gyors rohamban öregedni kezd, nagyon nagy az energiahiány, betegségek jelennek meg.

Lemerülve a világ számodra elszürkül, elhalványodik. A szabad figyelem nem csak látásodban nyilvánul meg, hanem az összes érzékszervedben. Az érzékeid felerősödnek, már pontosan értem miért érzetem nyaralások után a fenyődeszkák gyantás illatát. Nem a deszka vesztette el az illatát, nem a szaglásom romlott meg, a figyelmem csökkent, a figyelmemet elszívta az elmém a jelenlétből. Teljesen természetes fogyasztói társadalmunkban, hogy felnőttkorra figyelmünk nagy részét állandóan leköti az elménk. Öntudatlan állapotban, egy hét kikapcsolódás, pihenés kell, hogy pár napra tartósan visszanyerjük a figyelmünket, emelkedett lélek energiaszintünket. Nem csak a szemünkkel figyelünk. Figyelünk a fülünkkel, orrunkkal, ízlelő sejtjeinkkel, tapintást érzékelő bőrünkkel. Amikor van figyelmünk, amikor az elménk elengedi a figyelmünk, olyankor akaratlanul felerősödnek az érzékszerveink, több figyelmet kapnak. Észrevesszük, tudatosítjuk, felfogjuk, regisztráljuk, megtanuljuk a környezetünkben lévő képeket, hangokat, illatokat, ízeket, tapintásokat. Nem utolsósorban az agyunk is egy nagy érzékszerv, a logikai gondolkodási képességünk is egy érzékszerv. Amikor logikailag gondolkodunk, olyankor az agyunkkal figyelünk. Amikor van figyelmünk, olyankor felerősödik a gondolkodási képességünk.

Nem kell külön magyaráznom az egészségedet, megérthetted az összefüggéseket. A stresszes, gondterhelt ember, amint kinyitja reggel a szemét, azonnal megjelennek a gondolatok, indul a belső mozi. A nyugodt, gondtalan ember reggel felébred, és figyelmes lesz az épület hangjaira. Nem azért mert érdekli, hanem azért mert van szabad figyelme, elméje nem szívja el a figyelmét. A legegészségesebb állapotunk, amikor a jelenlétben vagyunk, amikor elcsendesül az elménk, elengedi a figyelmünk. Nagyon nehéz tudatosítani, hogy energialényként épp milyen a töltöttségi szintünk, az egyetlen mód a tudatos boldog életre, ha megtanuljuk önmagunk működését, tudatosítjuk az állapotainkat. A jelenlét tudatosítása az egyik legegyszerűbb lehetőség, hogy felismerjük az állapotunkat. Előfordult már veled, hogy úgy autóztál haza, hogy kiesett valamennyi idő, elbambultál, révültél vezetés közben. Több szavunk van a jelenlétre. Ilyen a révülés, vagy a hétköznapi kifejezés, amikor valaki elbambul. Ezek már erőteljesebb jelenlét tudatállapotok. Amikor teljesen üres az agyad, csendes az elméd, az összes figyelmed szabad. Ilyenkor nagyon könnyen megijesztenek, egy kisebb ajtóbecsapástól is majd kiugrassz a bőrödből. 

Nagyon felerősödnek az érzékszerveid, hangosabbak a hangok. A stresszes embert nehéz megijeszteni, nincs szabad figyelme a környezetére. Amikor teljesen jelenlétbe kerülsz, olyankor olyan érzésed van, hogy megszűnt körülötted a világ, mint amikor vezetés közben kiesik valamennyi idő. A pszichológia flow-nak, áramlásnak hívja ezt a csendes elme állapotot. A buddhizmus satori-nak. Bármikor megállhatsz napközben, figyelmed önmagadra irányíthatod, és megvizsgálhatod mennyire aktív az elméd, mennyi figyelmeddel vagy jelenlétben. Ha valóban boldog akarsz lenni, akkor ez a legrövidebb út. Ha valóban gyerekkori emlékképeket akarsz, ha valóban azt akarod, hogy mindenről, mindenkiről a legszebb emlékek jussanak eszedbe, hogy folyton folyvást értékeld, elismerd, megdicsérd embertársaid, akkor ez a legrövidebb út. Nem a pénz boldogít, hanem az önismeret.

Nagyon sok gyakorlat van, amely segítségével elérheted az érzelmi változást. Nem csak a meditáció, amelynél megharcolsz az elméddel, százalékról, százalékra visszaveszed a figyelmed a jelenlétbe. Egy zuhanyzás, egy séta a természetben, egy óra zenehallgatás, egy óra sport, mind olyan tevékenységek, melyek megemelik a rezgésszintedet, segítenek a jelenlét elérésben, segítenek hogy a maradék gondolataid láncreakcióinak a vége, szép emlékeknél kössenek ki. Segítenek, hogy feltöltsd energiával a lelked, a téged körülölelő metafizikai energiagömböt, segítenek hogy tested bőségesen meríthessen belőle, egészséges lehess. Minden betegségből kigyógyulhatsz, ha képes vagy folyamatosan magasabb energiaszinten tartani a lelked. Felejtsd el, hogy leégett, meghalt, ellopták, elhagyott, kinevettek, kidobtak, megszégyenítettek, becsaptak, hátba támadtak, engedj el minden negatív gondolatot, bocsáss meg az ellened vétkezőknek, és te is kérj bocsánatot tudatlan tetteidért. Vedd észre az összefüggéseket, ez a cikk nem mese, nézd meg a stresszes embert, aki nem tudja feldolgozni a veszteségeket, mennyire gyorsan öregszik, mennyire kötekedő lett, lásd a gondolatainak láncreakcióit, értsd miért jut rólad eszedbe a sok negatív emlékképe. A tudatosság, önismeret felszabadít. Nem attól leszel boldog, hogy sikeres céged lett, hogy előléptettek, hogy pároddal megtaláltátok egymást, - attól leszel boldog, ha megtanulsz félelem mentesen élni, megtanulsz gondtalanul élni, megtanulsz bízni a gondviselésben. Megtanulod folyamatosan kikapcsolva tartani az elméd, folyamatosan megemelve tartani a lelked. Fiatalodni kezdesz, a világ újra ragyogni kezd a felerősödött érzékszerveidnek köszönhetően, mint gyerekkorodban. Újra szaladni fogsz sétálás helyett, mint gyerekkorodban. Lesz hozzá energiád. A vágyaid döntenek romokba, tartanak tartósan lemerülve.

Nyaraláskor reggel kinyitod a szemed, és úgy érzed, hogy a mennyországban vagy. Felfogod, hogy gondtalan vagy, minden a lehető legnagyobb rendben van, szerencsés vagy, áldott vagy, csupa jó dolgok várnak rád. Ezzel megadod a kezdő lökést, hogy a jelenlétben maradj. Akiket börtönbe zárnak, azok reggel kinyitják a szemüket, és úgy érzik hogy a pokolban vannak. Ezzel megadják a kezdőlökést, hogy figyelmük döntő részét, elszívja az elméjük, beinduljon a horrorisztikus belső mozi. Nem bíznak senkiben, agyuk a legnegatívabb, legbaljósabb kimenetelű gondolatképeket jeleníti meg az összes láncreakció végén. Ez a földi pokol. De egy rab is felemelkedhet, megtapasztalhatja a Földi mennyországot, oktalan boldogságot, ha meditálni kezd, tudatos lesz a saját lényére. Te nem tengerparton ébredsz, de nem is börtönben. Neked sokkal könnyebb megteremteni egy olyan életet, amelynél reggelente egyre jobban elhiszed, hogy valóban a Földi mennyországban ébredsz fel. A lélek pillanatokra, percekre, órákra erőteljesen energiaszintet válthat, de ahogy a memóriamatrac, idővel visszanyeri a formáját. Hetek, hónapok kellenek a tartós változáshoz, megvilágosodáshoz. Heteken, hónapokon keresztül, napi szinten fel kell emelned megad, minél többet kell érzékelned a jelenlétet, hogy az állapot tartós maradjon. Újra elérheted azt a lélekszintet, energiaszintet, amivel megszülettél. Az emberek teletöltve születnek meg, majd fokozatosan lemerülnek, végül meghalnak. Mivel nem tudatosak a test-szellem-lélek kapcsolatra, nem tudatosak a jelenlétre. Ha az ember képes megtanulni visszatölteni a lelkét, akkor csodák kezdődnek el, Jézus, Buddha, megtalálta a keskeny ösvényt. Magasabb energiaszintet is el lehet érni, mint születésünkkor, egy ponton a lélek fényessé válik, az emberek fényes gömbként kezdik érzékelni a fizikailag is megvilágosodott embert. Az ősi tudás merkabának nevezi ezt fénygömböt, a leírások szerint az ember ekkor legyőzi az élet-halál körforgást, állandó tudata marad. A merkabával utazni képes a téren, és időn keresztül, az ember angyallá alakul, az evolúciós fejlődés következő avatarává. Talán.

Zsigray András