A sámánok révülése, meditáció volt?
Ősi világba kell visszautaznunk, hogy egyáltalán a címet megértsük. Kik azok a sámánok? Egész életemben úgy tudtam, hogy valami varázslófélék az ősmagyar történelemből, valami népi legenda, babona. Nem érdekelt, ahogy az sem érdekelt, hogy egyáltalán mi az a kereszténység, mint vallás. Hisz volt tévé, Dallas, Friderikusz show, Chuck Norris, meg Arnold Schwarzenegger filmek, Nintendo, - kit érdekelt, hogy mi az a vallás. Meg sámán.
Majd történt valami az életemben, több hónapon keresztül euforikus boldogságot éreztem, szeretetet éreztem az összes ember felé, megszűntem az időt érzékelni, megszűntem Én-ként, elkülönültként érzékelni magam, sok-sok furcsaság, melyek következtében elkezdtem válaszokat keresni tapasztalataimra. Mert ezekről a tapasztalásokról nem volt szó a Friderikusz showban, Dallasban. Ezekről a tapasztalásokról a spirituális tanítások beszélnek. Így spirituális kereső lettem. Ez egy hosszú út, mely során rengeteget tanulsz, napról, napra több tudásod lesz, napról napra egyre jobban megérted az összefüggéseket. Így értem meg könnyedén 4 év keresés után, hogy az ősmagyar sámánok a révülés alatt, valójában meditáltak.
Mivel nem érdekeltek minket a vallások, ezért nem sokat tudunk róluk. A keresztény vallás 2000 éve van jelen a Földön, Jézus születése óta. A magyarok keresztény vallásúak. De kétezer évvel korábban milyen vallásúak voltunk? Amikor még a fogalom se volt ismert a Földön, hogy kereszténység. Jól tudjuk, hogy körülbelül ezer éve vagyunk keresztények, István király rockoperája minden évben elmeséli a történetet. A keresztény vallás előtt is sok vallás volt, az ősmagyar vallásban a papokat hívták sámánoknak. Azt tartjuk tévesen, hogy akik nem keresztények, azok pogányok. Hogy a pogányok nem hisznek istenben. Az igazság az, hogy a pogány szó, a szláv paganizmus szóból ered, a paganizmus ugyanolyan vallás, mint a judaizmus, buddhizmus, hinduizmus, katolicizmus. A szláv népek ősi vallása a paganizmus volt, pogány vallásúak voltak. Majd Cyril és Metód megtérítette őket katolikus vallásúra. A vallások feladata, hogy kapcsolatot tartsanak a spirituális, és fizikai világ között.
Azt most már tudjuk, hogy mi az a sámán. A másik furcsa szó a révülés. Én csak amióta kutatok, lettem figyelmes erre a szóra. Azelőtt a rév szó jelentésével tisztábban voltam, mint kompot, átkelést kifejező fogalom. Révülésnek nevezzük, a megváltozott tekintetet, ami kívülről megfigyelve, olyan mintha az ember elbambult volna. Ránk néz, de olyan érzésünk van, mintha a hátunk mögé nézne. Ilyen a révülő tekintet. Mindannyian rendszeresen révülünk, a legtöbbször nem is veszünk róla tudomást, nem értjük mi történt velünk, mit éltünk át. Sokunkkal előfordul, hogy vezetős közben kiesett fél óra, hirtelen hazaértünk. Ilyenkor elrévültünk vezetés közben, elménk elcsendesedett, kikapcsolt, nyugalom öntött el minket. A futók is jól ismerik ezt a tekintetet, hosszútávon megjelenik a révülő tekintet. De akár mosogatás alatt is elrévülhetsz, csak azt veszed észre, hogy már mindent elmosogattál, nem érted hogy, hogy ilyen gyorsan. Leülsz a fotelba egy fáradt nap végén, és azon kapod magad, hogy elbambultál. Amit bambulásnak ismerünk fel, az a révülés. Körülötted a család, tekinteted révül, de te mégis teljesen jelen vagy, felfogsz mindent a környezetedben, csak nem reagálod le. A párod beszél hozzád, kérdez valamit, és neked nem akaródzik a jóleső nyugalomból kimozdulni, de végül már hadonászik a fejed előtt, hogy hahó, itt vagy? A kisgyermekek nagyon sokszor vannak ebben a révült állapotban. Figyeld meg ahogy játszanak, figyeld meg a tekintetüket. Olyan, mintha megszűnne körülöttük a világ, nem akaródzik nekik válaszolni, kimozdulni a jóleső nyugalomból.
Magyar tudósok felfedeztek egy ősöreg idegpályát, amely bambuláskor aktiválódik, állításuk szerint, olyan mintha összekötődne, szinkronba állna a két agyfélteke. Az intuitív, álmokért, látomásokért felelős jobb agyfélteke, amellyel alváskor vagyunk a spirituális világban, és a logikai gondolkodásért felelős bal agyfélteke, amellyel ébrenlét alatt vagyunk a fizikai világban. A révülés alatt a két világ összekötődik. A fizikai test az energiát a spirituális világból kapja, így amikor összekötődünk, olyankor energiával töltekezünk, amely megnyilvánul az érzékszerveink, gondolkodásunk, testi erőnlétünk felerősödésében. Egy fáradt nap után, pár perc bambulás a fotelben feltölt minket, kicsit újra erőre kapunk. Annak ellenére, hogy vezetéskor kiesik az a fél óra, nem nagyon emlékszünk hogyan értünk haza, a révülés alatt nagyon is éberek vagyunk. Állításom szerint sokkal éberebbek, mint béta agyhullámon. A révüléskor transzba esünk, agyhullámaink bétáról alfára váltanak, lemegyünk alfába. Alfa agyhullámoknál, a révült tekintet közben, ugyanúgy tisztában vagyunk a környezetünkkel, mint ahogy a fotelban bambuló ember tisztában van az őt körülvevő család eseményeivel. 180 fokos szögben érzékeljük a teret. Nem csak az előttünk guruló autóra vagyunk figyelmesek, hanem egyszerre látjuk a határt is, az állatokat, madarakat, látjuk a felhőket, látjuk az összes visszapillantó tükröt. Érzékszerveink révülés alatt felerősödnek, több részletet vagyunk képesek felfogni.
És akkor jöjjön a kérdés, hogy a sámánok révülés közben, valójában meditáltak? Az összes vallásban tanítják az alfa tudatállapot elérését. A keresztény templomokban a hangok, illatok, rezonanciák, segítik az alfa állapot elérését. A legelterjedtebb elmeelcsendesítő módszer a buddhizmusból ismert, melyet meditációnak nevezünk. De az összes vallásnak megvan a kifejezése az elmeelcsendesítésre, pontosabban baloldali agyfélteke egyeduralmának megszüntetésére, a két agyfélteke összekötésére. A keresztény vallásban a meditációt imádkozásnak nevezik. De nem a párperces Mi atyánk, aminek a végén kérsz valamit istentől. Hanem egymás után mondod el sokszor a rózsafüzér szerint az imákat, kántálod őket, amíg el nem éred a transz állapotot. Az ősmagyar vallásban a meditációt révülésnek nevezték. A sámánok révültek. Addig mantrázták, kántálták az énekeket a tűz körül, amíg transzba nem estek. Ilyenkor aztán kapcsolatba léptek a spirituális világgal, túlvilággal.
Sokan ismerjük a megvilágosodás fogalmát, és sokunknak van róla különböző elképzelése. Megvilágosodva az ember alfa agyhullámokon, vagy még az alatt, théta agyhullámokon van egész ébrenlét alatt. Így éltünk öt éves korunkig, amikor a legboldogabbak, legéleterősebbek voltunk. Ha visszaakarunk térni ebbe az állapotba, ha újra összeakarjuk kötni folyamatosan a két agyféltekét, akkor el kell kezdenünk meditálni, el kell kezdenünk úgy élni, azon az ösvényen járni, amely visszavezet a gyermekkori tudatállapotba. Én véletlenül visszakerültem pár hónap erejéig, ezért tudom, hogy lehetséges, ezért kitartóan kutatok. Minél többet meditálsz, annál jobban megtartod egész nap az alfa agyhullámokat. Csak kezdetben bambuló a tekinteted, bizonyos idő után a látásod újra fókuszálódik, és közben megtartod a transz állapotot. Gyerekkorban láttuk a szellemvilágot, csak nem értettük. Ha megvilágosodva visszatérsz az egyensúlyba, összekötöd a két agyféltekét, akkor egy új világ nyílik meg előtted.
Nagyon sok cikkben leírtam, hogyan érhetjük el az alfa agyhullámokat, leírtam mennyire csodálatos hatással van a megnövekedett energiaszint a lényünkre, érzékszerveink képességeire. Meditálás, imádkozás, révülés, az egyik módszer. Egy másik módszer a futás, vagy túrázás, ha fizikailag megterheljük a testünket, akkor az agyunkban gátolva van a béta agyhullám. A szeretet is elcsendesíti a bal agyféltekét, nézd meg az unoka révülő tekintetét, amint a nagymama átöleli, elkezdi simogatni a hátát. Azonnal transzba esik a gyermek. Vagy csinálj valakinek meglepetésszerűen jót, majd lásd az örömét. Azon kapod magad, hogy bambulva figyeled az eseményeket, mély nyugalom öntött el, tekinteted révülni kezdett. Vízpartok közelében, zuhanyzás közben gyakran elbambulunk, révülünk. A víz elektromágneses kisugárzása gátolja az agy béta hullámait. A drogok, tudatmódosító szerek is gátolják az agy béta hullámait, nézd meg a heroinfüggők révülő, transzba esett tekintetét, hasonlítsd össze Sri Chinmoy meditáció utáni tekintetével. Ugyanazt az eufóriát érzi. Sok módszer van, hogy elérd a meditatív állapotot.
A buddhizmus által tanított meditációt csukott szemmel gyakorolják. Én nálam ösztönösen jelent meg, hogy nyitott szemmel merülök a mélyebb agyhullámokba, először saját magamon lettem figyelmes arra, hogy bambulni kezdek, révülni kezdek egy bizonyos nyugalmi szintnél. Majd szintenként kiélesedik a tekintetem, majd újra révülni kezd. Többször váltakozik, minden váltás után erősebben érzem az illatokat, erősebb, részletgazdagabb a látásom, és egyre nagyobb szeretetet érzek. Ez két éve volt, hogy felismertem a révült tekintet összefüggéseit, az elmélyülés szintjeivel. Nyitott szemmel történő meditációnak neveztem el. Idővel tudatosan révülni kezdtem, hogy gyorsabban elérjem a transz állapotot. Ma már megértettem az összefüggéseket.
Van még pár érdekesség, ami ide illik. Vannak emberek, akik öntudatlanul használják a révülést, bizonyos élethelyzetekben. Az ember képes pillanatok alatt tudatállapotot váltani, ösztönösen képesek vagyunk pár másod perc alatt transzba esni, összekötni a két agyfelet. Húsz éves koromig sokat énekeltem, emlékszek hogy pár másodperccel az éneklés megkezdése előtt, már elbambult a tekintetem. Sokszor énekeltem iskolai ünnepségeken, az egész ének alatt 180 fokban láttam a teret, senkire nem néztem külön, mindenkinek olyan érzése lehetett, mintha a háta mögé néznék. Az ének után sokan jöttek, hogy lúdbőrösek voltak. Azt gondolom, hogy transz állapotban energiát közvetítünk, feltöltjük a közönséget. Egy másik megfigyelés az utolsó években született. Sok évig kutattam az antigravitációs technológiát, időszakonként belefutottam olyan kutatókba, akikre nagyon oda kellett figyelni, hogy értsem az angol kiejtésüket. De nagyon érdekelt az előadásuk, nagyon megakartam érteni a felismeréseiket. Ilyenkor szoktam észrevenni magamon, hogy révülni kezd a tekintettem, bambulva figyelek. Értsd meg az indiai ember angol tájszólását, majd fordítsd le, majd értelmezd a kvantumfizikai összefüggéseket. Ez már túl sok, ilyenkor szokott az agyam átváltani, megnövekedett életerő mellett, felerősödött a gondolkodási képességem, felfogó képességem. Kicsit olyan volt, mint a vezetés közben a révülés, olyan mintha csak bambultam volna a monitort, de a végeredmény biztató volt, mindig felfogtam az előadások tartalmát. Ugyanígy megfigyeltem, hogy amikor valaki dührohamot kap, tízperces monológban ostoroz a vádjaival, olyankor is fellép nálam a révülő tekintet. Egyszerre rengeteg információt mondanak rólad, nem adva időt a válaszra, egyre több gondolatot kell raktározni az agyadnak, hogy a végén, majd válaszolhass mindenre. Ez kétszer fordult elő az utolsó négy évben, sok embernél könnyen elszakad a cérna, hatalmas a stressz a világunkban. Ilyenkor kígyót, békát ordibálnak egymásra az emberek, amit aztán megbánnak. A barátság megmaradt mindkét esetben, későbbi beszélgetésben mondták el, hogy bambán néztem rájuk, miközben ostoroztak. Az egyik még követelte is, hogy nézzek közben a szemébe, de ez révülve nehezen ment. Én már nem borulok ki, végig hallgatom, közben feldolgozom az információkat, összehasonlítom a vádakat más élethelyzetekkel, mások élettapasztalataival, nem engedem be a negatív gondolatokat, érzelmeket. De ez hatalmas agyi munkát igényel a vádsorolás alatt. Ezért növekedik meg a figyelemigényem, ezért vált át az agyam alfára. Talán. Ismerek két nagyon okos embert, akik a környékünkön aránylag tisztességesen gazdagodtak meg. Mindkettőnél megfigyeltem a révülést a tárgyalások alatt.
Szóval egy újabb szó a meditációra, az ősi magyar nyelv révülésnek nevezte a két világ, két agyfél összekötését. Nem csak a fizikai világunk a fontos, nem csak a TV, a játékok, az anyag által elérhető testi élvezetek. Spirituális lények is vagyunk, a testünkben benne van a kapu a másik világhoz, tudatosan megtanulhatjuk irányítani az elménk, és a kapu megnyílhat. Újra olyanok leszünk, mint a gyermekek. Újra nem érezzük az időt, újra rengeteg szeretetet érzünk, újra tele vagyunk életerővel. És képessé válunk párhuzamosan érzékelni egy másik világot is, talán átjárhatunk a két világ között, a kapu bennünk van. Talán.
Idézd fel magadban, milyen érzés amikor elszoktál bambulni. Hagyd, hogy fókuszálatlan legyen a tekinteted. Próbálj meg így eltölteni pár órát, rendrakás, főzés, zuhanyzás közben, törekedj a révült állapotra. Figyelj arra, hogy reggel ne zúduljanak rád a tegnapi gondolatok, fékezd a bal agyfélteke uralmát, tartsd egyensúlyban a révüléssel. A reggeli készülődés alatt, még ne akarj gondolkodni, arra törekedj, hogy révülve, kikapcsolva maradj. Majd napjában minél többször, ha rutin szerű feladataid vannak, ha vezetsz, ha a körülmények engedik. Minél többször fogod ezt a gyakorlatot végezni, annál jobban elkezded visszanyerni természetes állapotodként az egyensúlyt a két agyfélközt. Annál többször leszel gyakorlatok nélkül alfa agyhullámokban. Végül eléred természetes állapotként a théta agyhullámokat, a bal agyfél már csak akkor lesz aktív, ha tudatosan akarod, teljesen megjelensz a csendben. A csendben pedig hatalmas energia van, ami hatalmas boldogság, eufória, szeretet érzés.
Sok boldogságot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése