Az önzetlen élet

Az önzetlen élet.

Az előző cikkekből megérthettük, hogy csak akkor tudunk magasabb életenergia-szintekre felemelkedni, ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, önzőről, önzetlenre. Ellenkező esetben örömünk, boldogságunk, korlátozva lesz a szexuális vágyunknak köszönhetően, nem fog tudni felkúszni az életenergia a magasabb csakrákhoz, energiaközpontokhoz. Megreked az alsóbb szinteken, feszültséget okozva, túlzott dinamizmust, temperamentumosságot okozva, mely feszítő energiától, csak szexuális kielégüléssel szabadulhatunk meg.

Amíg reggel úgy ébredünk fel, hogy miért érdemes ma felébrednem, milyen örömök várnak rám, hogyan lehetek boldog, addig az alsóbb csakrák energia-körforgásában maradunk. Létrehozzuk a gondolatokat, feltöltjük őket figyelemmel, és kielégítjük őket, kielégülés közben örömet érzünk. A kielégülést követően kiürítjük az életenergia tartalékaink, depressziós kedvünk lesz, meg kell várni, amíg újra feltöltődünk, meg kell küzdeni a szellemünkkel, hogy újra gondolkodni tudjunk az örömöt okozó gondolatokon. Újra feltölthessük őket a figyelmünkön keresztül, újra vággyá növekedhessenek, újra kielégülhessünk, újra örömöket érezzünk. Liftezünk a nagyon magas energiaszintek között, amely már feszít minket, feszültséget okoz, túlpörget minket, és a nagyon alacsony kiürült energiaszintek között, ahol apatikusak, lehangoltak, kedvtelenek vagyunk. Addig maradunk ebben a körforgásban, amíg meg nem tanulunk másokért élni. Amíg csak azon fogunk gondolkodni, hogy reggel megisszuk a kávénk ami örömet okoz, majd megesszük a péksüteményt, ami boldoggá tesz minket, majd elszívunk egy cigarettát ami örömet okoz, majd elmegyünk a munkahelyre ahol felsőbb rendűen bánnak velünk, ami örömet okoz, majd ebédelünk, ami örömet okoz, majd délután masszíroztatjuk magunk, termálfürdőbe megyünk, ami örömet okoz, majd este szexelünk, ami örömet okoz, majd alkoholt iszunk, ami örömet okoz, majd drogozunk, ami örömet okoz, majd elmegyünk egy hétre nyaralni, ami örömet okoz, majd partira megyünk, ami örömet okoz, addig nem maradunk tartósan boldogok.

Ilyen annak az embernek az élete, aki élvezi az életet, aki tud élni, aki boldog. De csak pillanatokra boldog, csak akkor boldog, amikor a vágyai épp kielégülnek. A test elhasználódik, az életenergia csökken, egyre nehezebb megtartani az önző gondolkodású életörömszintet. Már nagyon elhíztunk, már ki kell venni a zabálásokat, és édességeket az örömforrások közül. Már nagyon szeretethiányos lett a viselkedésünk a drogok végett, felelőtlenek lettünk, már ki kell venni a drogokat az örömforrások közül. Már tönkrement a májunk, már ki kell venni az alkoholt az örömforrások közül. Már tönkrement a tüdőnk, már ki kell venni a dohányzást az örömforrások közül. Már nem tudunk annyit dolgozni, hogy elegendő pénzünk legyen a sok vágy kielégítésére. Már nem tudunk elmenni rendszeresen nyaralni. Egyre kevésbé tudjuk élvezni az életet, egyre kevesebb örömünk marad. Így egyre kevesebb pozitív gondolatunk marad, egyre jobban lecsökken az életenergia-áramlásunk, egyre kisebb lesz a figyelmünk, egyre tovább tart a vágyaink gondolatait a figyelmünkön keresztül életenergiával feltölteni. Egyre hosszabb időszakokat töltünk el lehangolva, egyre nehezebb megtalálni azokat az önző örömöket tartalmazó pozitív gondolatokat, melyek hatására megnövekedik az áramlásunk, elkezdünk feltöltődni, elkezdnek vágyaink felerősödni. Ha megtaláljuk akkor dinamikusak leszünk, felpörgünk, élvezzük az életet, nagyokat nevetünk, nagyokat veszekedünk, tele vagyunk feszültséggel, amit levezethetünk. Majd levezetünk, kiürülnek a vágyak, kiürül az életenergia, lehangolódunk, elerőtlenedünk. Így liftezünk a dinamikus túlpörgött állapotok, és kiégett, lemerült, depressziós állapotok között. Egyre pokolibb az életünk, egyre jobban elveszítjük a hitünket a boldogságban, örömökben. Sok olyan nővel találkoztam, aki az örömeit féltve nem vállalt anyaságot, mert akkor nem élvezheti tovább az életet, elhasználódik a teste, kevésbé lesz kívánatos szexuálisan. Nem költheti felelőtlenül a pénzét az örömeire. Ezek a nők mély depresszióban végzik, nincs tudomásuk arról, hogy a gyereknevelés önzetlen gondolatai, megnyitják a szívüket, kiszabadítják őket az alsó csakrák körforgásából, tartósan megjelenek magasabb boldogsági szinteken.

Ha az ember megváltoztatja a gondolkodását, és azzal együtt az életét, akkor megváltoznak az metafizikai energiafolyamatok a lényében. Ha reggel úgy ébredünk fel, hogy a mai napon milyen örömöket okozok embertársaimnak, élőlény társaimnak a Földön, akkor gondolataink hatására megnyitódik a szívcsakránk, az energia feljebb kúszhat, a szexcsakra, napfonat csakra szintjétől. Így nem keletkezik az alsóbb csakrák szintjén feszültség, az ember nem pörög fel, nem lesz túlzottan dinamikus, temperamentumos, nem kell szexuális kielégüléssel leereszteni a nyomást okozó életenergiát, mert van helye az életenergiának. Feláramolhat. Az ember megszabadul a vágyaktól, életenergiáját nem a vágy gondolataiba tölti, melyek aztán kielégüléskor eltávoznak a testből, hanem az önzetlen cselekedetek pozitív gondolataiba tölti, melyek a szívcsakra energia szintjén a testünkben maradnak. Egy állandó erőteljes örömérzetet biztosítva, mely a hosszútávú boldogság titka. Az ember életenergia-szintje magasabbra emelkedik, az ember boldogság szintje, örömérzet szintje magasabbra emelkedik.

Ha megtanulunk másokért élni, és olyan közösségekben élünk, ahol egyre több ember él nyitott szívvel, azaz mások a mi örömünkért élnek, akkor megtörténik a csoda, felnőtt korban visszakúszik az energiaszintünk a gyerekkori szintre. Megvilágosodunk. A paradicsomi állapotban az emberek mezítelenül élnek, mert nem ébred szexuális vágy, nem jön létre energiafelhalmozódásból feszültség az alsóbb csakra szinteken. Az emberek nagyon magas boldogsági, örömérzeten élnek, hatalmas szeretetet éreznek, és nagyon együtt érzők. Ez megtörténhet az emberiséggel, ha megváltoztatja a gondolkodását, saját örömei helyett, mások örömeire fordítja figyelmét. Reggel kimész, és összeszeded a folyóparton a szemetet. Látod, ahogy örül, földanya, látod ahogy örömet okoztál. Majd madarakat etetsz, látod, ahogy örömet okoztál. Majd ételt készítesz a családodnak, látod ahogy örömet okoztál. Majd elmosogatsz a párod után, látod ahogy örömet okoztál. Majd segítesz, egy hányatott sorsú embertársadon, látod ahogy örömet okoztál. Majd festesz egy szép festményt, Írsz egy szép verset, látod, ahogy örömet okoztál. Nem szexelsz, hanem szeretkezel, nem azon gondolkodsz, hogy hogyan jó neked, hanem azon, hogy hogyan okozz nagyobb örömet partnerednek. Képzelj el egy olyan közösséget, ahol azért művészkedsz, hogy művészeti alkotásaiddal örömet okozz a közösség tagjainak. Nem a pénzért, nem asikerért, nem a hírnévért. Az örömért. Erről szól az önzetlen élet, így emelkedhetünk vissza magasabb életenergia-szintekre.

Zsigray András