Isten létezik - 10.rész: Eggyé válni Istennel
Négy évvel ezelőtt nekem volt pár hetem, amikor eggyé váltam Istennel. Amikor ez megtörténik veled, akkor olyan érzésed van, mintha a másik ember szeméből, te néznél vissza önmagadra. A szerelmesek ismerik ezt a jelenséget, amikor hatalmas közöttük a szeretet, akkor megszűnik az Én és Te vagyok, akkor megjelenik a Mi vagyunk érzet. Megvilágosodva az ember nem csak a párja esetében érzi az összeolvadást, hanem az egész mindenséggel egységérzése van. Ebben az állapotban minden, és mindenki felé, állandó erős szeretetet érez.
Nagyon furcsa volt ez a pár hét az életemben, főleg úgy, hogy tudatlanul jutottam ebbe az állapotba, tudatlanul vetkőztem le az egóm. Csak arra lettem figyelmes, hogy egyre nagyobb szeretetet érzek, az idegen embereket is úgy tudom szeretni, ahogy a saját szüleimet, barátaimat. Teljesen megszűnt az elkülönültség érzetem, hiába volt továbbra is elkülönült testem, belül valami teljesen megváltozott. Nem csak olyan érzetem volt, hogy saját magamra tekintek vissza embertársaim szemeiből, hanem az érzelmeiket is éreztem. Ránéztem valakire, és azonnal érzetem amit érez, mintha benne lettem volna a testében. És nem csak emberek estében, hanem állatok, növények, sőt kristályok esetében is. Mindenben éreztem az életet, az érzelmeket, mindenben azt éreztem, hogy én vagyok, én tekintek vissza saját magamra a kőből is, a fákból is, az állatok szemeiből is. Leírhatatlanul csodálatos érzés úgy sétálni az erdőben, hogy közben érzed az erdőt, érzed az erdő érzelmeit, mintha a tested lenne az erdő. Pár hét erejéig összeolvadtam a mindenséggel, eggyé váltam Istennel.
Csak akkor tapasztalhatja meg az ember a teljes egység érzést, ha elengedi az összes szerepet, egót, megadja magát, és visszatér a forrás énjéhez, visszatér a középpontjába, ahol minden-mindennel, mindenki-mindenkivel egyenlő. Nincs alsóbb, felsőbb rendű, nincs enyém, tiéd, mindenki egyenlő, minden közös. Nincs olyan, hogy az én családom, hogy vannak emberek akik fontosabbak nekem, akiket megkülönböztetek a többi embertől. Csak akkor érezhetjük a szeretetet, csak akkor tudunk összeolvadni egy másik testtel, ha egyenlőként tekintünk rá.
A jó körforgásában, az élőlények egyenlőként tekintenek egymásra. Visszatérsz a középpontodba, és elkezdesz jót cselekedni embertársaiddal, minél több örömöt okozol, annál többször szeretet gyúl a lelkedben, annál többször tapasztalsz meg nagyobb fénybeáramlásokat, melyek elkezdik kinyomni belőled a sötétséget. Bekerülsz a jó körforgásába, hétről hétre egyre több az önzetlen cselekedeted, hétről-hétre egyre több a fény a lelkedben. Növekedik az életerőszinted, melynek köszönhetően egyre ösztönösebb lesz az önzetlen viselkedésed. Egyre jobban olyan érzésed lesz, hogy nem vagy elkülönült, egyre jobban a saját testednek kezded érezni a világ testét. Olyan érzeted van, hogy minden ami létezik, az mind te vagy. Mindennel összekötődtél, és az összekötődést hatalmas szeretetnek érzed. Mindent és mindenkit szeretsz, érezni kezded a világot.
Ezeket az érzeteket átéltem, és rajtam kívül már sok embernek volt hosszabb, rövidebb ideig egységérzése. Gyerekkorban még természetes, hogy érezzük embertársaink érzelmeit, érezzük az erdőt amelyben sétálunk, csak akkor nem tudjuk, hogy az természetes, és nincs kifejlődött elménk, amivel értelmezni tudnánk érzeteinket. Jézus, Buddha állítólag mindenki felé szeretetet érzett. Azt mondták eggyé váltak Istennel, Isten maga a szeretet. Azt tanították, hogy Isten mindenben benne él, fákban, állatokban, még a kövekben is. Én is éreztem a kristályokat, és hiszem, hogy a gyerekek is érzik őket. Akkor ki az Isten?
Miért érzem embertársaim érzelmeit feltöltődve? Miért van olyan érzetem, hogy egyek vagyunk, én nézek vissza a szemeiken keresztül önmagamra? Miért érzem az erdőt? Van egy lelkem, amely ha feltöltődik fénnyel, akkor megjelenik az egységérzés, az állandó szeretet érzelem, és az érzelmek észlelése. A fény, ami a lelkembe töltődik, maga az Isten, a szeretet. Talán olyanok vagyunk, mint a mágnes, minél több fény van a lelkünkben, annál erősebb mágnesek vagyunk, annál könnyebben összekapcsolódunk a környezetünk mágneses terével. Így fordulhat elő, hogy összekapcsolódok az erdővel, két mágnesből egy lesz, tudatosítom az erdő érzelmeit. Testemnek érzem a testét. Jóisten lehet a legerősebb mágnes, aki állandóan össze van kapcsolódva velünk, állandóan érzi az érzelmeinket, állandóan saját magára néz vissza a szemeinken keresztül. Pont azért a legerősebb mágnes, mert mi mindannyian a gyermekei vagyunk, mindannyiunkkal egyenlőséget érez. Amint elkezdünk hasonlóan gondolkodni, ahogy ő teszi, mi is egyre több mágnessel összekapcsolódunk, mi is egyre nagyobb szeretetet kezdünk érezni.
Vannak olyan emberek, akik testileg nem különböznek, de lelkileg már nagyon sok energiával összekapcsolódtak. Talán azért alvó az agyunk nagy része, mert azt napot várja, amikor kialakul az egységérzés, az összekapcsolódásnak köszönhetően megnövekedik az elérhető életerő szintünk, aktiválódhat a maradék agysejt százalék. Talán minden ember teste arra van felkészülve, hogy egy nap magába fogadhassa Istent, egy nap képes legyen Isten energiájával, és Isten gondolkodásával együtt élni. Talán Isten arra vár, hogy minél több ilyen test álljon készen, minél több testből tudatosan felismerhesse önmagát. Nincs más dolgunk, mint belépni a jó körforgásába. Elengedni az összes szerepünk, visszatérni a középpontunkba, és elkezdeni a jóságért élni. Gondolatainkat tetteink követik, tetteinket érzelmi változások követik a lelkünkben. Elkezd visszatérni a fény, elkezdünk felemelkedni, újra helyet adunk Istennek lelkünkben, de már tudatosan. Már nem csak érezzük, hanem tudjuk is azt, hogy kik vagyunk.
Az Istenek felemelkednek, tudatos társteremtők lesznek. Ha hosszabb időszakon keresztül képesek vagyunk egységérzésben maradni, akkor a testünk átalakul. Egyre hatalmasabbra növekedik az életerő szintünk, egyre több mágnesesség lesz az auránkban, mágneses mezőnkben. egy ponton felvillan a glória nevezetű jelenség, majd az egész mágneses gömb begyullad, az ember fénnyé válik. Ekkor már Isten van a testben, eggyé váltunk Istennel. Véget ért az emberi korunk, a reinkarnációk ciklusa, legyőztük a halál körforgását, állandó tudatunk lesz. A mindenség egy új szintjére lépünk, ahol új feladataink lesznek. Ha ez igaz, akkor vajon lehetnek olyan bolygók, dimenziók, ahol Istenek élnek? Talán van egy olyan hely, ahol a felemelkedettek összegyűlnek. Talán nem csak a mi bolygónkról érkeznek oda öntudatra ébredt Istenek. Talán ha egyszer felemelkedünk, akkor fogadni fognak minket a Földi felemelkedettek, Istennők, és Istenek. Milyen lehet az a hely, ahol Isten tudja már, hogy ő Isten, és együtt él a többi testtel is, amelyekben már tudatra ébredt? Valószínű a fejlődés tovább folytatódik, megint van egy megfoghatatlan energia, egy újabb teremtő. Talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése