Tudatosítom az érzelmeimet
Az ember figyel, ami elég figyelmet kap, azt tudatosítja, abból emlék lesz. Állunk a réten, én figyelem a felhők formáját, te figyeled a virágokat. Miután elmentünk a rétről, különböző emlékekkel távozunk. A figyelmünktől függ, hogy miből lesz emlék, a figyelmünk pedig egy olyan megfoghatatlan metafizikai jelenség, amely változó. Az ember figyeleme megnövekedhet, vagy lecsökkenhet, attól függően, hogy épp milyen életenergia szinten van kiegyensúlyozódva. Ez abban nyilvánul meg, hogy van aki képes megfigyelni ugyanannyi idő alatta felhők formáját, a virágokat is, sőt figyelmes lesz az illatokra, hangokra is. Több emlékkel távozik.
Mi nem csak kifele tudunk figyelni, hanem befele is, a testünkből is érkeznek szignálok, jelzések, amelyekre felfigyelhetünk, tudatosíthatjuk őket. Amikor fájdalmaink vannak, olyankor ezt könnyen megtesszük. De nagyon sok finom jelzés van a testünkben, amelyekre már sokkal nehezebben leszünk figyelmesek, nem fogjuk fel őket, tudatlanok maradunk rájuk.
Ilyenek az érzelmeink is, érzelem változásaink. Egy nagyon erős érzelem változásra felfigyelünk, sokan tudatosítják, hogy gombóc , csomó lett a gyomrukban, ha valami nagyon negatívat figyeltek meg erőteljesen, koncentrált, összpontosított figyelemmel. Az ember akkor tudja könnyedén megfigyelni az érzelmeit, ha az elméje elcsendesül, figyelme felszabadul az elméjétől, gondolatvilágától. Amikor gyermekek vagyunk, az elménk még fejletlen, a hosszútávú memóriáink még szinte üresek, nincs ami foglalkoztasson minket, nincs amin gondolkodjunk, nincs ami lekösse a figyelmünk. Mikor felnőttek leszünk, mikor elkezdjük a nagy betűs életet, akkor ez gyökeresen megváltozik. Állandóan kontrollálnunk kell a körülményeinket, állandóan sok a feladatunk, állandóan nagyon sok figyelmet leköt, felhasznál az elménk. Nem marad se arra figyelmünk, hogy tudatosítsuk a felhők formáját, se arra hogy a testünkből érkező energiaáramlásokat, érzelemváltozásokat megfigyeljük, tudatosítsuk.
Az én életemben négy éve egy erőteljes változás történt, melynek hatására hónapokon keresztül elengedtem az irányítást, kikapcsoltam az elmém, felszabadult a figyelmem. Egy erőteljes energiafeltöltődésen mentem keresztül, melynek hatásra megnövekedett a figyelmem, felerősödött, és mivel az elmétől szabad volt, nagyon erőteljesen, részletesen felfogtam a jelen pillanatban testemet körülölelő környezetet, felhőket, virágokat, illatokat, hangokat. Valamint megdöbbentem azon a harmadik hónap után, hogy érzem az érzelmeimet.
Azt hittem ez valami képesség, valami hatodik érzék, hogy elkezdtem tudatosítani az érzelmeimet. Ma már értem, hogy csak a figyelmem szabadult fel, és koncentrálódott annyira, hogy a testemben történő finom energia mozgásokra is figyelmes lettem, tudatosítottam őket. Megértettem, hogy gyerekkoromban ugyanígy éltem. Megértettem, hogy a gyerekek, állatok nem gondolkodnak, nem képesek még a gondolkodásra, viszont a szabad figyelmükkel tudatosak az érzelmekre. A felnőtt gondolkodó ember okos, de nem tudatosítja az érzelmeit, döntései meghozásánál, kimaradnak az érzelmek, csak az észre, gondolatokra támaszkodhat. És ez hatalmas hiány, az érzelmek tudatosítása egy nagyon erőteljes információ, mely nagyban segíti a helyes döntés meghozatalát. A felnőtt ember nem képes az együttérzésre. Se a saját érzelmeit nem tudatosítja, se másokét. Mi emberek rendelkezünk azzal a képességgel, hogy szinkronba állhatunk bármely élőlény érzelmi állapotával, csupán annyival, hogy figyelmünket a másik emberre, állatra, élőlényre irányítjuk. Amíg nincs elme, addig nem értjük mit gondol, mit mond, de érezzük amit érez. És ez rengeteg információ, és őszinte. Amit az ember mond, azon már álarc lehet, de az érzelem mindig valós. Aki képes tudatosítani az érzelmeit, valamint mások érzelmeit, azt az embert, már nehéz becsapni.
Gyerekkorban érezzük embertársaink érzelmeit. A gyerek ha azt érzi, hogy szomorú vagy, akkor odamegy hozzád, és hozzád búj, energiát ad neked. Akik meditálnak, és elérik a teljesen kikapcsolt elme állapotot, azok érzik az érzelmeket, azoknak megnyitódik a szívük. Amikor az elme eluralja a figyelmet, akkor a szív bezárul. Amikor bezárjuk az elmét, akkor a szív kitárul. A szív az életenergia kapu, nem csak az érzelmeket érezzük bezárt elménél, nem csak a figyelmünk szabadul fel, hanem életerőhöz is jutunk. Ezt az energiamegnövekedést érezzük szeretetnek. Az elme a félelem érzeteket szüli, minél aktívabb, annál nagyobb félelmet érzünk, amely nem más, mint a csökkenő életenergia mennyiség érzete, a bezáruló szív hatása, egyre kisebb a kapu, egyre kevesebb életenergia folyik át. Amikor csak csepeg, olyankor rengeteg figyelem van az elménél, és hatalmas félelmet érzünk. Amikor ömlik belénk az életenergia, olyankor csendes az elme, és hatalmas szeretetet érzünk. Valamint erőteljesen tudatosítjuk az érzelmeinket, és mások érzelmeit, energiaáramlását. Akiben szeretet van, akinek kivan nyitva a szíve, akinek kivan nyitva az energiakapuja, az könnyen ad másoknak, ösztönös viselkedése ezen az energiaszinten így van programozva, hogy adjon belőle másoknak. Nem gondolkodunk, hanem érzünk. A gyerek érzi a szomorú energiahiányos embert, és szalad, hogy adjon, hogy feltöltse.
Te is képes vagy érezni az érzelmeid, képes vagy az együttérzésre, csupán annyit kell tenned, hogy felszabadítod az elmédtől a figyelmedet, újra megnyitod a szíved. Csupán annyit kell tenned, hogy legyőzöd a félelmeidet, az elme kreálta világodat, és helyet adsz a szeretetnek. Ahogy szabadul fel a figyelmed, úgy tágul az energiakapud, úgy kezdesz egyre nagyobb szeretetet érezni. Szabadítsd fel magad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése