Sokszór többet taníthatsz valakinek, ha példát mutatsz, mintha napokig csak mondogatsz. Sőt amikor valaki állandóan úgyanazt a szöveget ismétli, egy idő útán elveszti értelmét, és ahelyett hogy segítene, több rosszat is csinál.
Edward Victor Hill sr. amerikai néger lelkész mesélt az életéről.
Tizenéves korában történt, hogy egy este részegen ment haza. Alighogy beért a szobájába, összehányta a padlót. Részeg kábulatában lerogyott az ágyra, és elaludt. Édesanyja, aki tanúja volt az egész jelenetnek, hagyta, hogy aludjon. Másnap reggel, a szokásos időben ébresztette.
- Kelj fel! Takarítsd fel a padlót, és mosakodj meg! Egy kis kirándulásra megyünk.
- Nem akarok menni - mondta a fiú.
- Nem kérdeztem, hogy akarsz-e. Azt mondtam, jössz velem! Most pedig tegyél rendet, és készülj el!
A fiú felmosta a padlót, majd elindultak. Anyjával felszálltak a főldalattira, és egy számára ismeretlen cél felé indult. Amikor kijöttek az aluljáróból, lerobbant környéken találták magukat. A fiú anyja hetente kétszer egy missziós központban főzött vacsorát, így sokan ismerték őt az utcán, és lépten nyomon rájuk köszöntek:
- Jó napot, Hill asszony!
Egy hajléktalan férfi megkérdezte:
- Hogyhogy ilyen korán jött ma?
Az asszony így válaszolt:
- Ez itt a fiam. Inni kezdett, és úgy tervezi, hogy itt fog élni. Elhoztam, hogy megmutassam neki a környéket még sötétedés előtt.
Soha többé nem ittam alkoholt - fejezte be beszédét Hill lelkész.
Mindez történt az 1950-es években. Manapság az ilyenfajta tanításokat nem tartjuk helyesnek. Sőt a legtöbben elítélnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése