Elkápráztatóan gyönyörű
A kápráztató szó, a magyar nyelv értelmező szótárában úgy van magyarázva, hogy valami bámulatba ejtő, csodálatra méltó. Emlékszel olyan esetre az életedben, amikor valami elkápráztatott, valami olyan gyönyörűséget láttál, amitől elbambultál, megigéződött a tekinteted? Valami olyan gyönyörű, csodálatos volt, hogy elakadt a lélegzeted?
A magyar nyelv nagyon szépen szavakba önti azt a tudatállapotunkat, amelyben kitágul az energiakapunk, auránkba ömleni kezd az életenergia. Elég pár másodpercre ebbe az állapotba merülni, utána erőteljes változásokat tudatosíthatunk az érzelmi állapotunkban, ösztönös viselkedésünkben. Minden megváltozik pár pillanat után is. Eláraszt minket a belső béke, áldottnak érezzük magunkat, szerencsésnek, elégedettnek, kielégültnek, vágy nélkülinek, elfogadjuk tökéletesnek a most pillanatát, megszűnik az időérzékelés, csak a pillanat marad, szelídek vagyunk, önkéntelenül gyermeteg tisztasággal mosolygunk, boldogok vagyunk, szeretetet érzünk.
Függ attól, hogy mennyire nyitódott meg a kapu, mennyire kápráztatott el a megfigyelt csoda. Ez a folyamat fordítva is működik. Olyan az auránk, mint egy kád víz, amelybe lehet vizet engedni, és le is lehet ereszteni. A figyelmünk összpontosítható, és megosztható. Valamint a másik jellegzetessége, hogy fókuszpontjának polaritása van. Amikor elkápráztat minket valami, olyankor a figyelmünk összpontosítódik, és egy magas pozitív fókuszponttal társul. Figyelmünk legtöbbször szétszórt, állandóan megvan osztva, képben kell lenni arról, hogy kik vagyunk, mikor vagyunk az időben, milyen feladataink vannak, mit kell fejben tartani, mit nem szabad elfelejteni, mit kell kontroll alatt tartani. De ha valami nagyon csodálatos, akkor pár pillanatra megszűnik körülöttünk a világ, elfelejtjük, hogy kik vagyunk, figyelmünk elengedi az ÉN képet, az egót, csak a jelen marad, csak a pillanat marad, a megfigyelt csodával, amelyre összpontosított erős figyelemmel fókuszálunk. Ilyenkor megnyitódik a csap, és dől a víz a kádba. Fordított esetben, amikor összpontosított figyelemmel egy nagyon alacsony rezgésszintre fókuszálunk, pl. a szemünk előtt ég le a házunk, akkor hatalmas rést ütünk a kádon, és ömlik ki az életenergia. Elájulunk, vagy le kell ülnünk, nincs se testi erőnk, se szellemi erőnk, nem tudunk gondolkodni. Ellenkező esetben, egy erőteljes beáramlás után, úgy érezzük, hogy felizzottunk, olyan testi erőt érzünk, hogy szinte kitudnánk ugorni a bőrünkből, nem kell leülnünk, hanem légiesek vagyunk, szinte lebegünk, és szellemi erőnk megnövekedik, felfogásunk zseniális lesz.
Emlékszel olyan esetre életedben, amikor valami elkápráztatott? Ha az ember képes benne maradni ebben az elkápráztatott állapotban hosszabb ideig, akár napokig, hetekig, olyankor akkora töltést kap, hogy állandósul a csodálatos állapot. Az ember csodálatosnak kezdi látni az egész világot, már nem csak azt az egy fókuszpontot, ami kiváltotta a beáramlást, hanem akárhova néz, ott gyönyörűséget lát. A szerelmes embereknél ezt a jelenséget rózsaszín szemüvegnek nevezik. Akik spirituális életet élnek, meditálnak, szellemi gyakorlatokat végeznek, azok tudatosítják ezeket a megéléseket a megváltozott tudatállapot után. Valóban megváltozik a világ, káprázatosan gyönyörű lesz, akárhova nézünk. Ez olyan, mint egy varázslat. Nagyobb feltöltődési szinten ragyogónak kezdjük látni a világot, pasztellszínekben fényesen vibrálónak. Olyan a Föld ezen a rezgésszinten, mint a Mennyország. Gyönyörű.
Végezhetsz olyan gyakorlatokat, melyeket követően fél óra múlva megtapasztalod az itt leírtakat. Először szabadítsd fel a figyelmed az elmédtől, ez a meditáció. Figyeld a gondolataidat, próbálj csendet teremteni az elmédben. Majd amikor már csend van, akkor gondolj egy olyan emlékre, amelyben elkápráztatott valami, vagy valaki. Idézd fel ezeket az emlékképeket, és forgasd őket a tudatodban, újra figyeld meg őket azon a rezgésszinten. Ekkor engeded magadba az életerőt, a gyakorlatot követően egy ideig valóban gyönyörűnek fogsz látni mindent. Önkéntelenül mosolyra fog állni a szád, sok jele lesz ha jól csináltad.
Van akit egy festmény kápráztat el. Áll a festmény előtt 20 percet, majd egy sokkal szebb hely lesz számára a világ. Vagyonokat ad a festményért. Van akit egy másik ember testi szépsége, lelki jósága, vagy szellemi bölcsessége kápráztat el. Az ilyen ember szerelemnek fogja érezni a megváltozott energiaszintet, emelkedett érzelmi állapotot. Van akit a természet szépsége kápráztat el, a hegy tetejéről elénk táruló völgy, vagy a naplemente látványa a tengerparton.
Ebben az állapotban alig veszünk levegőt, a lélegzetünk elakad. Az orrunkon lélegzünk aprókat, de az apró lélegzetek is olyanok, mintha picike áramütések érnének, töltenének minket. Szemünk tágra nyílik, alig pislantunk. Van egy pont, ahol egy mélyebb lélegzetet veszünk, ami után elönt minket az eufória. Sokat figyeltük ezt az állapotot, sok magyar szó született ennek az állapotnak a leírására. Kívánom sok-sok embernek, hogy gyakran elérje ezt a tudatállapotot, amelyben káprázatosan gyönyörűnek ítél meg valamit, valakit. Menj el a hétvégén a hegyekbe, gyönyörű helyekre, szánj időt a napfelkeltékre, naplementékre, vagy ülj le csendben és idézd fel a leggyönyörűbb emlékeidet. Csak rajtad múlik, mennyi életenergia, mennyi szeretet van benned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése