Szabadság vagy szabadosság?
A báránybőrbe bújt, jóságos tanító szerepét játszó farkasok olyan magas fokú gőgöt, önteltséget és önhittséget neveltek a Föld népeibe, hogy azok már képtelenek különbséget tenni a szabadság, mely életet ad, és felemel, és a szabadosság között, mely a test romlásával együtt a lelket is halálra ítéli.
Nem akarjuk észrevenni, hogy szabaddá csak az igazság által, és nem pedig a hangzatos, egónak tetsző hamis tanok által válhatunk. Igazságot pedig csak a gyakorlatba ültetett tudásból, azaz felelősségvállalásból kaphatunk.
És itt jönnek képbe a megjövendölt hamis próféták, kik szabadság címszó alatt szabadosságra, azaz a felelősség hárítására buzdítanak. Ezek a tanok családokat tesznek tönkre, embereket kergetnek az alkoholizmusba, a drogfogyasztásba, a közömbösségbe, és az önpusztításba. Na de ez az ő dolguk. A mi dolgunk meg az, hogy nemessé válva különbséget tudjunk tenni a bárány és a báránybőrbe rejtőzött farkasok között.
A lélekgyilkos ezotériának köszönhetően elhittük, hogy nekünk mindent szabad. És ez részben így is van, mert szabad akaratot kaptunk. Viszont ez még nem jelenti azt, hogy a helytelen döntések nem járnak súlyos következményekkel.
Tehát annak érdekében, hogy gyümölcsöző legyen az életünk, fontos megismernünk, mi az, ami az életet, és mi az, ami a halált szolgálja, mi az, ami a sötétséget, és mi az, ami a világosságot táplálja. Teremtőnk nem várja el tőlünk, hogy mi magunktól, önerőből fedezzünk fel mindent. Különböző eszközöket bocsájtott a rendelkezésünkre, melyek segítségével leellenőrizhetjük, hogy épp hol tartunk, cselekedeteinkkel az életet vagy a halált szolgáljuk. Ezen eszközök használata, mivel szabad akaratunk van, nem kötelező, hanem szabadon választható. A lényeg, hogy az utolsó órában senki ne mondhassa azt, hogy nem volt segítség.
Na de lássuk csak, mi a különbség a szabadság és a szabadosság között.
Amint az írás elején említettük, az embernek a szabadság eléréséhez először igazzá kell válnia. Az igazzá válásnak vannak szabályai és törvényei, amelyeket az Élet teremtője nem titkolt el előlünk.
Kicsit ellentmondásosnak tűnhet ez az egész, mert ha szavakba kellene önteni a lényeget, az valahogy úgy hangzana, hogy annak, aki meg akarja ismerni a teljes szabadságot, mindenekelőtt tudomásul kell vennie azt a szomorú tényt, hogy (most még) nem minden szabad. Pontosabban fogalmazva, a növekedéshez fontos betartani a növekedés törvényeit.
Az újszülött sasfiókát az anyja nem engedi kiugorni a fészekből, mert szárnyai még nem alkalmasok a repülésre. Ezért készen odaviszi neki a táplálékot, hogy a fészek biztonságában fejlődhessen, növekedhessen.
Viszont ha ezt a sasfiókát valamiképp megfertőzné az emberek világában oly népszerű gőg és önhittség, időnap előtt kiugorna a fészekből, és zuhanás közben szétzúzná testét a sziklákon. Tehát a sasfiú biztonságos fejlődésének is megvannak a maga törvényei, szabályai.
Az tud tehát a legnagyobb örömben és elégedettségben növekedni, akiben van elég alázat és tisztelet, hogy ezeknek a törvényeknek alávesse magát, hogy ezeket a törvényeket keresse, kutassa és élje. Ezekben az egyetemes törvényekben van az Igazság, mely a végső szabadulást kínálja számunkra.
Akivel sikerült már elhitetni, hogy ő Isten, hogy ő már mindent tud, és hogy Önmagától jön az ő megváltása, annak komoly nehézségekkel kell szembenéznie az úton. Ez egyfajta testi és lelki fájdalommal járó büntetés, mely nem Istentől való, hanem saját magától, ugyanis ő volt az, aki tudatlanul, gőgösen és büszkén figyelmen kívül hagyta az élet nevet viselő játék szabályait, melyek már az ő születése előtt is léteztek.
Tehát a lényeg a következő: nem igaz az, hogy az embernek mindent szabad! Legalábbis az az ember, aki a soha véget nem érő életet és megújulást választja, nem élhet szabadosan, figyelmen kívül hagyva az emberi lét alapszabályait.
A szabadosságot szemléltetésképpen a csárdáshoz hasonlítanám: kettő erre és kettő arra. A szabadosságban élő emberek ahány lépést megtesznek balra, annyit tesznek jobbra is, és ahányat tesznek előre, annyit tesznek hátrafelé is. Ily módon mindig egy helyben mozognak, miközben az ezoterikus mantráknak köszönhetően azt hiszik magukról, hogy állandó fejlődésben vannak.
A hamis tanok által irányított emberek, mivel nekik mindent szabad, minden olyan tevékenység után, amit ténylegesen szabad, és ami az életet szolgálja, végrehajtanak egy olyan tevékenységet is, amely visszahúzza, visszahelyezi őket a kiindulópontba. Ekképp minden egyes személy, akiben nincs kellő alázat, hogy megismerje az örök lét szabályait, egy sátáni csárdást jár egyetlen pont körül, mert minden két lépés után, amit megtesz előre, megtesz két vagy több lépést visszafelé.
Kedves embertársam, ha a szabad gondolat olvasottságát akarnám növelni, én is azt írnám, amit nagyon sokan mások, ami sokkal hangzatosabb és kényeztetőbb a spirituális egónak, mint ezek a sorok, de már nem tehetem.
Mondhatnám én is azt, amit Osho, hogy neked mindent szabad, hogy megerősítselek a hazugságaidban, melyek a testeddel együtt a lelkedet is elrohasztják, de csak azért, hogy nőjön a blog olvasottsága, nem fogom megtenni.
Helyette azt írom és bizonyítom, hogy ha a mókuskerékben való pedálozás helyett növekedni és élni szeretnénk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy most még nem minden szabad.
A nemes lélek az, aki fel tudja ismerni a megtévesztés és a káprázat erőit, és nemet tud mondani rájuk.
A nemes ember az, aki felismeri, értékeli és betartja az élet, az állandó növekedés szabályait, és nemet mond a kísértésre, mely arra készteti őt, hogy a sötétséget világosságnak lássa.
Aki azt hiszi, hogy Önerőből és Önmagától képes nemessé válni, mint ahogy azt tanítják a jó szándékú hamis próféták, az tudattalanul, büszkén, gőgösen, magas térdemeléssel rohan a végzete felé. A tévedéseket belátni, megbánni és irányt változtatni nehéz és fájdalmas, de ez a fájdalom elenyésző amellett a fájdalom mellett, mely akkor veszi kezdetét, ha véget ér a kegyelem.
Én amondó vagyok, kedves útitárs, hogy még mindig jobb a halálos önteltség helyett a hibák belátásával, őszinte megbánásával és megtagadásával járó fájdalmat választani, mely bár egy kis ideig kényelmetlen, megszüli az örök élet gyümölcsét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése