Tudat-állapot - 4.rész: A félelem és az elme legyőzése
Az előző részből megtudhattuk, hogy van egy egyensúlyi állapot a gondolataink és érzelmeink megfigyelése között, mely mérleg a nyugati világunkban erőteljesen fel van borulva a gondolataink irányába. Ami annyit jelent, hogy felnőtt korra elvesztjük az érzelmeink megfigyelésének képességét, az összes figyelmünket beszívják a gondolataink, eluralja az elme a szívtől. Úgy tudjuk ezt az állapotot megszüntetni, hogy legyőzzük a félelmeinket, legyőzzük a félelem teljes gondolatainkat. Ha ez sikerül, akkor a felszabadult figyelmünk visszatér az érzelmekhez, a tudat-állapotunk kiegyensúlyozódik a gondolataink és érzelmeink között.
Ez elme munka, erről szól a meditáció, vagy imádkozás. Nem elég azt mondani, hogy én nem félek semmitől, időt kell szánni a félelem mentes gondolatokra, hogy az egyensúlyi állapot bekövetkezzen. Embertől függő, figyelemtől függő, hogy ez milyen gyorsan történik meg, és mennyire lesz tartós. Amíg az ember tudatlan, addig is sokszor eléri percekre, órákra, napokra, vagy akár hetekre is az egyensúlyi állapotot. Szerelmesen, vagy nyaraláskor beáll az egyensúly. Az ember több életenergiához jut, amely pár nap után is meglátszódik már, több a kedve, nem fáradékony, jól forog az agya. Ahogy írtam a szeretet és félelem két energia, amelyek a szívet, az érzelmeket, valamint az elmét a gondolatokat képviselik. Az egyensúlyi állapot két úton érhető el, vagy azzal hogy legyőzünk pár félelemet, a felszabaduló figyelem elérhető lesz a szeretetnek, vagy azzal, hogy figyelmünket szeretetre irányítjuk, ezáltal elvesszük a figyelmet a félelemtől. Mindegy melyik úton haladunk, ugyanazt az eredményt kapjuk.
Mi a félelem? A gazellák a szavannán úgy esznek, hogy mindig van pár gazella, aki őrködik. Így a többiek félelem nélkül lehajthatják a fejüket. Ha veszély van, akkor dominó szerűen elkezdnek futni, figyelmeztetik egymást a veszélyre. Amikor gyerekek vagyunk, olyankor a szüleink figyelnek helyettünk, figyelik az oroszlánt, nekünk nem kell félnünk, valamint azt sem tudjuk még, hogy van mitől félnünk. Amikor felnőttek leszünk, olyankor állandóan figyelnünk kell, kontroll alatt kell tartanunk mindent, mert ha valamelyik feladatot nem végezzük el, akkor dominó szerűen tönkremehet az életünk. nem végzek el egy feladatot a munkában, kidobnak, nem tudom fizetni a kölcsönt, elveszik a házat, elhagy a párom, és így tovább. Nekünk ez egy hatalmas stressz, nekünk ez olyan, mintha kapkodni kellene a fejünket, hogy nem jön e az oroszlán. Nem tudunk, nyugodtan legelni. Gyerekkorban még tudunk. Ha elmegyünk nyaralni, ahol megszűnik a megszokott életünk, olyankor tudunk. Ha szerelmesek leszünk, azt tudatosítottuk, hogy ketten egyek lettünk, összetartozunk, amíg az egyik legel, addig a másik figyel, olyankor kicsit nem félünk. Akinek erős hite van Istenben, eljár a templomban, és felfogja, hogy az atya mindig vele van, hogy semmi nem véletlen az életében, az úgy érzi, hogy Isten figyel helyette, legelhet félelem nélkül lehajtott fejjel. Amíg ezt nem tudatosítjuk, addig állandóan gondolkodunk, állandóan kontrollálunk, állandóan szüksége van az összes figyelemre az elménknek. Nincs egyensúlyi állapot, csak ici-pici szikra van a köldöknél, amiből csak ici-pici életenergia van légzésenként. Alacsony életenergia-szinten élünk. Én három éve elvesztettem mindenem és elfogadtam. Három hónapig egy olyan tudatállapotban voltam, amikor mindegy volt, hogy megesz e az oroszlán vagy se. Én többé nem féltem. Három hónap egyensúly alatt értem el egy magasabb energiaszintet, amely már erőteljes változásokat hozott, felnyitódott a szemem, hogy itt sokkal több van, mint azt eddig gondoltuk.
Ha tudatosítjuk, hogy nincs mitől félnünk, akkor megnyitódunk, elkezdünk bőségesen életerővel feltöltődni. A másik út a szereteten keresztül vezet. Ha a figyelmünket legalább félórán, órán keresztül kitartóan szeretetre irányítjuk, akkor is beáll az egyensúly. Tudnunk kell, hogy mit jelent a szeretet, hogy figyelni tudjunk rá. A következő részben erről több szó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése