A nárcizmus nem betegség, hanem személyiségzavar
Fontos tudni, hogy a nárcisztikus ember nem egyszerűen nagyképű, önimádó, manipulatív és bántó, tetteinek mozgatórugója nem valamiféle eredendő belső gonoszság, hanem ennek éppen az ellenkezője, az elesettség. A nárcisztikus ember önbizalma a siker terén hatalmas, saját értékének tekintetében viszont nagyon alacsony. Sikereit, elért eredményeit egyetlen dolog motiválja: az, hogy figyelmet kapjon. Arra a figyelemre és elismerésre vágyik, amit gyerekként a szüleitől nagy valószínűség szerint nem kapott meg. A nárcizmus nem betegség, hanem személyiségzavar, és sajnos az alany beismerése nélkül esélytelen a gyógyítása.
Általában azok az emberek lesznek nárcisztikusak, akik nem kaptak elég szeretetet a szüleiktől, akik gyerekként úgy érezték, hogy senki sem figyel rájuk, és amit tesznek, az soha nem lehet elég jó. Ilyenkor egyfajta álomvilágba menekül a gyerek, és a tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász szerepe helyett kis túlzással és némileg átvitt értelemben fogalmazva a sikeres menedzser, a vállalatvezető, a gazdag vállalkozó szerepe felé tolódik el a fókusz. A lényeg a siker, az elismertség, a hatalom, a láthatóság. Nincs is ezzel semmi baj egészen addig, amíg a meg nem kapott elismerés kompenzálásaként el nem kezdi önmagát kivételesnek, kiválasztottnak érezni, majd minden olyan embert fondorlatos manipulációval módszeresen kikészíteni, aki nem adja meg számára a kellő figyelmet.
A nárcisztikus embernek segítségre van szüksége, ám a legtöbb esetben ezt egészen biztosan nem ismeri be, ezért partnerként ezzel nem nem érdemes próbálkozni. Ha egyszer sikerült kikerülnünk a karmai közül, a legtöbb, amit tehetünk, hogy igyekszünk őt gyorsan elfelejteni, lelkünk sérüléseit rendbe tenni, és megpróbálni nyitott szívvel nézni egy új kapcsolat elé.
Sajnos azonban a nárcisztikus ember olyan sérüléseket képes ejteni rajtunk – főleg ha eszközei között a manipulációs technikák foglalják el az előkelő helyet – , amelyeket hosszú idő begyógyítani. A manipulátor eszközei végtelenek, akár arra is képes, hogy a másik ember önbecsülését szinte teljesen leépítse.
De nézzük, hogyan ismerheted fel, hogy egy nárcisztikus manipulátorba szerettél bele! (Az alábbi jellemzés inkább egy férfira jellemző, de nők esetén is hasonló jeleket fedezhetünk fel.)
Eleinte folyton veled akar lenni, nem jártok társaságba, a barátainak nem mutat be, teljesen kisajátít magának. Később, amikor már elkerülhetetlen egy kis társasági élet, inkább olyan programokra hív meg, amelyeknél megmutathatja a hatalmát, vagy éppen tudja, hogy számodra nem lesz túl kellemes, esetleg kifejezetten extrém szituációkba kényszerít. A cél, hogy kiborulj, és ő utána helyrerakhasson, mint valami szigorú apuka.
Rendszeresen, sokat és hosszan beszél a munkájáról. A konklúzió általában az, hogy nélküle semmi sem működik, ha ő nincs jelen, akkor minden összeomlik. Pótolhatatlanságáról, üzleti érzékéről, fifikás tárgyalástechnikájáról órákig tud mesélni. Ha figyelsz, akkor észreveheted, hogy ezekben a történetekben minden más szereplő buta, alkalmatlan, vagy éppen arra hivatott, hogy őt átverje, kikészítse, megalázza. A cél, hogy elismerd őt, nézz fel rá, és szidd vele együtt a sok alkalmatlan kollégát, beosztottat, üzleti partnert, ezáltal megerősítsd az ő nézeteit.
Sok esetben megfigyelhető, hogy a sikerek tiszavirág életűek. Nagy hévvel bejelenti például, hogy létrehozott egy új vállalkozást a meglévő tizenhárom mellé, hihetetlen sikerekről számol be, de ha pár hónappal később ránézel egy-egy ilyen vállalkozására, akkor arra döbbensz rá, hogy nem működnek. Ha rákérdezel az okokra, természetesen az derül ki, hogy ő mindent tökéletesen csinált, valaki más alkalmatlansága miatt bukott meg a mutatvány. A cél megint csak az elismerés kivívása, de ebben az esetben inkább támadni fog, hiszen úgy érzi, lebuktattad őt.
A legtöbb nárcisztikus embernél léteznek olyan pillanatok, amelyekben mintha megnyílna (teljesen soha), és ezekben a pillanatokban hozzájuthatsz néhány igen fontos információhoz: elfojtott agresszióról, szexuális túlkapásokról, zsarnok szülőkről. Ezekre érdemes odafigyelni, ám túl sokáig biztosan nem fog veled ilyesmiről beszélgetni, mert számára ez a gyengeség jele, az pedig az ő életében elfogadhatatlan.
Ha te nyílsz meg neki, ha beszámolsz egy-egy sikertelen lépésedről, esetleges lelki fájdalmaidról, azonnal a tanító szerepébe helyezkedik, és ahelyett, hogy együttérezne veled, inkább utasításokat ad arra vonatkozóan, hogy mit kellene tenned. Fájdalmadat elbagatellizálja, sokszor használja a “nyafogás”, “szentimentális”, “érzelgős” szavakat, sőt adott esetben azt is megjegyzi, hogy ennél azért erősebbnek ismert meg téged. A cél, hogy megtörjön, hódolj be neki, és kövesd vakon a tanácsait.
Ha valamilyen tettének okát firtatod, azonnal számonkérésnek veszi és támadásba lendül. A cél, hogy érezd magad kényelmetlenül, mert amíg ezzel vagy elfoglalva, ő nem tud lebukni.
Ha netán a féltékenység jeleit fedezi fel rajtad, szintén támad, tipikus mondat a “Ha nem bízol bennem, miért is vagyunk együtt?”. A cél ugyanaz, mint az előző esetben.
A vitáitok, kisebb veszekedéseitek mindig ugyanúgy végződnek: TE kérsz bocsánatot.
Ritkán kér segítséget, de akkor azonnal a rendelkezésére kell állnod. Ha viszont te kérsz segítséget, általában nem ér rá.
Viszonylag gyorsan kiismeri a személyiséged, ügyesen megállapítja, hogy mik az erősségeid és gyengeségeid, s ezeken keresztül mesterien manipulál. Az erősségeidet gyengíti, a gyengeségeidet erősíti.
Pontosan kiismeri a szeretetnyelved is, annak pedig avatott szakértőjévé válik. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy mire van leginkább szükséged, és azt bizony ő adja neked a legfantasztikusabb módon. Igaz, csak ritkán, hogy hozzá ne szokj, viszont küzdj érte.
Nem feltétlenül ügyes hazudozó, de nagyon magabiztosak az állításai. Hiába is szembesíted azzal, hogy két hete még egészen mást mondott, ő eléri, hogy te is kételkedj a saját emlékezőképességedben, és végül elhidd neki, hogy mégsem azt mondta, amire te emlékszel.
Mivel egész életében hiányzott neki a gondoskodó szülő, ezt a szerepet is kikényszeríti belőled. Gyakori, hogy fáradtságra panaszkodik, te pedig természetesen ilyenkor kiszolgálod őt, álomba simogatod egy kétórás film alatt, nem hozod elő a kényes témákat, nehogy tovább fáraszd. Ha nem vagy résen, nem is fogod észrevenni, hogy ez a forgatókönyve minden egyes találkozásotoknak – miután kellőképpen méltattad az aznapi csodatevéseit.
Néha beleköt a munkádba is, nem tart elég sikeresnek, pedig szerinte legalább olyan sikeresnek kellene lenned, mint ő.
Fantáziája nem túl szárnyaló, hiszen kizárólag önmagával van elfoglalva, ezért viszonylag egysíkúak a programjaitok, sőt akár a szex is. Lehet bármilyen jó szerető – és általában az, legalább is neked, mivel hamar kiismerte a szexuális igényeidet is és tökéletesen ki tud elégíteni- , a forgatókönyv nagyjából itt is mindig ugyanaz, amit persze megint csak nem veszel észre.
Ha valamiről megsejti, hogy nagyon ellenzed, nagyon nem akarod, vagy akár félsz tőle, akkor azt egészen biztosan felveszi a programjaitok vagy ágybeli tevékenységeitek közé, és mikor ellenállsz, ő nagy kegyesen enged neked, de nem felejti el folyamatosan az orrod alá dörgölni, sőt éreztetni veled, hogy emiatt te kevesebb vagy.
Ha nem az ő világnézetét vallod, úgy néz rád, mintha nem lennél normális. Megmagyarázni nem igazán tudja a sajátját, inkább csak kérdéseket tesz fel a tiédről. Ezek a kérdések általában úgy kezdődnek, hogy “És mégis miért gondolod, hogy…” vagy “Honnan veszed, hogy…”
Öltözködésére inkább a drága és feltűnőbb darabok jellemzőek, a stílusosság kevésbé. A cipője krokodilbőr, az öltönyét szabónál készítteti, és ezt nem felejti el közölni veled. Jellemzően van valami elsőre nem látható extremitás is, például nem hord alsóneműt, amire persze remek ideológiája van – de az igazi cél a különlegesség érzése.
A pénz, a luxus, a pompa nagyon fontos az életében, legszívesebben egy kastélyban lakna, de legalább is legyen egy tornya. A stílusosság itt sem jellemző, inkább csak a feltűnni szeretne.
Családtagjaival furcsa a viszonya, vagy nagyon támogató, vagy nagyon távolságtartó, de mindenképpen végletes és az érzelmi viszony felszínes. Megtörtént eset, hogy egy ilyen személyiség a saját családtagját fogadta fel takarítónőnek, amiért fizet is neki – ezt természetesen a családtag megsegítéseként kommunikálja mások felé, és komoly elismerést vár érte.
Forrás :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése