Tudat-állapot - 3.rész: A köldök kapu megnyitása
Az előző két részben részletesen elemeztem azt az energiát, amelyből képes feltöltődni az ember. Leírtam, hogy fejlődnünk kell azért, hogy az energiaterünk kitáguljon, hogy legyen hova beengedni az energiát, és leírtam, hogy kozmikus ciklusok vannak, amelyekben időszakonként bőségesen megnövekedik az elérhető energiaszint. Ebben a részben arról fogok írni, hogyan kell megnyitni magunkat, hogy hozzáférjünk a bőséges energiához.
Az egyensúly állapotában nyitódunk ki legjobban. Az egyensúly az ész és szív között értendő romantikusan megfogalmazva, metafizikailag a gondolatok, és érzelmek között. A figyelmünk osztódik két részre, a figyelmünknek kell egyensúlyban lenni a gondolataink és érzelmeink között. Ez annyit jelent, hogy egy időben tudatosítjuk a gondolkodásunk, és tudatosítjuk az energiaáramlásunk is. Gyerekkorban a mérleg a érzelmek irányába van felborulva, a nyugati világban felnőtt korban a gondolatok felé. Már nem érzünk, nem tudunk együtt érezni valakivel, mert az összes figyelmünk a fejünkben van, nem tudatosítjuk az érzelmeinket, nem tudunk szinkronba állni mások érzelmeivel. Ez kevés információ, ahhoz, hogy bölcsen döntsünk egyes élethelyzetekben.
Úgy tudunk egyensúlyt teremteni, hogy el kell vennünk a figyelmet az elmétől. Az ész a félelmet képviseli, a szív a szeretetet. Ezek energiák, a bizonyos plusz és mínusz pólus, a kettőnek minél nagyobb egyensúlyban kell lenni, hogy a köldöknél létrejöjjön a szikra. Minél nagyobb az egyensúly, annál nagyobb szikra lesz, annál nagyobb életenergia szabadul fel légzésenként, annál könnyebben figyelmünk egy részét az érzelmeinken tartjuk. Ez a megnyitódott állapot. Ebben az állapotban, van egy állandó öröm érzetünk, amely az átalakuló életenergiából fakad, amely egy nagyon jóleső érzés, hasonló, mint amikor elernyedünk egy kád forró vízben. Ez az érzés állandóan velünk van, állandóan örömöt okoz, állandó figyeljük, állandóan figyelmünk egy része követi ezt az érzést. Nekem ennek az érzetnek a forrása a köldökömhöz kötődik, ezért gondolom, hogy ott van az energiakapu. Minél jobban eltudjuk venni a figyelmünk az elmétől, annál nagyobb lesz az egyensúly, annál nagyobb lesz a szikra lélegzetenként. Akkor ideális az állapot, amikor figyelmünk elmerészével csak a most pillanatát figyeljük meg, csak azt fogjuk fel gondolatokkal, ahol éppen vagyunk, csak a testünket körülölő teret a jelen pillanatban. A figyelmünk többi része nem a tegnapot, meg a holnapot oldja, nem tervezgetünk, hanem a többi résszel az érzelmeinket figyeljük.
Egy bizonyos életenergia-szinten tudatosítani kezdjük, a saját gondolatainkat, felismerjük az összefüggéseket a gondolkodásunk, és érzelmi állapotaink között. Felismerjük, hogy mit kell tennünk, hogy elengedjük a figyelmet az elmétől, felismerjük, hogy mit jelent a félelem, hogyan van összefüggésben a félelem a gondolatok, és az elme között, valamint a szeretet az érzelmek, és a szív között. Ez a következő rész témája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése