Keresés ebben a blogban

Printfriendly

2018. szeptember 11., kedd

Az emberi elme, mint tanácsadó

Az emberi elme, mint tanácsadó


Állandóan gondolkodunk, függetlenül az akaratunktól, kicsit olyan mintha lenne egy tanácsadónk a fejünkben, aki megmondja, hogy mit tegyünk, hogyan döntsünk. Manipulál minket. Nem minden esetben hallgatunk a gondolatainkra egy-egy élethelyzetben, döntés előtt, - előfordul hogy a gondolat annyira szürreális, gonosz, logikátlan, hogy szembe megyünk vele, másképp cselekszünk.

A drogosok akik napokig nem alszanak, már nagyon negatív belső hanggal élnek együtt. Több barátom volt kemény drogos, elbeszélésük szerint napokig nem aludtak, több nap után nagyon horrorisztikusak kezdtek lenni a gondolataik. Nem véletlen, hogy öngyilkosságokat, vagy épp gyilkosságokat követnek el ilyen állapotban, az elme nagyon gonosz tanácsokkal egészíti ki az élethelyzeteket. Én voltam depressziós, akkor én is találkoztam az elmém negatív megnyilvánulásaival. Szemközt az utcán idegenek beszélgettek, és az elmém el akarta hitetni velem, hogy rólam beszélnek, rajtam nevetnek. Az embert megtámadják a saját gondolatai. Időbe telt amíg megharcoltam a saját elmémmel, és felülírtam a gondolatokat. Megerősítéseket kezdtem sorolni, amelyek olyan pozitív kijelentések, állítások voltak, amelyek szembe mentek a negatív gondolatokkal.

A bizonyos tanácsadó a fejünkben megváltozhat. Lehet nagyon gonosz, sátáni, de lehet nagyon jóságos, angyali is. Az életmódunknak köszönhetően változik. A nagyon gonosz állandóan olyan tanácsokkal lát el minket, amelyben az emberek rossznak vannak beállítva, olyan cselekedetekre akar rávenni minket, amelyben kárt okozunk embertársainknak, rosszat csinálunk. A nagyon jóságos, pozitív irányba manipulál minket, jónak látjuk az embereket, szeretet cselekedetekre próbál rávenni minket.

Egy bizonyos érzelmi skálán mozgunk, amely érzelmi skálához igazodik a gondolkodásunk, tanácsadónk. Az érzelmeink energiák, amilyen érzelem van bennünk, olyan energiaszinten vagyunk. Hangulatváltozásoknál, kicserélődik az energia az auránkban. Ez egy széles skála, amelyen fent boldogok vagyunk, lent szenvedünk. Fent a tanácsadó nagyon jóságos a fejünkben, lent nagyon gonosz. Az energia a bizonyos felsőbb és alsóbb én. Mi engedjük magunkba az energiáikat, velük együtt a belső hangjukat a fejünkbe. Egy élet alatt megjárhatjuk a poklokat, és a mennyeket is. Megérkezhetünk tartósan alacsony energiaszintekre is, pl. depressziósan, és kiegyensúlyozódhatunk tartósan magas energiaszinteken is, megvilágosodva, - elérve a felsőbb én állandó tudatállapotát. Gyerekkorban, fiatalabb korban naponta megjelenhetünk pillanatokra, percekre, fent is, lent is. Még nagyon erőteljesek a hangulatváltozásaink. Majd felnőtt korra kiegyensúlyozódunk egy bizonyos életenergia szinten, hangulatszinten, ahonnan már csak ritkán mozdulunk ki pillanatokra.

Ez az energiaszint legtöbbször nagyon alacsony, erőteljes negatív belső hanggal, tanácsadóval. Az emberek nagy része szenved, szorong, túl alacsony energiaszinteken él. Ekkor jönnek a drogok, az alkohol, a cigaretta. Ezek a tudatmódosító szerek képesek kémiailag megszüntetni a tudat energiakorlátozó hatását, kikapcsolják az elmét, az ember elfelejti hogy kicsoda ő, milyen élethelyzetben áramlik éppen, mi történik vele. Csak azt fogjuk fel, ami épp a pillanatban körülöttünk van, csak azokból a gondolatokból születnek az érzelmeink, így sikerülhet rövid idő alatt csak erősen pozitív gondolatokat teremteni, melyek energiája megemeli a rezgésünk, hangulatunk, életenergia szintünk. 

De ez csapda. 
Az ember testből-lélekből-szellemből épül fel. 

A tudatmódosító szerek manipulálják a szellemet, a tudatot, leválasztják a tudatról az elmét, a számítógépet, amely tartalmazza a jelenlegi életünk összes emlékét. Az ember képes megtanulni tudatmódosító szerek nélkül is lekapcsolni az elmét a tudatról, képes gondolat nélküli állapotban maradni, képes úgy tekinteni a környezetére, mint gyerekkorában, amikor még csak alig volt adat a számítógépben. Az a baj a tudatmódosítószerekkel, hogy mérgek a test számára. A lélek, az energia látja el életerővel a testet, a test ad helyet az elmének, amelyen keresztül a szellem megnyilvánul. Ez a szentháromság elválaszthatatlan egymástól. A mérgek végett a testnek nagyon sok életerőre van szüksége, hogy kitisztuljon. A szerek hatása alatt hirtelen elönt minket az életerő, végtelenül boldogok vagyunk, majd a következő napokban ott maradunk a testi fájdalmakkal, a mérgek feldolgozása végett hiányos energiaszinttel, mely folyamatok hatására nagyot zuhan az életerő szintünk, hangulatszintünk, a negatív hang a fejünkben nagyon felerősödik. Egy este a mennyországban, öt nap a pokolban. Vagy több nap folyamatosan kemény drogok segítségével a mennyországban, majd több hét a legmélyebb emberi pokolban. A mérleg kibillen, arányosan mindkét oldalra.

Ha megtanuljuk tudatosan irányítani az elménket, akkor megtanulunk hatással lenni az életenergia szintünkre, lelkünkre, hangulatunkra, érzelmeinkre. Megtanulunk egyre magasabb életenergia szinteken kiegyensúlyozódni. Egyre boldogabbak leszünk, egyre kevesebbet fogunk szorongani, szenvedni. Amikor gyerekkorunkban reggel felébredtünk, nem tudtuk hogy hol vagyunk, milyen városban, vagy faluban vagyunk, milyen megyében, országban, bolygón. Felnőtt korban a számítógép bekapcsol, és összerakja, kiegészíti a jelen pillanatot a tanult adatokkal. Ahogy felébredünk, már tele a fejünk az elménkből kiáramló emlékekkel, gondokkal, tervekkel. Sokat segítünk magunkon, ha rendszeresen sétálunk a természetben, törekedve arra, hogy teljesen kikapcsoljunk, csak arra figyeljünk, amit épp látunk, hallunk, szagolunk, az öt érzékszervünkkel felfogunk, törekedünk arra, hogy elfelejtjük kik vagyunk, elfelejtjük azt a sok adatot ami gyerekkorunk óta összegyűlt az elménkben, és emlékekkel kiegészíti a jelen tapasztalását. Törekedünk arra, hogy tisztán éljünk, segítsük a testet, hogy egyre magasabban rezeghessen, egyre több zöldséget, gyümölcsöt eszünk, egyre egészségesebben táplálkozunk.

Minél alacsonyabb rezgésszinten vagyunk tartósan kiegyensúlyozódva, annál jobban az elménkkel azonosulunk, annál jobban a gondolatainkkal azonosítjuk öntudatunkat. Minél magasabb a rezgésünk, minél felsőbb én tudata uralja a testünkben lévő elmét, annál könnyebben tudatosak vagyunk a gondolatainkra, elménkre, annál jobban felismerjük, tisztábban vagyunk vele, hogy nem az elménk vagyunk. Könnyen kontrolláljuk a gondolatainkat, észre vesszük ha kezd negatívvá válni a tanácsadó, és elgondolkodunk az okán, keressük az okot, ami kiváltotta a rezgéscsökkenést, akár testi, akár lelki, akár szellemi szinten.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése