Egyenes arányosság: Jézus és Buddha

Egyenes arányosság: Jézus és Buddha

Jézus a szeretetről tanított, Buddha a gondolat nélküli állapotról. A szeretet és a gondolat nélküli állapot egyenes arányosságban van. Mindegy melyik úton haladsz, ha eléred az egyiket, akkor megjelenik a másik is. Minél nagyobb szeretetet érzel, annál jobban gondolat nélküli állapotba kerülsz. Ezt úgy tudatosítod, hogy megszűnik körülötted a világ.

Újra és újra sikerül elérnem, megtapasztalnom rövidebb, hosszabb időre a magas rezgést, és olyankor kisebb-nagyobb mértékben sikerül megfigyelnem magam: Születik valamennyi új felismerés, mozaik kocka, azokat rakosgatom az előző megfigyelések mozaikkockáival, és mindig ugyanazt találom, csak egyre tisztább, egyre nagyobb a kép.

Minél szebbnek látom a világot, minél nagyobb szeretet érzek, annál jobban elcsendesül az elmém, gondolat nélküli állapotba kerülök, megszűnik körülöttem a világ. Az utolsó időben az értékelésen keresztül végzek tudatgyakorlatokat, figyelmemet akarattal szépre irányítom. Ma dobogókőn voltunk, két órás autó út vezetett odáig. Hosszabb autó utak alatt már megtanultam elég jól kikapcsolni az elmém, egyszerűen azáltal hogy tudatosítom, hogy az utazás alatt úgy sem csinálhatok semmit, felesleges gondolkodnom, hogy mi lesz ha megérkezünk, vagy mi lesz holnap, az majd akkor lesz. Utazás alatt felszabadíthatom a figyelmem, nem kell gondolkodnom, szabad figyelmemmel azt csinálok amit akarok. Nézelődök, nézem a tájat, a falvakat, házakat, fákat, madarakat. Eldöntöm, hogy nem csak nézni fogom őket, hanem keresni fogom a szépet. Tudatosítani fogom, hogy mit találok szépnek, minél több szépségre igyekszek felfigyelni. Találok egy szép fát, és kimondom magamban, hogy milyen szép, gyönyörű, csodálatos ez a fa. Egy kicsit rajta hagyom a figyelmem. Felismertem, hogy ha így teszek, akkor egy óra után már sokkal könnyebben tartom a figyelmem a tájon, elcsendesül az elmém. Már nem kell erőfeszítéseket tennem, hogy figyelmem erővel a szépre irányítsam, a folyamat magától beindul.

Minél erőteljesebben elkezdek felfigyelni a szépségekre, annál jobban elfelejtem, hogy ki vagyok. Megszűnik körülöttem a világ. Elfelejtem, hogy mi volt tegnap, tegnap este, reggel, mi lesz a nap többi részében, mi lesz holnap. Elfelejtem, hogy mikor vagyok az időben, milyen év van, milyen hónap, milyen nap, milyen óra. Ez mind az ego, az Én kép, amit az elme sok figyelmet felhasználva folyamatosan fenn tart. Ha gyakorlatokat végzel, akkor pár óra alatt nagyon sok figyelmet felszabadíthatsz, és ilyenkor akaratlanul, ösztönösen is figyelmes kezdesz lenni a környezetedben lévő szépségekre. Ez egészen odáig el tud menni, hogy ha az összes figyelmed felszabadítod, ha valóban megszűnik körülötted a világ, csak az a tér marad, és csak az az idő, pillanat, amiben épp testeddel vagy, akkor mindent szépnek látsz, még a kutyaszart is, ami szép az káprázatosan gyönyörű lesz ebben az állapotban, ami kevésbé szép, az gyönyörű lesz, ami csúnya, azt szépnek fogod látni. Ez az a bizonyos rózsaszín szemüveg amit a szerelmes emberek hordanak.

Mindegy, hogy elkezded a figyelmed szépre irányítani, gondolataidat szeretet, hála, értékelés körül áramoltatni, vagy leülsz és meditációval kikapcsolod az elméd, felszabadítod a figyelmed, ugyanoda jutsz. Aki egy órát meditál, az szeretetet fog érezni, aki egy órát szeretet gyakorlatokat végez, az kikapcsolja az elméjét, gondolat nélküli állapotba kerül.

Olyan csodálatos megélni ezt az állapotot, emlékszem gyerekkoromban sokszor nagyon erőteljesen tapasztaltam erdőkben ezt a tudatállapotot. Hatalmas a csend, és nagyon hangosak a csendből néha felszólaló madárkák, erdei hangok. Érzed az erdő illatait, látod a rezdüléseit, hallod a hangjait, szinte egyé válsz az erdővel. És mindeközben mosoly van az arcodon, olyan érzésed van, mintha épp ezer voltot engedtek volna beléd, szinte izzasz, robbanni készülsz az energiától. Nagyon csodásan érzed magad a testedben.

Energialények vagyunk, megfelelő tudatgyakorlatokkal energiához juthatunk. Ha az ember felismeri, megtapasztalta hogy akaratos tudatállapot változással energiához jutott, szeretetet kezdett érezni, akkor megváltozik a világnézete, élet felfogása, új célok jelennek meg. A boldogság kulcsa a kezünkben van, eljött az idő, hogy figyelmünket megtanuljuk a megfelelő módon irányítani, hogy magasabb életenergia szinteket tapasztalhassunk meg, felemelkedhessünk.

Zsigray András

Tudatosítom az érzelmeimet

Tudatosítom az érzelmeimet

Az ember figyel, ami elég figyelmet kap, azt tudatosítja, abból emlék lesz. Állunk a réten, én figyelem a felhők formáját, te figyeled a virágokat. Miután elmentünk a rétről, különböző emlékekkel távozunk. A figyelmünktől függ, hogy miből lesz emlék, a figyelmünk pedig egy olyan megfoghatatlan metafizikai jelenség, amely változó. Az ember figyeleme megnövekedhet, vagy lecsökkenhet, attól függően, hogy épp milyen életenergia szinten van kiegyensúlyozódva. Ez abban nyilvánul meg, hogy van aki képes megfigyelni ugyanannyi idő alatta felhők formáját, a virágokat is, sőt figyelmes lesz az illatokra, hangokra is. Több emlékkel távozik.

Mi nem csak kifele tudunk figyelni, hanem befele is, a testünkből is érkeznek szignálok, jelzések, amelyekre felfigyelhetünk, tudatosíthatjuk őket. Amikor fájdalmaink vannak, olyankor ezt könnyen megtesszük. De nagyon sok finom jelzés van a testünkben, amelyekre már sokkal nehezebben leszünk figyelmesek, nem fogjuk fel őket, tudatlanok maradunk rájuk.

Ilyenek az érzelmeink is, érzelem változásaink. Egy nagyon erős érzelem változásra felfigyelünk, sokan tudatosítják, hogy gombóc , csomó lett a gyomrukban, ha valami nagyon negatívat figyeltek meg erőteljesen, koncentrált, összpontosított figyelemmel. Az ember akkor tudja könnyedén megfigyelni az érzelmeit, ha az elméje elcsendesül, figyelme felszabadul az elméjétől, gondolatvilágától. Amikor gyermekek vagyunk, az elménk még fejletlen, a hosszútávú memóriáink még szinte üresek, nincs ami foglalkoztasson minket, nincs amin gondolkodjunk, nincs ami lekösse a figyelmünk. Mikor felnőttek leszünk, mikor elkezdjük a nagy betűs életet, akkor ez gyökeresen megváltozik. Állandóan kontrollálnunk kell a körülményeinket, állandóan sok a feladatunk, állandóan nagyon sok figyelmet leköt, felhasznál az elménk. Nem marad se arra figyelmünk, hogy tudatosítsuk a felhők formáját, se arra hogy a testünkből érkező energiaáramlásokat, érzelemváltozásokat megfigyeljük, tudatosítsuk.

Az én életemben négy éve egy erőteljes változás történt, melynek hatására hónapokon keresztül elengedtem az irányítást, kikapcsoltam az elmém, felszabadult a figyelmem. Egy erőteljes energiafeltöltődésen mentem keresztül, melynek hatásra megnövekedett a figyelmem, felerősödött, és mivel az elmétől szabad volt, nagyon erőteljesen, részletesen felfogtam a jelen pillanatban testemet körülölelő környezetet, felhőket, virágokat, illatokat, hangokat. Valamint megdöbbentem azon a harmadik hónap után, hogy érzem az érzelmeimet.

Azt hittem ez valami képesség, valami hatodik érzék, hogy elkezdtem tudatosítani az érzelmeimet. Ma már értem, hogy csak a figyelmem szabadult fel, és koncentrálódott annyira, hogy a testemben történő finom energia mozgásokra is figyelmes lettem, tudatosítottam őket. Megértettem, hogy gyerekkoromban ugyanígy éltem. Megértettem, hogy a gyerekek, állatok nem gondolkodnak, nem képesek még a gondolkodásra, viszont a szabad figyelmükkel tudatosak az érzelmekre. A felnőtt gondolkodó ember okos, de nem tudatosítja az érzelmeit, döntései meghozásánál, kimaradnak az érzelmek, csak az észre, gondolatokra támaszkodhat. És ez hatalmas hiány, az érzelmek tudatosítása egy nagyon erőteljes információ, mely nagyban segíti a helyes döntés meghozatalát. A felnőtt ember nem képes az együttérzésre. Se a saját érzelmeit nem tudatosítja, se másokét. Mi emberek rendelkezünk azzal a képességgel, hogy szinkronba állhatunk bármely élőlény érzelmi állapotával, csupán annyival, hogy figyelmünket a másik emberre, állatra, élőlényre irányítjuk. Amíg nincs elme, addig nem értjük mit gondol, mit mond, de érezzük amit érez. És ez rengeteg információ, és őszinte. Amit az ember mond, azon már álarc lehet, de az érzelem mindig valós. Aki képes tudatosítani az érzelmeit, valamint mások érzelmeit, azt az embert, már nehéz becsapni.

Gyerekkorban érezzük embertársaink érzelmeit. A gyerek ha azt érzi, hogy szomorú vagy, akkor odamegy hozzád, és hozzád búj, energiát ad neked. Akik meditálnak, és elérik a teljesen kikapcsolt elme állapotot, azok érzik az érzelmeket, azoknak megnyitódik a szívük. Amikor az elme eluralja a figyelmet, akkor a szív bezárul. Amikor bezárjuk az elmét, akkor a szív kitárul. A szív az életenergia kapu, nem csak az érzelmeket érezzük bezárt elménél, nem csak a figyelmünk szabadul fel, hanem életerőhöz is jutunk. Ezt az energiamegnövekedést érezzük szeretetnek. Az elme a félelem érzeteket szüli, minél aktívabb, annál nagyobb félelmet érzünk, amely nem más, mint a csökkenő életenergia mennyiség érzete, a bezáruló szív hatása, egyre kisebb a kapu, egyre kevesebb életenergia folyik át. Amikor csak csepeg, olyankor rengeteg figyelem van az elménél, és hatalmas félelmet érzünk. Amikor ömlik belénk az életenergia, olyankor csendes az elme, és hatalmas szeretetet érzünk. Valamint erőteljesen tudatosítjuk az érzelmeinket, és mások érzelmeit, energiaáramlását. Akiben szeretet van, akinek kivan nyitva a szíve, akinek kivan nyitva az energiakapuja, az könnyen ad másoknak, ösztönös viselkedése ezen az energiaszinten így van programozva, hogy adjon belőle másoknak. Nem gondolkodunk, hanem érzünk. A gyerek érzi a szomorú energiahiányos embert, és szalad, hogy adjon, hogy feltöltse.

Te is képes vagy érezni az érzelmeid, képes vagy az együttérzésre, csupán annyit kell tenned, hogy felszabadítod az elmédtől a figyelmedet, újra megnyitod a szíved. Csupán annyit kell tenned, hogy legyőzöd a félelmeidet, az elme kreálta világodat, és helyet adsz a szeretetnek. Ahogy szabadul fel a figyelmed, úgy tágul az energiakapud, úgy kezdesz egyre nagyobb szeretetet érezni. Szabadítsd fel magad.

Zsigray András

Elkápráztatóan gyönyörű

Elkápráztatóan gyönyörű

A kápráztató szó, a magyar nyelv értelmező szótárában úgy van magyarázva, hogy valami bámulatba ejtő, csodálatra méltó. Emlékszel olyan esetre az életedben, amikor valami elkápráztatott, valami olyan gyönyörűséget láttál, amitől elbambultál, megigéződött a tekinteted? Valami olyan gyönyörű, csodálatos volt, hogy elakadt a lélegzeted?

A magyar nyelv nagyon szépen szavakba önti azt a tudatállapotunkat, amelyben kitágul az energiakapunk, auránkba ömleni kezd az életenergia. Elég pár másodpercre ebbe az állapotba merülni, utána erőteljes változásokat tudatosíthatunk az érzelmi állapotunkban, ösztönös viselkedésünkben. Minden megváltozik pár pillanat után is. Eláraszt minket a belső béke, áldottnak érezzük magunkat, szerencsésnek, elégedettnek, kielégültnek, vágy nélkülinek, elfogadjuk tökéletesnek a most pillanatát, megszűnik az időérzékelés, csak a pillanat marad, szelídek vagyunk, önkéntelenül gyermeteg tisztasággal mosolygunk, boldogok vagyunk, szeretetet érzünk.

Függ attól, hogy mennyire nyitódott meg a kapu, mennyire kápráztatott el a megfigyelt csoda. Ez a folyamat fordítva is működik. Olyan az auránk, mint egy kád víz, amelybe lehet vizet engedni, és le is lehet ereszteni. A figyelmünk összpontosítható, és megosztható. Valamint a másik jellegzetessége, hogy fókuszpontjának polaritása van. Amikor elkápráztat minket valami, olyankor a figyelmünk összpontosítódik, és egy magas pozitív fókuszponttal társul. Figyelmünk legtöbbször szétszórt, állandóan megvan osztva, képben kell lenni arról, hogy kik vagyunk, mikor vagyunk az időben, milyen feladataink vannak, mit kell fejben tartani, mit nem szabad elfelejteni, mit kell kontroll alatt tartani. De ha valami nagyon csodálatos, akkor pár pillanatra megszűnik körülöttünk a világ, elfelejtjük, hogy kik vagyunk, figyelmünk elengedi az ÉN képet, az egót, csak a jelen marad, csak a pillanat marad, a megfigyelt csodával, amelyre összpontosított erős figyelemmel fókuszálunk. Ilyenkor megnyitódik a csap, és dől a víz a kádba. Fordított esetben, amikor összpontosított figyelemmel egy nagyon alacsony rezgésszintre fókuszálunk, pl. a szemünk előtt ég le a házunk, akkor hatalmas rést ütünk a kádon, és ömlik ki az életenergia. Elájulunk, vagy le kell ülnünk, nincs se testi erőnk, se szellemi erőnk, nem tudunk gondolkodni. Ellenkező esetben, egy erőteljes beáramlás után, úgy érezzük, hogy felizzottunk, olyan testi erőt érzünk, hogy szinte kitudnánk ugorni a bőrünkből, nem kell leülnünk, hanem légiesek vagyunk, szinte lebegünk, és szellemi erőnk megnövekedik, felfogásunk zseniális lesz.

Emlékszel olyan esetre életedben, amikor valami elkápráztatott? Ha az ember képes benne maradni ebben az elkápráztatott állapotban hosszabb ideig, akár napokig, hetekig, olyankor akkora töltést kap, hogy állandósul a csodálatos állapot. Az ember csodálatosnak kezdi látni az egész világot, már nem csak azt az egy fókuszpontot, ami kiváltotta a beáramlást, hanem akárhova néz, ott gyönyörűséget lát. A szerelmes embereknél ezt a jelenséget rózsaszín szemüvegnek nevezik. Akik spirituális életet élnek, meditálnak, szellemi gyakorlatokat végeznek, azok tudatosítják ezeket a megéléseket a megváltozott tudatállapot után. Valóban megváltozik a világ, káprázatosan gyönyörű lesz, akárhova nézünk. Ez olyan, mint egy varázslat. Nagyobb feltöltődési szinten ragyogónak kezdjük látni a világot, pasztellszínekben fényesen vibrálónak. Olyan a Föld ezen a rezgésszinten, mint a Mennyország. Gyönyörű.

Végezhetsz olyan gyakorlatokat, melyeket követően fél óra múlva megtapasztalod az itt leírtakat. Először szabadítsd fel a figyelmed az elmédtől, ez a meditáció. Figyeld a gondolataidat, próbálj csendet teremteni az elmédben. Majd amikor már csend van, akkor gondolj egy olyan emlékre, amelyben elkápráztatott valami, vagy valaki. Idézd fel ezeket az emlékképeket, és forgasd őket a tudatodban, újra figyeld meg őket azon a rezgésszinten. Ekkor engeded magadba az életerőt, a gyakorlatot követően egy ideig valóban gyönyörűnek fogsz látni mindent. Önkéntelenül mosolyra fog állni a szád, sok jele lesz ha jól csináltad.

Van akit egy festmény kápráztat el. Áll a festmény előtt 20 percet, majd egy sokkal szebb hely lesz számára a világ. Vagyonokat ad a festményért. Van akit egy másik ember testi szépsége, lelki jósága, vagy szellemi bölcsessége kápráztat el. Az ilyen ember szerelemnek fogja érezni a megváltozott energiaszintet, emelkedett érzelmi állapotot. Van akit a természet szépsége kápráztat el, a hegy tetejéről elénk táruló völgy, vagy a naplemente látványa a tengerparton.

Ebben az állapotban alig veszünk levegőt, a lélegzetünk elakad. Az orrunkon lélegzünk aprókat, de az apró lélegzetek is olyanok, mintha picike áramütések érnének, töltenének minket. Szemünk tágra nyílik, alig pislantunk. Van egy pont, ahol egy mélyebb lélegzetet veszünk, ami után elönt minket az eufória. Sokat figyeltük ezt az állapotot, sok magyar szó született ennek az állapotnak a leírására. Kívánom sok-sok embernek, hogy gyakran elérje ezt a tudatállapotot, amelyben káprázatosan gyönyörűnek ítél meg valamit, valakit. Menj el a hétvégén a hegyekbe, gyönyörű helyekre, szánj időt a napfelkeltékre, naplementékre, vagy ülj le csendben és idézd fel a leggyönyörűbb emlékeidet. Csak rajtad múlik, mennyi életenergia, mennyi szeretet van benned.

Zsigray András

Hogyan ismerd fel a hamis gurukat, vagy az illuziókat ígérő szélhámosokat.

Hogyan ismerd fel a hamis gurukat, vagy az illuziókat ígérő szélhámosokat.

Sajnos személyes tapasztalat alapján mondhatom, hogy ha valaki képes felismerni, hogy manipulátorral van dolga, azonnal hagyja el, szakítson meg vele minden kapcsolatot. 

Tapasztalatom szerint a manipulátorra nincs hatással a józan ész, racionális indokokkal nem lehet meggyőzni, mivel csak a saját gondolatai, saját világa, saját érdekei mozgatják. Úgy tesz, mintha közös érdekből tenne meg dolgokat, a másik véleményét egyáltalán nem veszi figyelembe, legtöbbször meg sem kérdezi. Utána úgy állítja be, mintha a másikért tette volna mindazt, amit elkövetett ellene. Hazugságaival képes a másikat meggyőzni arról, hogy saját maga a hibás, mert nem tud olyan szintre emelkedni, mint ő, nem tudja olyan jól átlátni az összefüggéseket. Bűntudatot kelt a másikban olyan dolgok miatt, amit belemagyaráz adott történésekbe, és a másik ELHISZI, amit mond, egészen addig, amíg egyszer csak rá nem döbben, hogy a manipulátor teljesen átírta a történetet, és már el is hitte magának a sok hazugságot, amit kitalált. Talán itt lehet felismerni a manipulátort, amikor a múltat teljesen másként adja elő, mint ahogy megtörtént.

Egy baj van: közben nagyon nehéz felismerni. Amíg az elbűvölő korszakát éli, lehetetlen. Később aztán jelentkeznek a jelek, de ha valaki nem elég erős, nem veszi észre, hogy manipulálják. Az első igazáságtalannak érzett bűntudatnál el kell gondolkodni, mi történik.

A teljesen jó szándékú (mindenkiről elsőre a jót és kölcsönös jó szándékot feltételező) emberek esélytelenek felismerni a manipulációt. Amikor viszont már gyanakszol, azt meg a manipulátor veszi észre és azonnal lép. Attól függ a reakciója, hogy akar-e még valamit az áldozattól? Általában gyorsan megszabadul tőle. És tényleg másként emlékszik a történtekre. Mindig a másik a hibás. Nem tudnak veszíteni a legpitiánerebb kis játszmákban sem. Érthetetlen érzelmi sivárság és heves indokolatlan érzelem kitörések keveredése. Mindig mindent tudnak, jobban, mint te. Dicsekszenek, jó színben tüntetik fel magukat. Eleinte (a megkaparintási/bekebelezési időszakban) rád telepszenek érzelmileg, magukhoz láncolnak. Nagyon ráéreznek, miben szenvedsz hiányt (szerelem, barátság, szex, megértés). 

Az első szakaszban minden apró kis érthetetlen dolog felett átsiklik az áldozat, ami később (a lekoptatási időszakban) a kételkedés magját veti el. Nagyon érzékeny a manipulátor arra, ha valamit titkolnak előtte. Mindent tudni akar az áldozatról és úgy ügyeskedik, hízeleg, hazudozik, hogy az áldozat maga mond el mindent, önként. Korábbi áldozataitól megpróbálja elválasztani az éppen futó áldozatot, nehogy kiderüljön a manipuláció. 

A "bekebelezési" időszakban felelőtlen, merész, rámenős, mohó, erőszakos. A "lekoptatási" időszakban teljesen megváltozik. Aggodalmaskodik, nem ér rá, őt belerángatták ebbe a helyzetbe, stb. Ha nem érzi, hogy rájönnek a manipulációjára, biztonságban érzi magát, akkor a "belebelezési" és a "lekoptatási" időszak váltakozva, hullámszerűen visszatérhetnek. Így élvezi a játékot. Tárgynak tekintve az áldozatot, aki a saját kielégülésének eszköze. A külső értetlen szemlélő nem érti mi történi vele.

Mit lehet tenni ellene, hogy ne érezzük magunkat átverve? Semmit. Tartsuk magunkat távol az effajta manipulátoroktól. Mivel nincs lelkiismeret furdalásuk nem éreznek megbánást. Ignorálni kell őket. Átnézni rajtuk, ezt nehezen viselik. 

Szerintem ne próbáljunk elégtételt, revansot venni. A saját terepén ő a verhetetlen bajnok. Más területére pedig nem lép. Csak veszíthetünk. Nekünk nincs meg a De legyünk óvatosak. A legbiztonságosabb, ha nem éreztetjük velük, hogy tudjuk mit takar az álarcuk, mert egy részük kiszámíthatatlan. Számukra csak egy fontos, az „első ember” saját maguk, illetve annak a biztonsága.

 Hogy táplálhassa minden nap a néha kisebb stadionba is alig elférő egóját, megnyerhesse a mindennapi csatáit és mindig, de mindig győzzön.

Esetleg ha olyanba botlunk, akit szintén manipulált azzal megbeszélhetjük a velünk történteket.

Én véletlenül jöttem rá, hogy mi történt velem. Lassan összeállt a kép, mint egy puzzle kis darabjai. Tanulságos tapasztás volt. És tudatosult bennem, hogy aki kedves és jónak tűnik, az nem mindig az.

Azóta olyan vagyok mint a mondásban: 

"Kinek egyszer megégette száját a kása, az aludttejet is megfujja." 

Így hát ezentúl mindig letesztelem ha igazat prédikálnak vagy csak ámítanak. A legutolsó ilyen manipulátor, azzal dicsekedett, hogy bárhová át tud lényegülni. Huh. Ez azért eléggé illyesztő lehet. Mert gondolom senki sem szeretné ha az ő intim szférájába valaki bármikor bekukkinthat, vagy megjelenhet, akár látható, akár láthatatlan formában. Ezért leteszteltem. Eltűntem a főld színéről. Vagyis lementem a Parajdi sóbányába. Közben hátrahagytam egy levelet, ami felcsigázta a kiváncsiságát, de nem csak az ővét, hanem az összes körülötte lézengő áldozatot is. Sajnos egyikük sem tudott megtalálni. Még akkor sem amikor feljöttem a felszínre. Halvány gőzűk sem volt, hol lehetek. 

Ezért ajánlom neked is, bármiröl is prédikálna valaki neked, akármennyire meggyőző érvekkel is állna eléd, teszteld le. Bizonyosodj meg hogy az amit ígér, igaz? Vagy amit tanít, azt ő is megtestesíti. 

A nevelésben, nem csak a szavak a fontosak, hanem a példázás is.

Sokszór többet taníthatsz valakinek, ha példát mutatsz, mintha napokig csak mondogatsz. Sőt amikor valaki állandóan úgyanazt a szöveget ismétli, egy idő útán elveszti értelmét, és ahelyett hogy segítene, több rosszat is csinál.

Edward Victor Hill sr. amerikai néger lelkész mesélt az életéről.

Tizenéves korában történt, hogy egy este részegen ment haza. Alighogy beért a szobájába, összehányta a padlót. Részeg kábulatában lerogyott az ágyra, és elaludt. Édesanyja, aki tanúja volt az egész jelenetnek, hagyta, hogy aludjon. Másnap reggel, a szokásos időben ébresztette.

- Kelj fel! Takarítsd fel a padlót, és mosakodj meg! Egy kis kirándulásra megyünk.

- Nem akarok menni - mondta a fiú.

- Nem kérdeztem, hogy akarsz-e. Azt mondtam, jössz velem! Most pedig tegyél rendet, és készülj el!

A fiú felmosta a padlót, majd elindultak. Anyjával felszálltak a főldalattira, és egy számára ismeretlen cél felé indult. Amikor kijöttek az aluljáróból, lerobbant környéken találták magukat. A fiú anyja hetente kétszer egy missziós központban főzött vacsorát, így sokan ismerték őt az utcán, és lépten nyomon rájuk köszöntek:

- Jó napot, Hill asszony!

Egy hajléktalan férfi megkérdezte:

- Hogyhogy ilyen korán jött ma?

Az asszony így válaszolt:

- Ez itt a fiam. Inni kezdett, és úgy tervezi, hogy itt fog élni. Elhoztam, hogy megmutassam neki a környéket még sötétedés előtt.

Soha többé nem ittam alkoholt - fejezte be beszédét Hill lelkész.

Mindez történt az 1950-es években. Manapság az ilyenfajta tanításokat nem tartjuk helyesnek. Sőt a legtöbben elítélnénk. 

5 módszer a problémás emberek kezelésére.

5 módszer a problémás emberek kezelésére.

Reggel van, jó hangulatban ébredsz. Rengeteg időd van a reggeli rutinra. Egy nagyon finom reggeli után elindulsz, hogy elvégezd napi feladataidat. Majd megtörténik; egy problémás emberrel találkozol, és a nyugalmad hamar elszáll.

Mindannyian találkoztunk már olyan emberrel akik boldogtalanok akarnak maradni és mindent csak túlbonyolítanak. Léteznek és talán valamikor a múltban Te is egy voltál közülük. Sőt talán még manapság is van egy-egy olyan napod, ami negatívabb. Egy volt boldogtalan emberként mondom, hogy az érzelmi és mentális állapotaim képtelen voltam irányítani és ezért én is lehúztam másokat. Az élettől távol éltem teljesen a fejemben ahol aztán valóban menthetetlennek éreztem magam.

Leggyakrabban a menthetetlenségem érzése, haragként, kritikaként, dühként nyilvánult meg. Nem akartam semmiért sem felelősséget vállalni az életben. Békét, örömöt és harmóniát szerettem volna, de nem akartam az ezek megtapasztalásához szükséges munkát elvégezni. A tehetetlenségük pedig olaj a tűzre, ezért a durvaságuk egyre csak mélyül, öngeneráló folyamatot hozva létre. A személyiségük felszíne alatt egy érzés áll, hogy különböznek és kétségbeesetten keresik a segítséget.

Nem változtathatunk meg másokat, és nem is vehetjük rá arra hogy változni akarjon. Az egyetlen mód hogy segítsünk rajtuk az, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, megtalálni önmagunkban az erőt, és a harmónia egy példájává válunk.

Következik néhány példa amit hasznosnak találtam.

Határozottság és higgadtság.

Természetes, hogy ha egy irritáló és durva személlyel találkozunk azt megpróbáljuk elkerülni. Azt gondolhatjuk ha elkerüljük őket akkor egyszerűen csak eltűnnek. Ami időlegesen be is válhat, azonban visszatérnek mindaddig amíg nem találunk más technikát a helyzet kezelésére.

A negatív energiának ereje van amivel fenékbe billenthet minket legtöbbször azáltal, hogy helytelen viselkedésre késztet. Ha nem vagyunk határozottak ahhoz könnyen azon kaphatjuk magunkat hogy vitatkozunk, kiabálunk és ordítva elhagyjuk a szobát.

Ha higgadtak és megalapozottak maradunk, tudomást véve arról hogy lazán a testünkbe vagyunk ágyazva, az segít, hogy a szemébe nézzünk és teljesen urai legyünk a helyzetnek. Ez magadja a lehetőséget hogy higgadtak maradjunk és ne csináljunk olyasmit, amit később megbánhatunk.

Nézz szembe velük.

A sötétség –negativitás– nem tudja elviselni a fényt, pontosabban a fényben nem képes létezni. Ezért nagyon fontos, hogy a negatív emberek szemébe nézzünk, mert a fény így elűzi a sötétséget, áthatol a mesterkélt személyiség-paláston. Általában két dolog történik ha a szemébe nézünk. Az illető elsétál és nem beszél tovább. A beszélgetés egy pozitívabb irányba terelődik el. Mindannyian azt szeretnénk ha figyelnének ránk, egy boltostól egészen a párunkig. Venni a fáradtságot és az időt hogy valakire ránézzünk, az egyik legnagyobb ajándékot nyújtja a személynek; a kapcsolatot.

Hallgass hogy megérts.

Amikor egy problémás emberrel találjuk szembe magunkat, akkor automatikusan feszültebbekké válunk és mentálisan átgondoljuk a védelmi stratégiáinkat. De ha nyílt elmével állok hozzá meghallgatva azt amit mondani szeretne, akkor soha nem kell megvédenem magam. Soha. Ha meghallgatjuk amit mondani szeretne, nyitunk a mondanivalója felé és végighallgatjuk, akkor nincs negatív előítélet bennünk, ami a lehető leghelyesebb hozzáállás.

Az hogy egyetértek-e vele a dologban, az más kérdés és nem kötelező elmondani neki a véleményem. De meghallgatom őket, és folytathatom a beszélgetést ha kell. A legjobb ilyenkor azt mondani hogy; „Erre később visszatérünk”, „Lehet hogy igazad van”

Amikor valaki „bonyolultan” viselkedik, akkor valójában csak reagál az Ő érzékelt valóságára ahelyett, hogy a jelenben élene és a tények figyelembevételével cselekedne. A frusztrációjuknak csak nagyon ritkán van hozzánk köze.

Tanuld meg mikor kell hallgatni.

Vannak emberek akik nagyon zárkózott elméjűek és lehetetlen velük beszélni, de néha muszáj. Amikor olyasvalakivel állok szembe aki nem akar hallani, akkor nem erőltetem a dolgot. Ha erőltetem, és megpróbálom erőszakkal megértetni vele az álláspontomat, az soha nem vezet jóra. Van amikor a kommunikáció legtisztább formája a hallgatás.

Egy későbi időpontban, amikor az alkalmas, visszatérhetek a beszélgetéshez és kommunikálhatom azt, amit ki kell mondani. Az aktuális személy véleményétől függetlenül, megoszhatom az érzéseimet és gondolataimat, majd elengedni a dolgot.

Légy őszinte önmagadhoz.

Amikor olyasvalakivel állunk szemben aki érzelmileg, mentálisan vagy fizikailag is aggresszív, nem próbáljuk meg megváltoztatni. Ha úgy gondoljuk hogy a spirituális utat követjük és valaki a közvetlen környezetünkben nem változik, akkor ideje önmagunkhoz őszintének lenni és kideríteni, hogy mi történik valójában.

A kérdés hogy megszakítsunk-e valakivel egy kapcsolatot, legyen az szerelmi, munkaügyi vagy baráti jellegű, benned kell hogy először felmerüljön. Ha már mindent megpróbáltál vele, kérted a barátok segítségét, esetleg szakmai segítséget de még mindig nem változik semmi sem, akkor ideje elmerülnöd magadban és bízz abban amit találni fogsz.

Egy problémás ember másik oldala az, hogy lehetőséget nyújt a növekedésre.

Mindegy hogy mit ad az élet, mindig van lehetőségünk a választásra, a többé kevésbé felelősségteljes döntéshozatalra. Mindig emlékezni kell a felelősségünkre. Ezt kezdetben nehéz megtenni és nem könnyű folytatni. De ahogy egyre több felelősséget vállalunk az életben, úgy egyre inkább elveszítik a körülmények és az emberek a felettünk gyakorolt hatalmukat. Megtanuljuk, hogy minden pillanatban miként hozzunk döntést, és nem csak cselekszünk az érzelmeink vagy mások által vezérelve.

Forrás

http://szabadonebredok.info/ot-modszer-a-problemas-emberek-kezelesere/

Tudom - Kozma Zsofia

Tudom, ...

Tudom, hogy most sötét van. 

Tudom, hogy nem jó, hogy fáj, hogy megint elbizonytalondtál. 

Tudom, hogy azt ismételgeted, hogy ez nem a valóság, ez nem veled történik, hogy hülye vagy, gyönge, megint hagytad magad becsapni, megint elrontottál valamit. 

Tudom, hogy azt hiszed, semmit nem érsz, tudom, hogy úgy érzed, senki nem szeret és tudom, hogy az a legszomorúbb, hogy most épp te se tudod magadat. 

Tudom, hogy minden erőddel azon vagy, hogy megmagyarázd, hogy hitvány vagy, aki senkinek sem kell, tudom, hogy hibáztatod az exed, az exed exét, az exed exének az exét, a postást, a macskát, a szüleidet, az elkúrt gyerekkorodat, az elkúrt kapcsolatokat, a hálátlan barátokat. 

Tudom, hogy ütnél, rúgnál, karmolnál, harapnál, tépnél. Belemélyesztenéd a körmeidet mindenbe és mindenkibe, aki épp szembejön. A Világból is kimarnál egy darabot, csak hogy tudják. Hogy tudják és érezzék, amit Te érzel. Hogy visszaadj az igazságtalanságból. 

Tudom, hogy gyűlölöd a kritikát, mégis Te magad vagy a legnagyobb kritikusod. 

Tudom, hogy sokszor túl szigorú vagy magadhoz, máskor meg túl engedékeny és még csak véletlenül se sikerül eltalálnod, hogy mikor melyik a célravezető. 

Tudom, hogy nem mindig tudod, mit miért csinálsz és azt se tudod belőni, hogy merre is van a jó út. 

Tudom, hogy titkon hiszel benne, hogy egyszer majd úgy ébredsz, hogy minden jó és tudom, hogy hajlamos vagy átverni magad. 

Tudom, hogy hazudtál már szerelmet oda, ahol csak érdek volt és képzeltél emberekről többet, mint amennyit valójában érnek. 

Tudom, hogy kellene most valaki, tudom, hogy egyedül vagy. De azt is tudom, hogy ha lenne is olyan bátor, aki megközelít, mindent elkövetnél, hogy a lehető leggyorsabban menekülőre fogja. Futni is fog, különben hogy nyerne igazolást az a mély meggyőződésed, hogy nem vagy jó semmire és nem vagy jó senkinek. És tudom, hogy én se tudnálak most meggyőzni az ellenkezőjéről. 

Tudom, hogy fárasztó vagy és hogy mindenről be tudnád bizonyítani, hogy miért nincs igazam. 

Tudom, hogy ha azt mondanám, szép vagy, Te azt mondanád, hogy nagy a feneked és ha azt mondanám, hogy kedves, azt mondanád, hogy nagyon bunkó is tudsz lenni. Épp ezért nem győzködlek. Csak lekucorodom ide melléd és elmesélem Neked, hogy mi mindent tudok még Rólad. 

Tudom, hogy az arcod sokkal szebb, ha mosolyogsz. 

Tudom, hogy a szemed együtt neved a száddal, amikor boldog vagy. 

Tudom, hogy amikor hóesésben sétálsz, mindig kidugod a nyelved és megpróbálod elkapni vele a hópelyheket. 

Tudom, hogy mikor senki nem látja, táncolsz az esőben. 

Tudom, hogy szagolgatod a kutyád tappancsát és azt is tudom, hogy meggyőződésed, hogy fahéj illatú. 

Tudom, hogy őrzöl minden kis emlékfoszlányt, gyerekkori butaságot, csecsebecsét és nem tudsz kidobni semmit. 

Tudom, hogy imádod a fű illatát eső után és szeretsz reggel a napfényre ébredni. 

Tudom, hogy az utolsó bugyid is odaadnád egy ismeretlenért is, ha segítségre szorulna. 

Tudom, hogy nevetséges módon hiszel az emberi jóságban. 

Tudom, hogy képes lennél elvinni a hátadon a Világot és be tudnád foltozni rajta a sebeket. 

Tudom, hogy erős vagy. Nagyon erős. Nem azért, mert nem hibázol, nem is azért, mert nem roskadsz össze néha. Azért vagy erős, mert mindezek ellenére feltápászkodsz és összerakod magad. Aztán megtalálod a mosolyod újra. 

Tudom, hogy tudsz repülni. 

Tudom, hogy iszonyatosan sokat dolgozol és azt is tudom, hogy nagyon kevesen ismernek igazán. 

Tudom, hogy félsz, hogy megint arcon csapnak, félsz, hogy hülye leszel, félsz szeretni, félsz elindulni, félsz élni. 

Tudom, hogy sok dologtól félsz. 

Tudom, hogy cipelsz olyan batyut is, aminek már semmi értelme és hogy van egy csomó rossz tulajdonságod. Ennek ellenére most mindenképp mondanom kell Neked valamit. 

Tudom, hogy értékes vagy. Nagyon. És a világnak szüksége van Rád. Valahol, valaki várja, hogy az anyja, vagy apja légy, valami értékes nem születhet meg Nélküled, van valami Benned, amit csak Te adhatsz. Szeretném, ha megtalálnád. Szeretném, ha nem lennél szigorú magaddal és szeretném, ha tudnád, hogy egyedi vagy, megismételhetetlen Kincs. Én pedig hiszek benned. Hiszem, hogy jó vagy és látlak, amikor senki más nem lát. Látlak a fényben és látlak sötétben, látlak lent és látlak fent. Látom, hogy mikor boldog vagy, mikor alkotsz, mikor írsz, megáll az idő, megnyílik a mennybolt és angyalok ülnek le mögéd teázni. Hallom, hogy amikor dühös vagy, dübörög a Föld is és látom a villámokat. 

Tudom, hogy nem tudod, mire vagy képes.

De én tudom...

Ideje, hogy megismerj, igaz? Én vagyok az. Ott voltam, ott vagyok és ott leszek mindig, pont szemben Veled. Csak nézz bele végre a tükörbe. Igen, tudom, hogy nem könnyű. De ígérem Neked, hogy a végén azt mondod majd: - “Tudom..."

A nárcizmus nem betegség, hanem személyiségzavar

A nárcizmus nem betegség, hanem személyiségzavar

 Fontos tudni, hogy a nárcisztikus ember nem egyszerűen nagyképű, önimádó, manipulatív és bántó, tetteinek mozgatórugója nem valamiféle eredendő belső gonoszság, hanem ennek éppen az ellenkezője, az elesettség. A nárcisztikus ember önbizalma a siker terén hatalmas, saját értékének tekintetében viszont nagyon alacsony. Sikereit, elért eredményeit egyetlen dolog motiválja: az, hogy figyelmet kapjon. Arra a figyelemre és elismerésre vágyik, amit gyerekként a szüleitől nagy valószínűség szerint nem kapott meg. A nárcizmus nem betegség, hanem személyiségzavar, és sajnos az alany beismerése nélkül esélytelen a gyógyítása.

 Általában azok az emberek lesznek nárcisztikusak, akik nem kaptak elég szeretetet a szüleiktől, akik gyerekként úgy érezték, hogy senki sem figyel rájuk, és amit tesznek, az soha nem lehet elég jó. Ilyenkor egyfajta álomvilágba menekül a gyerek, és a tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász szerepe helyett kis túlzással és némileg átvitt értelemben fogalmazva a sikeres menedzser, a vállalatvezető, a gazdag vállalkozó szerepe felé tolódik el a fókusz. A lényeg a siker, az elismertség, a hatalom, a láthatóság. Nincs is ezzel semmi baj egészen addig, amíg a meg nem kapott elismerés kompenzálásaként el nem kezdi önmagát kivételesnek, kiválasztottnak érezni, majd minden olyan embert fondorlatos manipulációval módszeresen kikészíteni, aki nem adja meg számára a kellő figyelmet.

 A nárcisztikus embernek segítségre van szüksége, ám a legtöbb esetben ezt egészen biztosan nem ismeri be, ezért partnerként ezzel nem nem érdemes próbálkozni. Ha egyszer sikerült kikerülnünk a karmai közül, a legtöbb, amit tehetünk, hogy igyekszünk őt gyorsan elfelejteni, lelkünk sérüléseit rendbe tenni, és megpróbálni nyitott szívvel nézni egy új kapcsolat elé.

 Sajnos azonban a nárcisztikus ember olyan sérüléseket képes ejteni rajtunk – főleg ha eszközei között a manipulációs technikák foglalják el az előkelő helyet – , amelyeket hosszú idő begyógyítani. A manipulátor eszközei végtelenek, akár arra is képes, hogy a másik ember önbecsülését szinte teljesen leépítse.

 De nézzük, hogyan ismerheted fel, hogy egy nárcisztikus manipulátorba szerettél bele! (Az alábbi jellemzés inkább egy férfira jellemző, de nők esetén is hasonló jeleket fedezhetünk fel.)

 Eleinte folyton veled akar lenni, nem jártok társaságba, a barátainak nem mutat be, teljesen kisajátít magának. Később, amikor már elkerülhetetlen egy kis társasági élet, inkább olyan programokra hív meg, amelyeknél megmutathatja a hatalmát, vagy éppen tudja, hogy számodra nem lesz túl kellemes, esetleg kifejezetten extrém szituációkba kényszerít. A cél, hogy kiborulj, és ő utána helyrerakhasson, mint valami szigorú apuka.

 Rendszeresen, sokat és hosszan beszél a munkájáról. A konklúzió általában az, hogy nélküle semmi sem működik, ha ő nincs jelen, akkor minden összeomlik. Pótolhatatlanságáról, üzleti érzékéről, fifikás tárgyalástechnikájáról órákig tud mesélni. Ha figyelsz, akkor észreveheted, hogy ezekben a történetekben minden más szereplő buta, alkalmatlan, vagy éppen arra hivatott, hogy őt átverje, kikészítse, megalázza. A cél, hogy elismerd őt, nézz fel rá, és szidd vele együtt a sok alkalmatlan kollégát, beosztottat, üzleti partnert, ezáltal megerősítsd az ő nézeteit.

 Sok esetben megfigyelhető, hogy a sikerek tiszavirág életűek. Nagy hévvel bejelenti például, hogy létrehozott egy új vállalkozást a meglévő tizenhárom mellé, hihetetlen sikerekről számol be, de ha pár hónappal később ránézel egy-egy ilyen vállalkozására, akkor arra döbbensz rá, hogy nem működnek. Ha rákérdezel az okokra, természetesen az derül ki, hogy ő mindent tökéletesen csinált, valaki más alkalmatlansága miatt bukott meg a mutatvány. A cél megint csak az elismerés kivívása, de ebben az esetben inkább támadni fog, hiszen úgy érzi, lebuktattad őt.

 A legtöbb nárcisztikus embernél léteznek olyan pillanatok, amelyekben mintha megnyílna (teljesen soha), és ezekben a pillanatokban hozzájuthatsz néhány igen fontos információhoz: elfojtott agresszióról, szexuális túlkapásokról, zsarnok szülőkről. Ezekre érdemes odafigyelni, ám túl sokáig biztosan nem fog veled ilyesmiről beszélgetni, mert számára ez a gyengeség jele, az pedig az ő életében elfogadhatatlan.

 Ha te nyílsz meg neki, ha beszámolsz egy-egy sikertelen lépésedről, esetleges lelki fájdalmaidról, azonnal a tanító szerepébe helyezkedik, és ahelyett, hogy együttérezne veled, inkább utasításokat ad arra vonatkozóan, hogy mit kellene tenned. Fájdalmadat elbagatellizálja, sokszor használja a “nyafogás”, “szentimentális”, “érzelgős” szavakat, sőt adott esetben azt is megjegyzi, hogy ennél azért erősebbnek ismert meg téged. A cél, hogy megtörjön, hódolj be neki, és kövesd vakon a tanácsait.

 Ha valamilyen tettének okát firtatod, azonnal számonkérésnek veszi és támadásba lendül. A cél, hogy érezd magad kényelmetlenül, mert amíg ezzel vagy elfoglalva, ő nem tud lebukni.

 Ha netán a féltékenység jeleit fedezi fel rajtad, szintén támad, tipikus mondat a “Ha nem bízol bennem, miért is vagyunk együtt?”. A cél ugyanaz, mint az előző esetben.

 A vitáitok, kisebb veszekedéseitek mindig ugyanúgy végződnek: TE kérsz bocsánatot.

 Ritkán kér segítséget, de akkor azonnal a rendelkezésére kell állnod. Ha viszont te kérsz segítséget, általában nem ér rá.

Viszonylag gyorsan kiismeri a személyiséged, ügyesen megállapítja, hogy mik az erősségeid és gyengeségeid, s ezeken keresztül mesterien manipulál. Az erősségeidet gyengíti, a gyengeségeidet erősíti.

 Pontosan kiismeri a szeretetnyelved is, annak pedig avatott szakértőjévé válik. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy mire van leginkább szükséged, és azt bizony ő adja neked a legfantasztikusabb módon. Igaz, csak ritkán, hogy hozzá ne szokj, viszont küzdj érte.

 Nem feltétlenül ügyes hazudozó, de nagyon magabiztosak az állításai. Hiába is szembesíted azzal, hogy két hete még egészen mást mondott, ő eléri, hogy te is kételkedj a saját emlékezőképességedben, és végül elhidd neki, hogy mégsem azt mondta, amire te emlékszel.

 Mivel egész életében hiányzott neki a gondoskodó szülő, ezt a szerepet is kikényszeríti belőled. Gyakori, hogy fáradtságra panaszkodik, te pedig természetesen ilyenkor kiszolgálod őt, álomba simogatod egy kétórás film alatt, nem hozod elő a kényes témákat, nehogy tovább fáraszd. Ha nem vagy résen, nem is fogod észrevenni, hogy ez a forgatókönyve minden egyes találkozásotoknak – miután kellőképpen méltattad az aznapi csodatevéseit.

 Néha beleköt a munkádba is, nem tart elég sikeresnek, pedig szerinte legalább olyan sikeresnek kellene lenned, mint ő.

 Fantáziája nem túl szárnyaló, hiszen kizárólag önmagával van elfoglalva, ezért viszonylag egysíkúak a programjaitok, sőt akár a szex is. Lehet bármilyen jó szerető – és általában az, legalább is neked, mivel hamar kiismerte a szexuális igényeidet is és tökéletesen ki tud elégíteni- , a forgatókönyv nagyjából itt is mindig ugyanaz, amit persze megint csak nem veszel észre.

 Ha valamiről megsejti, hogy nagyon ellenzed, nagyon nem akarod, vagy akár félsz tőle, akkor azt egészen biztosan felveszi a programjaitok vagy ágybeli tevékenységeitek közé, és mikor ellenállsz, ő nagy kegyesen enged neked, de nem felejti el folyamatosan az orrod alá dörgölni, sőt éreztetni veled, hogy emiatt te kevesebb vagy.

 Ha nem az ő világnézetét vallod, úgy néz rád, mintha nem lennél normális. Megmagyarázni nem igazán tudja a sajátját, inkább csak kérdéseket tesz fel a tiédről. Ezek a kérdések általában úgy kezdődnek, hogy “És mégis miért gondolod, hogy…” vagy “Honnan veszed, hogy…”

 Öltözködésére inkább a drága és feltűnőbb darabok jellemzőek, a stílusosság kevésbé. A cipője krokodilbőr, az öltönyét szabónál készítteti, és ezt nem felejti el közölni veled. Jellemzően van valami elsőre nem látható extremitás is, például nem hord alsóneműt, amire persze remek ideológiája van – de az igazi cél a különlegesség érzése.

 A pénz, a luxus, a pompa nagyon fontos az életében, legszívesebben egy kastélyban lakna, de legalább is legyen egy tornya. A stílusosság itt sem jellemző, inkább csak a feltűnni szeretne.

 Családtagjaival furcsa a viszonya, vagy nagyon támogató, vagy nagyon távolságtartó, de mindenképpen végletes és az érzelmi viszony felszínes. Megtörtént eset, hogy egy ilyen személyiség a saját családtagját fogadta fel takarítónőnek, amiért fizet is neki – ezt természetesen a családtag megsegítéseként kommunikálja mások felé, és komoly elismerést vár érte.

Forrás :

http://www.coachingtime.hu/…/egy-narcisztikus-manipulator-…/

Szerelmes vagyok

Szerelmes vagyok

Mi az a szerelem? Miért van az, hogy az egyik ember életében legalább egyszer szerelmes lesz, a másik meg sosem. Mi köze van a szeretetnek a szerelemhez? Ezek nagy kérdések, amelyek mindig is foglalkoztatták az emberiséget, azt hiszem eljött az ideje, hogy tisztán lássunk. Gondolkodjunk kicsit logikusan, összegezzük az összes élettapasztalatot, lássunk egy nagyobb képet, mely talán felfedi a misztériumot.

Mi jellemzi a szerelmes embert? 

1. Nagyon boldog. 

2. Szeretetet érez. 

3. Rózsaszín szemüvegben látja a világot. 

4. Figyelmetlen, feledékeny.

1.Nagyon boldog

Mikor vagyunk nagyon boldogok, azon kívül amikor szerelmesek vagyunk? Gyerekkorban. Ha valami sikert érünk el. Ha valami meglepetésszerű nagy öröm ér minket. Nyaralások alatt. A kedvenc ételünk elfogyasztása alatt. Tudatmódosító szerek hatása alatt, mint alkohol, drogok.

2.Szeretetet érez

Hogy lehet szeretetet érezni? Azt az ember érzi ha szeretet van benne, ha túl csordul benne. Olyankor késztetést érez, hogy kimondja, hogy szeretlek. Olyankor van kedve szeretni. Hogyan szeretünk azon kívül, hogy kimondjuk, hogy szeretlek? Úgy, hogy megsimogatjuk, megöleljük a párunkat. Késztetést érzünk a gyengéd érintésre.

3.Rózsaszín szemüvegben látja a világot

Ez mit jelent? A munkatársainak az agyára megy, mert mindenben csak a szépet látja, emberekben csak a jót. És hangot ad a gondolatainak, áradnak belőle a szép szavak. Nézzétek milyen szép az a virág, milyen szép az a felhő, Pisti te milyen jó ember vagy, Ildikó hálás vagyok, hogy veled dolgozhatok, kívánok nektek gyönyörű napot. A munkatársai csak nézik, hogy miért látja olyan szépnek a szürke világot, mintha más bolygón lenne, csodálkoznak a szerelmesen, hogyan tud egész nap mosolyogva ömledezve csak a szépről, jóról beszélni. Elneveztük rózsaszín szemüvegeseknek a szerelmes embereket.

4.Figyelmetlen, feledékeny

Elsóztad az ételt? Mi van szerelmes vagy? A szerelmes ember gondolatainak nagy része egész nap a szerelmén járnak. figyelmének a nagy része a szerelme körül ábrándozik. Amennyi figyelme marad, az nem elég arra, hogy helyt álljon a mindennapi életben, hibákat kezd elkövetni. Néha összeomlik a szerelmes élete, elveszti a munkahelyét, családját, mert annyira figyelmetlen, és ezzel együtt felelőtlen lesz.

Na most akkor gondolkodjunk el logikusan az itt leírtakon. Azt kérdeztem, hogy mikor vagyunk még nagyon boldogok szerelmes tudatállapotunkon kívül. Gyerekkorban. Nézzük meg a másik három szerelmes ember ismérvet, ráillik e a gyerekkorra? Érzünk szeretetet gyerekkorban? Én sok négy éves mosolygós boldog kisgyereken látom, hogy tele vannak szeretettel. Mondják szavakban, és mutatják tettekben. Megölelnek, hozzád bújnak. Simogatják az állatokat. Szóval igen, szeretetet éreznek, van bennük szeretet. Aztán vajon rózsaszín szemüvegben látják a világot? Az utolsó három évben figyelem a világot, keresem a válaszokat. Ha gyerekek vannak körülöttem akkor kinyitom a fülem, szemem, mert ahogy Jézus mondta, figyeljétek a gyerekeket, és tanuljatok tőlük. Nagyon sokszor hallom gyerekektől, hogy felhívják a figyelmünk: jééé, nézd milyen szép. Igen, rajtuk a rózsaszín szemüveg. Figyelmetlenek, feledékenyek? Ezt nem lehet megmondani, mert még nem kell mire figyeljenek, még az összes figyelmük mindig összpontosított, nincs megosztva.

Mikor vagyunk még boldogok? Ha sikert értünk el, vagy meglepetésszerűen jó hírt kaptunk. Érzünk olyankor szeretetet? Több filmben a főszereplő megnyeri az ötös lottót, és mint aki megőrült végig ölelgeti, magasba emeli a körülötte lévő embereket, kiabálva, hogy szeretlek benneteket. Ha jó napunk van, akkor van bennünk szeretet. Akkor van kedvünk szeretni. Reggel még a szomszéd büdös dögje odapiszkított a füvünkre, majd miután a főnök meglepetésszerűen előléptetett minket, dupla fizetés tudatával érkezünk haza, van kedvünk leguggolni, és megsimogatni a szomszéd kutyáját. És rózsaszín szemüveg van rajtunk, hirtelen olyan szép lesz a világ, hirtelen mindenben észrevesszük a szépet, jóságot, áradozunk róla. Hazaérve a párunk ránk se ismer. Figyelmetlen, feledékeny? A nagy örömhír közepette úgy mentünk el a munkából, hogy ott hagytuk kabátunkat. Csak az új, friss, nagyon-nagy örömhír körül járnak a gondolataink, összpontosul a figyelmünk.

Mikor vagyunk még boldogok? A kedvenc ételünk elfogyasztása alatt. Szeretetet érzünk? Igen, azt mondjuk, hogy nagyon szeretlek te étel. nagyon szeretem ezt az ételt. Annyi szeretet van bennünk, hogy késztetést érzünk hogy szavakkal kifejezzük. Annyira szeressük, hogy ha ember lenne, biztos megölelgetnénk. Rózsaszín szemüveg? Egy jó kajálás alatt az asztaltársakról csak a szép emlékek jutnak eszünkbe, és az éttermet is különösen szépnek látjuk. Ahol nagyon szerettük az ételt, ott megjegyezzük, hogy milyen szép ez a hely. Vagy jó ez a hely. Áradozunk. Figyelmetlen? Rövid ideig tart az extázis, de az biztos, hogy az összes figyelmünk az ételre összpontosul, ha egész nap tudnánk enni, akkor valószínűleg, elhanyagolnánk a dolgaink, nem lenne másra figyelmünk.

Mikor vagyunk még boldogok? Nyaraláskor. Érzünk szeretetet? Nyaralás alatt azok a párok is kimondják a naplementekor egymásnak a bűvös szót, akik már 30 éve házasok, és egész évben nem hangzik el a szeretlek szó. És bizony a naplementekor észrevétlenül átölelik egymást, egymáshoz bújnak, és a kéz gyengéden megsimogatja párunk hátát. A szeretet jelen van. Rózsaszín szemüveg? Sose felejtem el anyukámat gyerekkoromban, egész kirándulás alatt azt hallgattam, hogy nézzétek ez milyen szép, az milyen szép. Áradozott. És valóban szép volt minden. A megdöbbentő az, hogy miután hazaértünk, párnapig még itthon is szépnek láttunk mindent. Valahogy ránk került a szerelmesek rózsaszín szemüvege. Nemrég egy barátnőm mondta (Viki Miklós), hogy gyerekkorában mindig nagyon szépnek látta a lakásukat nyaralásból hazatérve. Figyelmetlenek vagyunk? Jellegzetes nyaraláskor, hogy pár nap után azt se tudjuk, hogy milyen nap van. Abszolút felszabadítjuk a figyelmünk az elménktől, kikapcsolunk, összes figyelmünkkel megjelenünk a jelenben, ott ahol a testünkkel is vagyunk. Nem gondolkodunk, nem figyelünk semmi másra, csak ami körülvesz minket.

Mikor vagyunk még boldogok? Tudatmódosító szerek hatása alatt. Szeretetet érzünk? van egy barátom, aki nagyon jellegzetesen elkezdi sorolni, hogy mennyire szeret bennünket, amint megitta az első sört az első felessel. Kb. 10 perc és már szereti az egész világot. Ölelget, emelget, puszilgat. A szeretet jelen van. Rózsaszín szemüveg? Szépnek látunk mindent, sokszor meglepődünk fiatalkorban reggelente, hogy nem is olyan gyönyörű a mellettünk fekvő ember, mint amilyen gyönyörűnek láttuk az éjszaka. A nagy misztérium itt megoldódik, vedd észre hogy itt metafizikai változások vannak az emberben, valóban szebbnek kezdi látni a világot, a mennyország itt van körülöttünk, ha eltudod érni a szükséges tudatállapotot. Ehhez nem kell pénz, ez csak a szellemeden múlik, gondolkodásodon. Tovább. Figyelmetlen a részeg? Erre sajnos nem lehet választ adni, mert a tudatmódosító hatás mellett, sok egyéb agyrészt is felül írnak a kémiai szerek.

Mikor boldog még az ember? Megvilágosodva. Azért írom le ezeket a sorokat, mert megvilágosodva folyamatosan szerelmesnek érezzük magunkat, partner nélkül. Tudatosítjuk, hogy szerelmesek vagyunk. rendelkezünk az összes ismérvvel. Én tapasztaltam ezt, és azóta több megvilágosodott emberrel beszéltem, mind ugyanúgy szerelmet érez. Vedd észre ebből a cikkből, hogy a szerelemhez nem kell egy másik ember. Lásd a példákat, ugyanazok a tünetek, amikor boldogok vagyunk. A szerelem azért különleges, mert az hosszabb ideig tart. A gyerekkor még hosszabb ideig, de akkor még nem vagyunk képesek a tudatosításra, gondolkodásra, felismerésre, nem tudjuk, hogy mi boldogok vagyunk, nincs viszonyítási alapunk, nincs mihez összehasonlítani.

Meglátásom szerint mi energialények vagyunk. Az energia elapadhat bennünk, vagy feltörhet, túlcsordulhat, mint egy szökőkút. A kulcs a figyelmünkön van. Figyelmünket megoszthatjuk, és összpontosíthatjuk. Valamint a figyelmünk fókuszpontjait ki tudjuk értékelni, legrosszabbnak, rosszabbnak, rossznak, jónak, jobbnak, legjobbnak. Minél összpontosítottabb figyelmet, minél magasabb kiértékeléssel társítunk, annál jobban feltör bennünk az életenergia szökőkút. Elönt minket, és mi ezt szeretetnek tudatosítjuk. Mint egy robot, aki akkor érzi a szeretetet, amikor az akkumulátora elérte a 100% töltöttségi szintet. Szeretetnek érezzük a túlcsorduló energiát. Boldogok vagyunk, és szépnek, jónak látunk mindent, és mindenkit. Az energia átformálja a tudatunkat, gondolkodásunkat. A világ nem változik meg, de mi megváltozunk. Valóban gyönyörűnek kezdünk látni mindent, ez egészen addig elmehet, hogy megpillantjuk az aurát, vibráló pasztellszíneket az élőlények körül, fák körül. A mennyország bennünk él. Szerelmesen a mennyországba jutunk. Ezért tanítja a buddhizmus, hogyan szabadítsd fel a figyelmed, hogyan összpontosítsd a meditációval. Ezért beszél Jézus arról, hogy nézzétek a virágokat, a virág minden ember tudatában egy nagyon szép fókuszpont. Energialény vagy, ha energiát akarsz, ha szeretetet akarsz, akkor tanuld meg irányítani a figyelmed. Vannak emberek akik sose lesznek szerelmesek, mert annyira kontrollálni akarnak mindent, annyira félnek elengedni az irányítást, annyira nehezen összpontosítják a figyelmüket. Vannak akik havonta kétszer szerelmesek lesznek, és sose ismerik fel, hogy mi történik bennük metafizikailag. Ők olyanok felnőtt korban is, mint a gyermekek, akiknek nincsenek gondjaik, nincs hova lekötni a figyelmüket, egyik pillanatban szerelmesek, végtelenül boldogok, másik pillanatban összpontosított figyelemmel megjárják a poklot, a hisztirohamban.

Kívánom mindenkinek, hogy elérje a teljes félelem mentes tudatállapotot, elérje a szerelmes tudatállapotot, bejusson a mennyországba. Nem a halál után jutunk a mennyországba. élve kell elérni. Ha meghalsz újra jössz, amíg be nem jutsz a mennyországba.

Zsigray András

Az ölelés hatalma.

Az ölelés fontosabb az ételnél is.

Virginia Satir pszichoterapeuta híres idézete így szól: 

"Napi 4 ölelésre van szükségünk a túléléshez. Napi 8 ölelés szükséges az élet megtartásához. Napi 12 ölelésre van szükségünk a növekedéshez." 

Egy két ember közötti ölelés átlagos hossza 3 másodperc. De a kutatók valami fantasztikusat fedeztek fel. Amikor egy ölelés 20 másodpercig tart, gyógyító hatástgyakorol a testre és a lélekre. Ennek az az oka, hogy egy szívből jövő ölelés egy oxitocin nevű hormont termel, amelyet szeretet-hormonnak is neveznek. Ez az anyag számos előnnyel jár a testi és lelki egészségünkre, segít többek között ellazulni, erősíti a biztonságérzetünket és csitítja a félelmeinket, a szorongásunkat. Ez a csodálatos nyugtató a rendelkezésünkre áll, ahányszor a karunkban tartunk egy másik embert, amikor egy gyermeket ringatunk, egy kutyát vagy egy macskát dédelgetünk, valakivel táncolunk, amikor közelebb kerülünk valakihez, vagy egyszerűen csak átöleljük egy barát vállát.

Az, hogy ezeket a számokat tudományosan igazolják, még a jövő titka, de az ölelés és a fizikai érintkezés fontosságával kapcsolatban számos tudományos bizonyíték áll rendelkezésre. Íme néhány ok, miért érdemes ölelnünk:

1. SERKENTI AZ OXITOCINT

Az oxitocin olyan neurotranszmitter, amely a limbikus rendszerre, az agy érzelmi központjára hat, elősegíti a megelégedettség érzését, csökkenti a szorongást és a stresszt, sőt az emlősöket monogámmá is teszi. Ez a hormon felelős azért, hogy ma mindannyian itt vagyunk. Ez a kis igazgyöngy szabadul fel a szülés idején, és segítségével az anyák megfeledkeznek a világra jövetelünkkor tapasztalt kínzó fájdalomról, és változatlanul szeretnek és idejüket velünk akarják tölteni. A Kaliforniai Egyetem új kutatása arra enged következtetni, hogy hasonlóan civilizáló hatást gyakorol az emberi hímekre, akik gyengédebbé válnak, erősödnek a kapcsolataik és társadalmi kötődéseik. Ezen kívül drámaian megnövekedett a vizsgált személyek libidója és szexuális teljesítménye. Ha megölelünk valakit, az agyalapi mirigyünk oxitocint küld a szervezetünkbe, csökkentve a pulzust és a kortizol szinteket. A kortizol a stresszért, magas vérnyomásért és szívbetegségért felelős hormon.

2. TÁMOGATJA A TÜRELMET 

A kapcsolatok javulnak, amikor az emberek időt szánnak arra, hogy értékeljék és elismerjék egymást. Az ölelés az egyik legegyszerűbb módja egy másik személy megbecsülésének és elismerésének kifejezésére. A világ egy forgalmas, nyüzsgő hely, és folyamatosan rohanunk a következő feladat után. Amikor a nap folyamán egy-egy pillanatra lelassítunk, hogy valakit szívből megöleljünk, használunk magunknak, másoknak és gondozzuk önmagunkban a türelmet.

3. MEGELŐZI A BETEGSÉGET

A gyöngédség közvetlen hatással van a stressz csökkenésére, amellyel megakadályozza számos betegség kialakulását. A Miami Orvosegyetem Érintés Kutató Intézete több mint 100 tanulmányt folytatott le és talált bizonyítékot jelentős hatásokra, mint például a koraszülöttek gyorsabb növekedése, a fájdalom csökkenése, az autoimmun betegségek tüneteinek csökkentése, cukorbeteg gyermekek glükózszintjének csökkenése és megerősödött immunrendszer rákos betegeknél.

4. A CSECSEMŐMIRIGY SERKENTÉSE

Az ölelések erősítik az immunrendszert. A szegycsontra gyakorolt gyengéd nyomás és az érzelmi töltet a szolár plexus (napfonat) csakrát aktiválja. Ez stimulálja a csecsemőmirigyet, amely szabályozza és egyensúlyozza a szervezet fehérvérsejt-termelését, amitől egészséges és betegségmentes maradsz.

5. KOMMUNIKÁCIÓ SZAVAK NÉLKÜL

A kommunikáció közel 70 százaléka nem verbális. A testbeszéd értelmezése akár egyetlen mozdulaton múlhat, és az ölelés kiváló módja annak, hogy önmagamat szavak nélkül fejezzem ki egy másik ember vagy állat irányában. Nem csak a szeretetet és gondoskodást érzik az ölelésedben, hanem olyannyira befogadóvá válnak, hogy képesek lesznek továbbadni másoknak kezdeményezésed gyümölcsét

6. ÖNBECSÜLÉS

A ölelés növeli az önbecsülést, különösen a gyermekeknél. A tapintás, mint érzékelés a csecsemők számára nagyon fontos. A baba először érintés segítségével ismeri fel a szüleit. Születésünktől fogva a családunk érintése által érzékeljük, hogy szeretnek és hogy különlegesek vagyunk. Az önértékelés és a tapintás érzékelésének kisgyermekkori összefüggése még a felnőtt idegrendszerében is jelen van. Ahogy cseperedünk, anyánk és apánk ölelései sejtszinten épülnek be az emlékezetünkbe, így egy ölelés zsigeri szinten hat. Az ölelések azt erősítik bennünk, hogy képesek vagyunk saját magunk szeretetére.

7. A DOPAMIN SERKENTÉSE

Minden, amit bármelyikünk tesz, befolyásolja a dopamin szintet és termelést. Az alacsony dopaminszint szerepet játszik a neurodegeneratív Parkinson-kór, valamint a hangulati betegségek, például a depresszió kialakulásában. A dopamin felelős a „jól-érzem-magam” érzésért, és a motivációért! Az ölelések ösztönzik az agyat a dopamin, az öröm hormon felszabadítására. A dopamin szenzorok azok a területek, amelyeket számos stimuláló szer, mint a kokain és a metamfetamin is célba vesz. Bizonyos fajta dopamin receptorok jelenléte kapcsolatot mutat az érzékiség utáni vággyal.

8. A SZEROTONIN SERKENTÉSE

Az érintés és ölelés endorfint és a szerotonint szabadít fel és a vérerekbe jutva élvezetet kelt, megakadályozza a fájdalmat és szomorúságot, csökkenti a szívproblémák kialakulásának esélyeit, segít a túlsúly megakadályozásában és az élet meghosszabbításában. Még a háziállat simogatása is nyugtató hatással bír és csökkenti a stressz szintet. A hosszabb ideig tartó ölelés növeli a szerotonin szintjét, emeli a hangulatot és boldogságot teremt.

9. PARASZIMPATIKUS EGYENSÚLY

Az ölelés kiegyensúlyozza az idegrendszert. A bőr apró, tojás alakú, Pacini testecskéknek nevezett nyomásérzékelő központok hálózatával rendelkezik. Ezek érzékelik az érintést, és a bolygóidegen keresztül kapcsolódnak az agyhoz. Az ölelés fogadása és adása galvanikus bőrreakciót vált ki, ami megváltoztatja annak elektromos vezetőképességét. A bőr nedvessége és elektromossága az idegrendszer kiegyensúlyozottabb – paraszimpatikus - állapotát jelzi.

Ölelj, ölelj a szíveddel.  

Fórrás: facebook/sacred.dreams