A fejlődés útja.
Az élet nem csupán annyi, hogy megszületsz, tanulsz, dolgozol, gyereket nevelsz, majd meghalsz. Így sose tudod meg, hogy valójában ki vagy. Bármilyen izgalmas életed lehet, bármennyire meggazdagodhatsz, bármennyi sikert érhetsz el, bármennyi hatalmat, - úgy fogsz meghalni, hogy nem értetted meg az itt léted lényegét.
Reggel felébredsz, és hallgatod a boldog madarak énekét. Azaz hallgatnád, ha nem lenne tele már ébredéskor a fejed, előző nap eseményeinek gondolataival, aznapi feladatok, tervek gondolataival. Elterelik a figyelmed a madárcsicsergésről, észre se veszed, hogy egész nap az elmédben áramló gondolatokra figyelsz.
Ha képes lennél fejedben egy hónapig csendben maradni, akkor olyan erős immunrendszered fejlődne ki, hogy egészséges maradnál a legnagyobb járványoknál is. Ez kvantumbiológia, ha felerősíted a testedet energiával ellátó energiamezőt, akkor a tested működése tökéletes lesz. Akkor töltődik az energiameződ, amikor csend van a fejedben, amikor hallod a madarak csicsergését.
Az ember először véletlenül töltődik fel. Valami olyan esemény történik az életében, minek hatására befejezi a tervezést, elengedi a jövőképet, megadja magát, és pillanatról-pillanatra, óráról-órára, napról-napra él. Nem izgatja, hogy mit hoz a következő pillanat, hozhat bármit, nem fél tőle. Ilyen állapotban az elme elcsendesül, az ember hallani kezdi a madárcsicsergést az egész nap folyamán. Töltődik.
Miután feltöltődött egy bizonyos energiaszintre, furcsaságok kezdnek megjelenni az életében. Kezdetben olyan részletekre lesz figyelmes a környezetében, amelyekre addig sose. Apróságok. Ugyanazon az úton jársz hosszú évek óta az üzletbe, mégse vetted észre még sose, hogy körtefa van az egyik ház udvarában. Vagy mi van kiírva, a sportüzlet ablakára. Észreveszed, hogy különböző madarak hangjait hallod, keresni kezded őket, kíváncsi vagy, melyik hogy néz ki. Látni kezded a felhőket, egyre gyakrabban kapod magad azon, hogy séta közben a felhők érdekes formáján csodálkozol. Apróságok.
Miután tovább töltődsz, újabb furcsaságok jelentkeznek. Egy nap figyelmes leszel az érzéseidre. Valaki felbosszant, már százszor elmondtál neki valamit, majd azt látod, hogy újra csinálni kezdi. Már teleszívtad a tüdőd levegővel, épp belekezdenél az ordításba, amikor valami furcsaság történik. Érzed, hogy a köldököd alól valamilyen érzés kezd felemelkedni a torkod felé. Hirtelen emlékszel erre az érzetre, tudod ha ezt kiengeded, akkor órák kellenek majd, hogy visszanyerd a kiegyensúlyozott érzelmi állapotod, a pillanat töredéke alatt eldöntöd, hogy nem éri meg kirobbanni. Érezted az érzelmedet, mely segített megváltoztatni a döntésedet. Ha elcsendesíted az elméd, akkor kevés figyelmet fogsz elhasználni, így kevés energiát fogsz magadból elhasználni. Az energia növekedni fog, amely nem csak az immunrendszernek tesz jót. Hanem a figyelmednek is. Erősödni fog. Mintha felhúznál egy íjat, bármely pillanatban kész vagy kiengedni az íjvesszőt, ugyanilyen erő rejtőzik a megpihentetett figyelmedben is, mely feltöltődve nagy erővel készen áll arra, hogy bármely pillanatban újra felhasználd.
Amikor már sokat töltődtél, sokáig hallgattad a madárcsicsergést, olyankor már egy felhúzott íj a figyelmed. Akaratlanul is nagyon erős, így elkezdesz olyan dolgokat észrevenni, tudatosítani, MEGFIGYELNI önmagadon, amelyekhez azelőtt nem volt ereje a figyelmednek. Így növekedni, tágulni kezd a tudatod, mert több információ érkezik a felerősödött figyelmeden keresztül. Érezni kezded az érzelmeidet. Tudatos leszel a testedben történő érzelmi változásokra. Figyelni fogod őket akaratlanul is, éber leszel rájuk. Megváltoztathatod segítségükkel a döntéseidet, így megváltoztathatod a gyerekkorod óta berögzült, kondicionált viselkedésedet, így megváltoztathatod a személyiséged, életedet.
Ez nem új információ a nap alatt. Az ősi hinduizmusban, már sok ezer éve nevet kapott ez az energiaállapot. Éber jelenlétnek nevezték el. Hosszú ideig csendben kell lenned, pihentetned kell a figyelmed, hogy feltöltődhess a szükséges energiaszintre ahol ez megjelenik. Ahol a figyelem ott az energia. Ha csendben vagy, akkor nem fogyasztod az energiát a figyelmeddel. Erősödik a tested energiamezeje, immunrendszered többek között, valamint erősödik a figyelmed is, húzod fel az íjat. A következő furcsaság, amikor már a saját elmédet is képes vagy megfigyelni. Kezdetben az érzelem megfigyelésének köszönhetően irányítod a figyelmed a saját elmédre, mert megérted, hogy az érzelem megjelenését, egy gondolat, gondolatkép váltotta ki. Minél többször csinálod ezt, annál jobban megszokod, megtanulod, hogy figyeld meg a saját elmédet. megtanulsz járni. Megtanulsz reggelente úgy felébredni, hogy megfigyeled magad. Hallod a madárcsicsergést, vagy megy a kisfilm a fejedben.
Mikor minderre rádöbben az ember, akkor tanulni kezd. Tanulni kezd önmaga működéséről. Sokat figyel, sok energiát fogyaszt el. Az átalakult energiából tudat lesz, megérti, felfogja, megtanulja hogyan működik, mit kell tenni az energiarendszer emeléséért. Megtanulja, hogy milyen jelei lesznek annak, ha jól végzi a gyakorlatot, ha jól csinálja a kikapcsolást. Tudja, hogy eljön majd az idő, amikor látni kezdi a felhőket, látni kezdi a kirakatok feliratait. Tudja, hogy eljön majd a pillanat, amikor tudatosítsa az érzelmét, és nem nyomja meg a piros gombot. Tudja, hogy vár rá a pillanat, amikor először fogja megfigyelni a saját elméjét tudatosan.
Ez csak az út kezdete. Ez az út a csodák útja, amelyen kevés ember haladt végig ezidáig. Jézus, Buddha megtette. Nagy valószínűséggel, magasabb életenergia mezővel az anyag másképp kezd viselkedni az ember közelében, energiaterében. Ez valaha majd tudomány lesz, kvantumbiológia. Ma még csoda, ma még nehezen érthető. De annyit azért felfogunk, hogy nem mindegy, hogy egy mágnes milyen erős, láthatjuk hogy egy erősebb mágnes sokkal messzebbről is magához vonz egy fémtárgyat. Kívülről ugyanolyan lehet mindkettő. Az ember energiamezeje is láthatatlan. Kívülről ugyanolyan mindkét ember.
A fejlődés útja, hogy először megértjük kik vagyunk, sokat tanulunk, sokat figyelünk, majd jön a gyakorlati rész. Melyet ha jól csinálunk, akkor hosszasan kikapcsolva, figyelem nélkül maradunk. Töltődünk. A legnehezebb ebben az életben semmit tenni. Nem gondolkodni, csendes elmével maradni. Csak hallgatni a madarak csicsergését. Az elme újra, és újra beindul, és nem is vesszük észre. Nem olyan, hogy felemelkedik a kezünk, ami változás látható lenne. Az elme láthatatlanul bekapcsolódik, és figyelmet használ fel, energiát használ fel.
Nagyon sok tanítás van már az elménkről, könnyen megérthetjük már a jelenlét fogalmát, könnyen megérthetjük már a fejlődés szintjeit, sok segítség van. Eljött az idő, hogy tömeges legyen az átalakulás, tömegesen kezdjenek el az emberek a keskeny ösvényen járni. Megtalálják a valódi céljukat, itt létük mélyebb értelmét. Amikor majd felhúzod az íjat, és újra gondolkodni kezdesz pár hónap után, akkor nagyon erős, nagyon nagy lesz a figyelmed. Egy részlet se fogja elkerülni. Rádöbbensz majd, hogy a világunk bajban van, hogy nem lehet 70 év alatt kivágni a fák felét, 30 év alatt kipusztítani az állatok felét. Látni fogod, hogy hajszál választja el az emberiséget a katasztrófától. Ugyanúgy csodálkozni fogsz, hogy ezt eddig hogy nem vetted észre, mint az első hetekben a sportüzlet kirakatában lévő feliraton csodálkoztál. Megváltozik a világunk hamarosan, a régi út járhatatlan lesz, meg kell tanulni a másik úton járni, a csodák útján járni. Erre vezet az evolúció következő lépcsőfoka, megint ki kell jönni a vízből, és rövid idő alatt meg kell tanulni lélegezni. Most egy fokkal nehezebb, most az elmét kell megtanulni kikapcsolni, elcsendesíteni, tudatosítani.
Sardnargis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése