Figyelem amit hallok.
Mert nem figyelem mindig? Megfigyeltem magamon, hogy nem figyelem mindig. Olyan kacifántosak ezek a kijelentések, minek ilyen dolgokkal foglalkozni? Itt van az élet, lehet enni, inni, családot alapítani, színházba járni, kertet művelni, örülni, nevetni. Minek ilyen mélységekbe belemenni? Minek figyelem magamat, hogy figyelek-e arra, amit épp hallok? Utoljára anyukám azt mondta, hogy neki hiába magyarázom ezeket a dolgokat, falra hányt borsó.
Én kutatok, és nem vagyok ezzel egyedül. Tudom, hogy találtam valamit, amit szeretnék teljesen megérteni, hogy akarattal használni tudjam. Olyan tapasztalataim lettek négy évvel ezelőtt, amelyeket 34 évig sose tapasztaltam. Történt az életemben egy nagy változás, majd három hónapjára rá teljesen furcsa dolgokat kezdtem átélni. Ezek a furcsa dolgok nagyon pozitívak voltak. Sose voltam tartósan annyira boldog az addigi életemben. Talán az addigi 34 év alatt pár órát voltam csak annyira boldog, mint 4 évvel ezelőtt több hónapon keresztül. Majd lassan halványulni kezdett az állapot, fél év, egy év alatt nagy részt visszaalakult a régi állapotom. Azóta kutatok.
Tudom, hogy csináltam valamit, nem csak egy csoda történt, tudom, hogy van racionális, logikus magyarázata az átalakulásnak. Tudom, hogy ez tudomány, felfedezhető, megérthető. ahogy elkezdtem kutatni, elkezdtem megtalálni a kirakós darabjait. Egyre, egyre több lett, és időszakonként gyönyörűen összekapcsolódtak, az addigi megértett részek. Ez mindig megerősített abban, hogy valóban kutatható, egy nap teljesen megérthetem majd. Ahogy Edisonnak talán több ezerszer kellett megalkotni a villanykörtét, mire világítani kezdett, úgy estemben, - és bármely metafizikai kutató esetében, talán több ezer nap kell, hogy kipróbáljam tudatomon az új felismeréseket. Ebben a kutatásban az ember a kutató, és egyben a kutatás tárgya is. Ha az én villanykörtém egy nap felgyullad, akkor azt a saját testemen fogom tapasztalni.
A kulcs az emberi elme. Sok embernek, akik olvassák a posztjaim, fogalma se lehet arról, hogy miről beszélek. Talán vannak akik őrültségnek tartják, mert abszolút nincs olyan emberi tapasztalásuk, amelyhez köthetőek lennének gondolataim. Csak azok kezdhetik el megérteni amit kutatok, akik gondolkodnak. 20 éves koromig alig gondolkodtam. Másod éves egyetemista voltam, amikor elmentem Angliába dolgozni, ott történtek meg a változások elmémben. Majd 13 éven keresztül, 34 éves koromig nagyon sokat gondolkodtam. Így ma felfogom, hogy mit jelent amikor állandóan tele van a fejem gondolatokkal, és mit jelent amikor kikapcsolok. 20 éves koromig napjaim nagy részében ki voltam kapcsolva. Majd ez az arány megfordult, napjaim nagy részében pörgött az agyam, nem tudtam leállni. 34 éves koromban hirtelen teljesen kikapcsoltam 3 hónapra. Az elmém működése, aktivitása körülbelül olyan volt, mint hat éves koromban. Alig volt aktív, napjaim nagyon nagy részében teljesen ki volt kapcsolva. Ennek a három hónapnak köszönhetően, energiaváltozás történt a testemben 34 évesen. Amely annyira erőteljes volt, és annyira sok furcsaságot hozott magával, hogy felismertem, hogy történt valami velem. Akkor persze még nem értettem, hogy az agyam erőteljes három hónapos kikapcsolásának az eredménye volt, ezt csak négy év kutatás után értem. A kulcs az emberi elme.
Az emberi elmének köszönhetően tudunk gondolkodni, tudunk megértéshez jutni, tudunk logikai válaszokat találni. Rengeteg mindent felfedeztük az evolúció alatt, az anyag mesterei lettünk. Ami viszont még vár ránk, az önmagunk megértése, az ember metafizikai, kvantumbiológiai megértése. És ez egy kényes eset. Mert itt addig kell gondolkodni, amíg meg nem értjük, hogyan kell akarattal befejezni gondolkodni. Itt a siker, a felfedezés abban nyilvánul meg, hogy tudatosak lettünk saját elménk működésére, tudatosan kapcsolgathatjuk a gondolkodást ki-be. Azok akik nem éltek át olyan életszakaszt amikor rengeteget gondolkodtak akaratlanul (depressziós korszakok), azok nem értik mennyire felpöröghet az elme. Ők a boldogabb életet élő emberek. Viszont aki megtapasztal nagyon pörgős elmét, az megérti, hogy az állapot fordítottját is meglehet élni, megtapasztalható a nagyon kikapcsolt elme is. Amikor törekedni kezd a tudatos kikapcsolásra, akkor elkezdi megtapasztalni az energiaváltozás jeleit. Amelyek nagyon élvezetesek, erőteljes boldogságérzést, eufóriát nyújtanak. Az átlag gondolkodó, akinek aránylag boldog az élete, nem érti miért meditálnak az emberek, nem érti mit akarnak kikapcsolni. Valóban boldogabbak, viszont depresszió nélkül nem nyitódik meg az út a felemelkedéshez, nem tapasztalható meg az állandó euforikus boldogság az átlag gondolkodónak. Itt az emberiség megosztódik, az egyik csoport megkapja az esélyt az átalakulásra, a másik csoport leél egy boldog életet, és fogalma sincs arról, miről beszél a másik csoport.
Miért jó teljesen kikapcsolni az elmét? Hatalmas energiabeáramlást boldogságnak érezzük. Az energia ami beáramlik, feltölti a fizikai testet tápláló energiamezőt, amely a test egészségéért felelős. Én három hónap után sziklaszilárd immunrendszert tapasztaltam. Elég sok nyavalyám volt, mert tíz évvel korábban rákos voltam, és azóta gyengébb volt az immunrendszerem. Ha elég sok energiával töltődtél fel, akkor az agyadban átalakulások történek, gondolkodásod intuitív lesz, hálózati, amelyen keresztül hozzád szólhat Isten. És ez nem csoda, hanem tudomány. Ha még több energiával töltődsz fel, akkor az energiameződ képes lesz felvenni a tudatod, két tested lesz, választhatsz melyikben szeretnél tartózkodni. Nagyon sok ősi tanítás részletesen beszél ezekről az átalakulási folyamatokról. Az emberből angyal lesz, ahogy a hernyóból pillangó. De ehhez az átalakuláshoz meg kell értenie, hogyan működik, hogyan működik az elméje, hogyan tudja tudatosan kikapcsolni saját elméjét. Sokat kell gondolkodni, kísérletezni, mire ez sikerülhet.
Figyelem amit hallok. Most már talán érthetőbb miért érdekes ilyen mélységekkel foglalkozni. Figyelned kell magadat, hogy megérthesd az elméd működését, felfoghasd mit jelent a kikapcsolt állapot. Nincs rád írva, a változás benned történik, neked kell felismerni a különbséget a kikapcsolt, és bekapcsolt állapot között. 4 évvel ezelőtt, éltem az életem, és fogalmam se volt arról, hogy erőteljesen kikapcsolt az elmém. Voltak furcsa jelek, érzetek, tapasztalások, élmények, melyekből aztán összeraktam a kirakóst. Egyre jobban megértem az állapotok közötti különbséget, és ennek nagyon örülök.
Figyelem amit hallok. Sokat írtam már a bambulásról, a révült tekintetről, a jelenlét tapasztalásáról. Minden egyes nap figyeltem magam, és a megfigyelt állapotokat kielemeztem. Szépen összeilleszkednek a kirakósok. Van amikor hirtelen kapcsol ki az agy, mint a számítógép az áramszünetnél. És van amikor fokozatos a kikapcsolás, lelassulás. Szabadnapokon, ünnepnapokon már úgy ébredsz fel, hogy elég alapjáraton működik az agyad. Már péntek délután óta megkezdődött az elcsendesülés, vasárnap reggelre eléggé ki vagy kapcsolva. De egy mozgalmas napon is hirtelen kikapcsolhatsz erőteljesen, pl. az autópályán a dugóban. Elfogadod, hogy kivagy szolgáltatva, hiába akarsz sietni, várakoznod kell. Semmit tevésre vagy késztetve. Na ilyenkor jön az áramszünet, a hirtelen kikapcsolás. Amint elfogadtad, azt tapasztalod, hogy elbambulsz, szemeid révülni kezdenek, majd megjelenik egy nyugodt érzés a hasadban, és ezzel egy időben figyelni kezded amit hallasz. Nem direkt, nem akarattal, azon fogsz gondolkodni, amit épp halassz. Vasárnap reggel felkelsz, és azon gondolkodsz, hogy milyen hangja van a templom harangjának. Vagy azon, hogy milyen madarak csiripelnek. Majd azon, hogy milyen a lépteid hangja. Hallani fogod a következő harangozást is, azon fogsz gondolkodni, hogy mennyi az idő már, hogy megint harangoznak. Ezt nevezi Eckhart Tolle jelenlétnek. Amikor kivan kapcsolva az elméd, akkor akaratlanul figyeled amit halassz. Vagy amit látsz. A gyerek lát, és figyel arra amit lát. Ezért hordja neked a szív alakú kavicsot, ezért kergeti a pillangót. Én többször megéltem erőteljes kikapcsolást, mely nagyon erős nyugalom érzettel jár, ekkor nagyon erősek az érzékszervek, akaratlanul nagyon erősen figyelsz velük. Hangosak lesznek a hangok, erőteljesek az illatok, szín-teljes a látvány, olyan élő az egész. Csodálatos. Gyerekkorban ez normális volt.
Sokat segítenek ezek a felismerések a gyakorlásban. Mielőtt felkelnél az ágyból vizsgáld meg a jelenléted mértékét. Mennyire figyelsz arra, amit az öt érzékszerved próbál eljutni a tudatodig. Mennyi figyelmed van az öt érzékszervednél, és mennyi az agyadnál? Heteken, hónapokon keresztül jelenlétben kell lenned, nyugalmat érezve, hogy a hernyóból pillangó lehessen. Minél erőteljesebb jelenlétben, minél erőteljesebb belső nyugalom érzetben. Nekem se megy. De haladok, minden nap kicsit tovább tudok benne maradni. Ma már délelőtt tíz óráig megtudtam tartani a nyugalom érzetet, és közben finoman jelen voltam. Persze ez munkanap, szabadnapon természetes. De megint itt vannak a mélységek. Minél hosszabban, és minél mélyebben. Hogy gyakorolhass, ismerned kell a kikapcsolt állapot jeleit. Például, hogy figyelsz arra, amit hallasz. 4 évvel ezelőtt a traumának köszönhetően könnyen ment, jó mélyen, jó hosszan benne voltam. De elveszítettem, mert nem volt tudatos, véletlenül történt, véletlenül tapasztaltam meg a csodát. Az igazi ha tudatos, akkor a miénk marad. Mindenkinek jó gyakorlást, aki ezen az ösvényen halad! Akinek nem falra hányt borsó
Sardnargis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése