Vasárnap, kirándulónap
Az idő, és a gravitáció kapcsolatát az ember önmaga megfigyelésén keresztül értheti meg legkönnyebben. Az időérzékelésünk arányosan változik a gravitáció érzékelésünkkel.
Amikor boldog vagy, kirándulsz, nyaralsz, szerelmeddel vagy, olyankor úgy eltelik a nap, hogy egyszer sem néztél az órádra. Csak azt veszed észre, hogy hirtelen este lett, az egész nap egy pillanat alatt eltelt. Viszont nagyon érdekes, hogy másnap olyan érzeted van, mintha az egy nap, egy hét lett volna. Ez az időérzékelés furcsaság fordítva is megfigyelhető. Olyat csinálsz amit nem szeretsz, alig várod, hogy vége legyen már a munkának, százszor az órádra nézel napközben, várod a délután négy órát. Úgy tűnik, hogy hogy ez egy nagyon hosszú nap volt számodra. Viszont másnap olyan érzeted van, mintha csak egy pillanat lett volna a tegnap. Ezért tűnik úgy az embereknek, hogy elrepülnek az évek, most volt karácsony, és már megint karácsony van. Nem szeretik a munkájukat, életüket, minden nap egy örökkévalóság a szenvedésben, visszatekintve meg egy perc csak az életük.
Vasárnaponként lehetőség van kiszakadni a megszokott hétköznapokból. A megszokott környezet megváltozása kikapcsolja az agyunkat, kíváncsivá, érdeklődővé tesz minket, figyelmünkkel kijövünk az elménkből a jelenbe, testünket körülölelő környezetbe. Nem kell a kirándulásokhoz sok pénz. Egy autónyi ember összedobja az üzemanyagot, az ebédet meg becsomagoljuk. Elutazunk a közeli hegyekhez, egy óra út oda, egy óra út vissza, belefér a napunkba. Útba ejtünk egy ismeretlen várost, megnézzük a főteret, a templomot, a nevezetességeket. Felszabadult figyelmünket minél több szépre irányítjuk, mind a túrázás alatt az erdőben, mind a városok felfedezése közben. Amikor az embernek sikerül elfelejteni kicsoda ő, sikerül az összes figyelmét elvonnia az elméjétől, és a jelenben valami szépségre irányítani, akkor megjelenik a felszabadult érzet, a testünk hirtelen légiesen könnyed lesz. Olyan érzésünk van, mintha minden egyes belégzéssel nagy mennyiségű életerőt szívnánk magunkba, melytől egyre légiesebbek leszünk, egyre boldogabbak leszünk. Mosolyogni kezdünk, vagy épp nevetni, örülni a létezésnek, életnek, boldogságnak. És eközben egy pillanat alatt eltelik a nap, megszűnik az időérzékelésünk.
Hétfőn örömmel megyünk munkába, olyan érzetünk van, mintha egy hete nem jártunk volna ott. Mintha a nyári szabadságból jöttünk volna vissza feltöltődve. Energikusan, tettre készen. Nem egy pillanat volt a hétvége, hanem egy hétnek tűnt. Nem azt érezzük hétfő reggel, hogy most volt péntek délután, és már megint munkában kell mennünk. Nem kell cipelni a testünk, nem nyom minket a gravitáció, nem érzünk fáradságot. Életerőt érzünk a végtagjainkban, mely kiegyenlíti a gravitációt, könnyedséget érzünk, szaladni, ugrálni van kedvünk, mint gyerekkorunkban.
Képes vagy elérni a hála állapotát otthon is, de tudatosan kell azon dolgoznod, hogy két nap erejéig teljesen elfeledd ki vagy, teljesen kikapcsold az elméd. Teljesen megjelenj az összes figyelmeddel a jelenben, és sok szépségre, szeretettre, hálára irányítsd a felszabadult figyelmed.
Sardna Argis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése