Spirituális séta

Spirituális séta

Délután négy óra van, február eleje, a nap épp lemenni készül. De te ezt nem látod, épp végeztél a munkahelyeden, sétálsz az autód felé, elméd tele van az esti feladatokkal. Még megállok bevásárolni, mi lesz a vacsora, este megnézek egy filmet, milyen nap van ma, holnapra is megfőzök, megállok időpontot kérni az autószervizben, lehet elmegyek úszni, és így tovább.

Ha megkérdezném mi az életed értelme, akkor nem lenne időd válaszolni, mert sietnél a sok teendő végett. Tudod, hogy mi az életed értelme, tudod mit kell tenned, tudod mi okoz örömöt. Vagy ha nem is okoz örömöt, muszáj meg tenned, muszáj élned.

Mikor csodáltál meg utoljára egy naplementét? Nyaraláson a tengerparton? Vagy egy esti séta közben lettél figyelmes a naplemente szépségére? Mit érez az ember, amikor észre veszi a szépet? Belső békét, nyugalmat, elégedettséget, létörömöt, szeretetet. Az elme teljesen elcsendesül, a szív teljesen kinyílik. Érezni kezdjük a világot ebben az állapotban, és nem gondolni. Megszűnik a feszültség, szorongás érzetünk, helyét felváltja a felszabadult érzés. Ebben a mély nyugalomban, felszabadult érzésben, elcsendesült elmével, könnyedén nézzük a naplementét. Boldogságot érzünk. Ez az érzés az életünk értelme, ezt keressük.

Meggondolod magad, és visszajössz az autódtól, úgy döntesz szánsz rám egy pici időt, kíváncsi vagy, hogy szerintem mi az élet értelme. Ekkor megkérlek, hogy nézd a naplementét. Erőteljes a belső feszültség érzeted, millió feladatod van, én meg azt akarom, hogy csendben figyeld a naplementét. Ennek nincs értelme, nincs időm naplementét figyelni, telik az idő, végeznem kell a feladataimat. Nem érted mit akartam, ott hagysz. Az emberek nagy része, nem érti mit akarnak a spirituális tanítók átadni nekik. Mi olyat tudnának mondani, mutatni, amit eddigi életük alatt még nem tapasztaltak meg.

Holnap rögtön munka után autózz ki a közeli természetbe. Lehetőség szerint vízpartok közelébe, de tökéletesek a közeli hegyek is. Vigyél magaddal fejhallgatót, válassz egy szép relaxációs, spirituális zenét. Szánj egy órát sétára. Állítsd be a telefonodon az időzítőt egy órára, majd jelezni fog ha letelt az időd. Ez egy fontos lépés, tudatosítanod kell, hogy most lesz időd, most van magadra időd. Szól a zene a füledben, telefonodon beállítva az időzítő, megkezdheted a sétát. Törekedj arra, hogy legyen a sétádnak egy csúcspontja, egy kisebb vízesés, vagy egy szép völgy, melynél elidőzöl egy kicsit, melynél majd megfigyelheted a naplementét. Lehetőség szerint, ehhez a helyhez körülbelül fél óra elteltével érkezz. Szól a zene, beállítva az időzítő, kijelölve a hely, melynél tíz percet majd csodálod a naplementét, - indulhatsz. Lassan sétálj. Ez nehezen fog menni, mert még nagy lesz benned a belső feszültség, ami gyors járásra fog késztetni. Amíg erőteljes a belső feszültség, addig nagyon erőteljes az érzetünk, hogy nincs időnk, ezért ösztönösen sietni akarunk. Most be van állítva az időzítőd, aminek hatására kicsit megjelenik a van időm érzet, de még így is erőteljes lesz a belső feszültség. Akarattal lassítsd a lépteid, figyelj oda, hogy ne siess. Ne arról szóljon ez az egy óra, hogy gyorsan teljen el, aztán siethess a többi feladatodhoz. A belső feszültség másik erőteljes megnyilvánulása, az agyunk, elménk pörgése. Kicsit olyan a belső feszültség, mintha áram alatt lennénk, az energiát muszáj levezetni, mozogni kell a testnek, pörögni kell az agynak. A séta megkezdésekkor tele vagyunk gondolatokkal, pörög az agyunk. A séta végére megszűnik majd a belső feszültség, ezzel egy időben elcsendesül az agyunk, lelassul a mozgásunk, beszédünk, lelassul az egész lényünk. Megnyugszik, felszabadul. A zene azért kell, mert a zene a lelkünkön keresztül fejti ki nyugtató hatását. A zene az érzelmekre hat, a belső feszültség egy erőteljes félelem érzelem, mely teljesen természetes a nyugati világ fogyasztói, versengő társadalmaiban. A relaxációs zenék az érzelmeinken keresztül oldják a feszültséget bennünk. Ezért fontos, hogy séta közben nyugtató zenét hallgass. A cél az, hogy megszűnjön benned a belső feszültség, szorongás, felszabadulhass egy picit, boldog lehess egy picit. Egy spirituális sétán belül, mindent meg kell tenned, hogy eredményes lehess. Testeden, lelkeden, és szellemeden keresztül is oldanod kell a feszültséget. A víz azért nagyon jó, mert szintén a lelken keresztül hat, ahogy a zene is. A természet, az erdő is a lelken keresztül hat, séta közben benne sétálunk az aurájukban, érzelmeikben, melyek nyugtatóak. Elkezdjük a sétát, hat ránk a zene, hat ránk a természet aurája, lelkileg megtettünk mindent. 

Szellemileg fontos, hogy szép helyen legyünk. Fontos, hogy megalkossuk az időrést, tudatosítsuk, hogy van időnk. És fontos, hogy megpróbáljunk gondolatok nélkül maradni. Ezt legkönnyebben úgy tehetjük meg, ha próbálunk figyelni a zenére. Valamint körülbelül 50 méterenként, kijelölünk valamit előttünk az úton, amihez hozzászegezzük a tekintetünk. Az út fölé belógó faágak tökéletesek. Fontos, hogy szinte bambulva nézzük őket, amint odaértünk az egyikhez, azonnal jelöljük ki a következő célpontot, és folytassuk a bambulást. Szól a zene, lassan lépkedünk, figyeljük a kijelölt pontokat. Figyeljük a zenét, és figyeljük a faágat. Még így is sok gondolat fog beugrálni, többször azon kaphatjuk magunkat, hogy nem figyeljük a zenét. Az ágfigyelés azért jó, mert arra feleszmélünk, ha elfordítottuk a fejünk. Értelmetlennek fog tűnni az ágnézegetés, zenefigyelés, de légy kitartó, biztos lehetsz benne, hogy megtapasztalod majd a lényedben történő változásokat. Az első félórában nem nagyon. Majd odaérsz a legszebb ponthoz, és tekintetedet hosszan a naplementére irányítod. Itt is fontos, hogy szinte bambulj, ne mozogjon a szemed, egy pontot figyelj kitartóan. A tíz perc naplemente megfigyelés közben, elég sok feszültség távozni fog belőled. Lehetséges, hogy arra leszel figyelmes, miután folytatni kezded a sétát, hogy jólesik nagyon lassan lépkedni. Már nem kell kényszerítened magad a lassú léptekre, már jólesik, könnyedén megy a lassú járás. Folytasd az ágfigyelést, zenefigyelést. Arra leszel figyelmes, hogy időszakonként nagyobbat kisóhajtasz. Ez a távozó feszültségnek a jele. Majd arra leszel figyelmes, hogy érdekelni kezd a környék, bambulni fogod a kijelölt ágat, majd felfedezel valamit a periférikus látásodban, kíváncsi leszel, odafordítod a fejed. Majd arra leszel figyelmes, hogy amit látsz, azt szépnek találod. Annyira szépnek, hogy kedved lesz lefotózni. Ekkor már befejezheted a bambulást, nem kell tovább kijelölt pontokat keresned, már megjelentél figyelmed döntő részével a jelenlétben. Arra leszel figyelmes, hogy látod az erdei utat előtted, megfigyeled a leveleket, fák ágait, látod a repkedő madarakat. Leveheted a zenét, hallani fogod az erdő hangjait, figyelmes leszel a madárcsicsergésre. A séta végére teljesen megszűnik a belső feszültséged. Úgy érzed, hogy van időd, habár vannak feladataid, nem kell kapkodnod, bőségesen sok időd van. Lelassult a járásod, beszéded, elcsendesült az elméd. Könnyedén a jelenben vagy. Szépnek látsz mindent. Harmóniát, belső békét érzel. Elégedett vagy. Boldog vagy. Az autódnál még megállsz, és pár percig figyeled a naplementét. Szeretsz élni, jó érzés élni.

Csak részben fog megszűnni a feszültség, ha ketten mentek. A beszélgetés foglalkoztatja az agyat. Ha ketten mentek, akkor menjetek egymás után 50 méteres távolságokban. Sokat segít az eredményességben, ha korra reggel megyünk, amikor még aludni szoktunk. Ilyenkor kihagyhatjuk az időzítőbeállítást, mert a reggeli óra még nem szokott szerepelni a napirendben, még van idő, még nem kell sietni, még kisebb a belső feszültség.

Az emberek rohannak, tele vannak belső feszültséggel, nem érzik a boldogságot. Nem értik mit akar a spirituális tanító, miért akarja, hogy figyeljék a naplementét, nem értik mi a jó abban. Nincs rá idejük, tele van a fejük gondolatokkal, feladatokkal, sietniük kell. Évek telnek el belső feszültségben, az emberek keresik a boldogságot, a belső feszültség végett, nem találják. A szépség körülöttünk van mindenhol, boldogság érzetünk csak attól függ, hogy képesek vagyunk-e ellazulni, kikapcsolni, megnyugodni. Ami nem egyszerű. De nem is lehetetlen. Jó spirituális sétát, jó gyakorlást.

Sardna Argis