Miért tanul gyorsan a gyerek?

Miért tanul gyorsan a gyerek?

Vitathatatlan, hogy gyermekkorban sokkal könnyebben tanulunk. Olyan az agyunk, mint egy szivacs, elég valamit egyszer-kétszer hallani, és megjegyeztük, megtanultuk, emlék lett belőle. Lásd a nyelveket, amelyekkel felnőtt korunkban már gondjaink vannak, nem egyszerű újabb idegen nyelveken megtanulni. Gyerekkorban mégis nagyon egyszerű, vannak gyermekek, akik egyszerre három nyelven tanulnak. A másik feltűnő jelenség, hogy énekelik a rádió slágereket. Tudják a szöveget, mindegy milyen nyelven énekelik. Hallják egyszer- kétszer, és megjegyzik. Ebből az írásból most megértheted mi az oka ennek a gyors tanulás képességnek, megértheted mit kell tenned, hogy felnőtt korban is visszakapd ezt a képességet.

A gondtalan gyerekkor, amikor még nem kell a pénzzel foglalkozni, nincsenek számlák. Nem kell lakbért fizetni, nem kell élelmiszerre pénzt keresni, nem kell gyerekekre pénzt keresni, nem kell autóra pénzt keresni. Gyerekkorunkban nincsenek feladataink, amelyek mókuskerékszerűen újra, és újra ismétlődnek, gyerekkorunkban még nem kell állandóan képben lennünk, figyelnünk.

Óriási a feszültségkülönbség a gyerek, és a felnőtt között. A felnőtt reggel felébred, és bekapcsolja az agyát, átgondolja mi vár rá, a mai nap. Ébredéskor felpörög az agy, az ember azonnal megjelenik egy bizonyos feszültség szinten. Gyerekkorunkban felébredtünk, és nyugalomban maradtunk, nem éreztünk feszültséget. Nem pörgött fel az agyunk, nem voltak gondok, feladatok, elvégzendő számítások, tervek, gondolatok. Az emberben minél nagyobb a feszültség, annál jobban kényszeresen felgyorsul a járása, beszéde, evése. Az aggyal együtt, a test is felpörög.

A sok elvégzendő feladatot, agyunk időrendi sorrendbe próbálja állítani. Az agyunk, hozza létre az időt. Minél több a feladat, annál jobban széttöredezik a nap beosztott időegységekre, annál jobban úgy érezzük, hogy sietnünk kell, kapkodnunk kell, mert az egyes feladatokra, alig van időnk. Minél nagyobb a feszültség, annál jobban úgy érezzük, hogy nincs időnk.

Az emberben minél kisebb a feszültség, azaz minél nagyobb a belső béke, annál mélyebb a nyugalom érzet, - annál jobban lelassul a járása, beszéde, evése. Ha nincs feladat, ha békén van hagyva az agy, akkor nem jelenik meg a feszültség érzet. Nem érezzük úgy, hogy nem tudunk egy helyben maradni, mert mindjárt megőrülünk, szétfeszít minket a nyomás. Nem mozognak a lábujjaink, nem rágjuk a körmünk, nincsenek akaratlan mozgásaink, melyek levezetik a feszültséget. Nyugodtak vagyunk, mozdulatlanok, mint egy békés tó. Nem pörög a test, nem pörög az agy.

Nyaraláskor felnőtt korban is feladat nélkül maradunk, főleg ha elutaztunk messzire, mert ott nem tudjuk kitalálni, hogy a ház körül kezdünk dolgozgatni. Reggel felébredünk, az agyunk még próbálkozna valami feladatot keresni, de rádöbbenünk, hogy nincs mit. Ekkor elönt minket a mély nyugalom érzés, alig marad bennünk feszültség, megjelenik a lelki béke. Ha nincsenek feladatok a mai napra, akkor az agynak nincs szüksége időkeretet létrehozni, amibe beosztaná a feladatokat. A feladat nélküli, üres elme, idő nélküli. Ez abban nyilvánul meg, hogy nincs késztetésünk az óránkat ellenőrizni. Nem jut eszünkbe az idő, megszűnt bennünk az idő, nincs rá szükségünk a nyaralás alatt.

Gyerekkorban azt se tudtuk mit jelent az idő, nem voltak gondjaink, ismétlődő feladataink, nem volt szükség elménkben időkeretre. Hiába mondta az anyukánk, hogy szombaton megyünk a mamához, visszakérdeztünk, hogy az most van? Ha elmész egy bennszülött törzshöz, ők se tudják mit jelent az idő. Nem tudják mit értünk évek, hónapok, napok alatt, nem tudják hogy egy percben hatvan másodperc van. A nyaralás harmadik napján kezdesz összezavarodni az időben. Már nem tudod milyen nap van, nem tudod hány óra van. Ha az embernek megszűnnek a szokásos, ismétlődő napi, heti, havi feladatai, akkor az időkeret elkezd széttöredezni az agyban. Én megtapasztaltam négy évvel ezelőtt, három hónap kiürített elme állapot után, hogy nem tudom, nem értem mit jelent az idő. Gondolkodnom kellett, hogy hány éves vagyok, hogy mit jelentenek az évek, hogy milyen év van. Az ember kiszabadul az időből, ha kiszabadul a saját elme fogságából, azaz kiszabadul a feladatok mókuskerekéből. Az ellenkezője is igaz. Az ember minél jobban stresszes, minél több a feladata, annál jobban az idő rabjává váll. Annál fontosabb az idő, annál többször ellenőrzi az óráját, annál jobban úgy érzi, hogy soha nincs elég ideje. Ilyenkor nagyon erős az időkeret az elmében, az ember óra nélkül is elég pontosan megmondja, mennyi az idő, mennyi telt el.

Szóval nyaraláskor nincs feladatunk, ezzel egy időben kiürül az elménk, megszűnik a feszültség érzetünk, testünk elernyed, ellazul, járásunk, beszédünk, evésünk lelassul. Megszűnik az időérzékelésünk, amit úgy tudatosítunk, hogy bőségesen sok időnk van, nem kell sietni, nem kell kapkodni, nem kell az órát ellenőrizni. Ekkor jön a következő csoda. Hirtelen látunk is, nem csak nézünk. Amíg pörög az agyunk, amíg az időkeret tele van feladatokkal, addig figyelmünk nagy része odabent az időkeretet rendezi. Minél nagyobb a feszültség, annál több a feladat, annál több figyelem kell az időkerethez, elméhez. Ez abban nyilvánul meg idekint, hogy elhalványul felnőtt korban a világ. Az öt érzékszervünk, amelyekkel képesek vagyunk megfigyelni a környezetünket, elgyengülnek, elhalványulnak, figyelemhiányosak lesznek. Mert figyelmünk nagy részét elszívja az elménk odabent. Nyaraláskor azt vesszük észre a kiürült aggyal, hogy egy perce a márvány mintázatát figyeljük. Majd finom sütemény illatra leszünk figyelmesek, keresni kezdjük tekintetünkkel, az illat forrását. Majd a felhőket figyeljük, észrevesszük, hogy az egyiknek madár formája van. Emlékezz, feszültségmentesen képes vagy hosszan nyugalomban, mozdulatlan maradni, mint egy békés tó, nem megerőltető valamit hosszan, nyugalomban, megfigyelni. Az öt érzékszervünk visszakapja a figyelmet, és nagyon felerősödnek, nagyon sok apró részletre figyelmesek leszünk a környezetünkből. A spirituális tanítások ezt az állapotot hívják jelenlétnek. A meditációval tudatosan kapcsoljuk ki az elmét, ürítjük ki a feladatokat, szüntetjük meg a belső feszültséget. Melyet ha jól csináltunk, akkor erőteljes jelenlétet tapasztalunk a meditációt követően, ami egy tudatos visszaigazolás, hogy sikerült a gyakorlat.

A gyerekek mindig erőteljesen jelen vannak. Az öt érzékszervük nagyon erős antenna, semmi se menekül a figyelmük elől a környezetükben. Sokkal több részletet megfigyelnek a látványból, sokkal több hangot felfognak egyszerre, több illatot éreznek egyszerre, az ételek sokkal ízesebbek, finomabbak, tapintásuk sokkal érzékenyebb. Te nézed előtted az utat séta közben, de nem látod a szív alakú kavicsot, vagy a pillangót, vagy a repkedő kismadarakat. Te akaratlanul is a délutáni bevásárláson gondolkodsz. Te sétálsz az úton, és nem hallod a távoli folyó csobogását, nem hallod az éneklő kismadarakat, nem hallod a saját szuszogásod. Te a másnapi feladatokat rendezed az időkeretben. Te nem érzed a virágok illatát, nem érzed a távoli pékségből áramló illatokat, nem érzed az út túloldalán lévő hölgy parfümét. A gyermeked érzi. Meditálj, majd sétálj egyet a közeli panelok között, megdöbbensz majd, mennyi étel illat keveredik, emlékezni fogsz, hogy gyerekkorodban, mindig ilyen illatok voltak. Te nem érzed az ételek ízét már, nyaraláskor azért finomabbak az ételek, mert kikapcsolt az elméd.

Ami figyelmet kap, az rögzül, azt megtanultuk, abból emlék lesz. A gyerek nem csak a pillangókra, madár hangokra, parfüm illatokra lesz figyelmes, hanem a szülei beszédére is, a rádió hangjaira is. Amihez figyelem tapadt, az rögzül. Mivel a gyereknek óriási az üres elme végett a figyelme, ezért óriási a tanulás képessége. Hazajössz a nyaralásból, leülsz olvasni, és változást tapasztalsz. Esther, és Jerry Hicks-nek van egy Salamon beavató meséi című könyve, mely nagyon könnyed olvasmány, nem kíván sok figyelmet a felfogása. Viszont a Kérd, és megadatik könyvük, már bonyolultabb, összetettebb. Nekem annak idején nehéz olvasmánynak számított. Ez abban nyilvánult meg, hogy egy-egy oldalt többször is el kellett olvasnom, mire felfogtam, megjegyeztem, vagy legalább félig megértettem mit akar mondani. Mégis nyaralások után, könnyedén olvastam, könnyedén felfogtam. Ha az agyat békén hagyod, akkor leáll. Ha csak egy órára hagyod békén, akkor készültségben marad, hogy bármikor újra felpöröghessen a motor. Ha egy hétig kikapcsolod, akkor már idő kell neki, hogy újra felpörögjön, a nyaralásokat követő első napokban még nagyobb a nyugalom érzetünk, kisebb a feszültségünk. Így még több figyelmünk van a jelenben, így több figyelmünk van könyv olvasáskor is. Így elég elolvasni egyszer egy oldalt, és olyan érzeted van, hogy tökéletesen megértetted, felfogtad, megtanultad az oldal tartalmát. Amikor nagyon feszült vagy, valami nagy dolog történt, ami nem volt az időkeretedbe betáblázva az elkövetkező hetekbe, olyankor hirtelen nagyon megemelkedik a feszültséged. Az agyad millióval pörög, szedi szét a következő napokat, heteket, hónapokat, próbálja felülírni az időkeretet, próbál megoldást találni a feladatok elvégzésre úgy is, hogy ellopták az autód. Ha ebben a pillanatban eléd teszek egy könyvet, hogy olvasd el valamelyik lapját, akkor azt fogod tapasztalni, hogy egy óra után se tudsz felidézni semmit az elolvasottakból. Csak nézni fogod, nem látni, hiába fogod olvasni a sorokat, figyelmed belül lesz az időkeretnél.

Ha képes vagy felnőtt korban teljesen kiüríteni az időkeretet, akkor visszanyered az összes figyelmed a jelenben. Újra akaratlanul is erőteljesen megfigyelsz majd mindent a környezetedben, újra akaratlanul is azt veszed észre, hogy második alkalommal már együtt énekeled a rádióval a slágereket. Ha idegennyelvű nemzet tagjai között vagy, akkor gyorsan rád tapad a nyelv. Ha egyetemista vagy, akkor az előadásokon megtanulod a tananyagot. Jézus azt mondta, hogy legyetek olyanok, mint a gyerekek, és tiétek a mennyeknek országa. Négy évvel ezelőtt megadtam magam, és hónapokig kiürült elmével maradtam. Egy nap tudatosítottam, hogy megszűnt az időérzékelésem. Arra lettem figyelmes pár hónap csend után, amikor újra gondolkodni kezdtem, hogy nagyon könnyen megértéshez jutok. Feltettem a kérdést, hogy miért ilyen a világunk, és elmémből özönleni kezdtek a gondolatok. Mindez mellett állandó szeretetet éreztem, boldogságot éreztem. Valóban miénk a Földi mennyország, ha újra olyanok leszünk, mint a gyermekek. Ha újra képesek vagyunk feladatok nélkül maradni, vágyak nélkül maradni, akarat nélkül maradni. Megadni magunkat, felfeküdni a víz tetejére, mély nyugalomban figyelni a felhők formáját, - engedve, hogy vigyen a folyó, ahova Isten akarja. Talán.

Sardna Argis