Ösztönös, és tudatos döntés
Mi a különbség az ember és az állat között? Az ember képes a gondolkodásra, képes felülírni az ösztönös érzelmi reakciót, képes elszámolni tízig a reakció előtt.
Van egy energiamező, mely összeköti a Föld összes élőlényét a lelkeken keresztül. Amíg az élőlényeknek fejletlen az elméjük, addig a szívükön keresztül erőteljesen rá vannak csatlakozva erre az energiamezőre, érzik a világot, és nem gondolják. Ösztönösen élnek, a közös energiamező tudata szerint. A Föld energiamezője úgy van megteremtve, hogy az élőlények szaporodjanak, túléljenek. Emberként már nem megfelelő a teljes ösztönös irányítás, mert az ösztönös érzelmi reakciók sokszor nagyon vadak, állatiasak. Az emberek elméje elkezdett kifejlődni, evolúciós ugrást hajtott végre, az állatok elméjéhez képest. Ennek köszönhetően az emberek, képesek lettek leválni a közös energiamezőről, képesek lettek a tudatos válasz reakciókra.
Gyerek korban boldogok voltunk, sok szeretetet éreztünk, de egyben nagyon gyorsan érzelmeket váltottunk, sokszor hirtelen megvadultunk. Megvilágosodva, boldogok vagyunk, sok szeretetet érzünk, viszont amikor negatív érzelem próbálna ösztönösen elönteni minket, akkor tudatosítjuk a metafizikai változásokat lényünkben. A pillanat töredéke alatt felfogjuk a negatív érzelmi beáramlást, és képesek vagyunk leállítani a folyamatot. Így megmarad az emelkedett, szeretetteljes érzelmi állapot, nem ingadozik erőteljesen a hangulatunk, mint gyerekkorban. Ráadásul, képesek vagyunk kielemezni a negatív ösztönös érzelmi reakció okát, megérthetjük mi váltotta ki a negatív érzelem beáramlást. Tudat alatt tele vagyunk érzelmi emlékekkel, melyek aktiválódnak az egyes élethelyzetek hatására. Ha megtaláljuk a múltunkban az élethelyzetet, megértjük hogy akkoriban még kevesebb élettapasztalatunk volt, gyorsabb ítéltük meg valamit rossznak, akkor képesek vagyunk az érzelmi emléket felülírni. Így kitisztíthatjuk az érzelmeinket, tudat alattinkat, megszabadulhatunk az összes negatív ösztönös érzelmi reakciótól.
Ugyanígy képesek vagyunk uralni, a közös energiamező negatív érzelmi válaszait is, megőrizzük szeretet érzelmeinket, egy vadállat támadás esetében is. Lehet, hogy elfutunk, vagy felmászunk egy fára, az is lehet, hogy meg kell ölnünk a vadállatot, de mindezt nyugalomban tesszük meg, teljesen értelmünknél maradva. És szeretetteljesen törekedünk arra, hogy lehetőség szerint, ne bántsuk a vadállatot.
Ilyen a megvilágosodott ember, akinek ki van tárva szíve, hatalmas életenergia áramlása van, mégsem változnak ugrás szerűen az érzelmei. Állatként érezzük a világot, és ösztönösen érzelmek szerint reagálunk. Emberként gondoljuk a világot, és tudatosan gondolkodással reagálunk. Megvilágosodva érezzük a világot, de tudatos gondolkodással reagálunk. Érzünk, és gondolkodunk egyszerre. Állatként érzünk, emberként gondolkodunk, angyalként érzünk és gondolkodunk. Vannak emberek akik még inkább állatok, és vannak már, akik inkább angyalok. Az ember egy átmenet a két létforma között.
Emberként legyőzzük a szívünk, az ösztönös reakcióink, megtanulunk elszámolni tízig, viszont életerő szegények leszünk. Érzelem szegének leszünk. Nem érzünk hatalmas boldogságot, de nem nem érzünk hatalmas szomorúságot sem. Csodálkozunk a gyermeken, hogy örülhet valaminek annyira, és hogy fájhat neki valami annyira. A gyerek tele van életerővel, azaz tele van érzelemmel. Amikor a szív kapuja bezárul, akkor a mérleghinta másik oldalán kitárul az elme kapuja, az életenergia folyó elapad, mert az a szívünkön folyik be. Ha teljesen bezáródik, akkor az emberben nem mard érzelem. Kiég, érzelmileg semleges lesz. Érez örömet, de csak nagyon csekélyet. Érez bánatot, de csak nagyon csekélyet. Élni fog, de alig lesz benne élet. Ugyanúgy vannak érzelmi változásai, mint a gyermeknek, de már nem látványosak, mert nincs hozzá energia. A politikus büszke arra, hogy érzelem mentesen tud gondolkodni, hogy mindig tudatos, hogy mindig az értelme vezeti. De nem érti hova tűnt a boldogság, nem érti miért jó a zene, a tánc, nem érti mit jelent az együtt-érzés. Az ember képes teljesen átváltani gondolkodó lényre, képes teljesen elfelejteni, milyen az, amikor nyitott szívvel érzi a világot. A zene nem fogható fel gondolatokkal, a zenét csak érezni lehet. Ugyanígy a világunk is alig fogható fel gondolatokkal, érzelmileg sokkal több információt nyújt. Csodálatos érezni a világot.
Egy ponton elege lesz az embernek az érzelem mentességből, boldogtalanságból, egy ponton elindul megkeresni a boldogságot, elveszett érzelmeket. Feladja a gondolkodást, megadja magát, hónapokig gondolatok nélkül marad. Ekkor visszafordul a folyamat, a szív elkezd kitárulni, az elme elkezd bezáródni. Újra megjelennek az érzelmek, annyi különbséggel, hogy a negatív érzelmek már tudatosan kontrolláltak, felügyeltek. Az ember leválasztódik az energiamezőről, de közben kifejlődik az elméje. Így amikor visszatér, akkor tudatos lesz a saját érzelmeire. A megnövekedett életerő mennyiségnek köszönhetően a kifejlett elme nagyobb teljesítményre képes, az ember képes az önmegfigyelésre. Az önmegfigyelésnek, önismeretnek köszönhetően, az ember megérti az életét, az Isteni tanításokat, megérti a saját metafizikáját, energiarendszerét, megérti Istent. Megvilágosodik, öntudatra ébred. Tudatosan kezd gazdálkodni életerő szintjével, tudatosan kapcsolódik minél erőteljesebben a közös energiamezőre.
Sardna Argis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése