Megszabadulni az egotól.

Sardna Argis

Nem túl fifikás, Sigra Andras. Ahogy egyre jobban felfogom mit jelent az egó, annál jobban szeretnék megszabadulni tőle. Négy évvel ezelőtt megtapasztaltam egy kisebb csodát, mely megváltoztatta az életemet. A csoda belül történt, valami elkezdett változni bennem, pár hónap leforgása alatt olyan érzelmeim, érzeteim lettek, melyeket 34 évig azelőtt nem tapasztaltam. Teljesen elveszítettem az időérzékelésem. Szeretetet kezdtem érezni mindenki felé. Olyan érzetem volt, mintha embertársaim szeméből én néznék vissza önmagamra. Amikor ezt éreztem, akkor az érzelmeiket is éreztem. De állatok esetében is egységérzésem volt, sőt a növényekkel, az egész bolygóval, az egész mindenséggel egységérzésem volt. Sétáltam az erdőben és érzetem az erdő érzelmeit, mintha a testem lett volna. Gondolataimban Isten tanítani kezdett, ihletett kaptam, késztetést éreztem az írásra, majd meglepődtem milyen könnyen írok tele oldalakat. Majd azon lepődtem meg, hogy mikről írok, hogy én is úgy olvasom vissza, mintha először tartanám a kezemben. Az emberről kezdett Isten tanítani, az ember metafizikájáról, energiatestéről, elmeműködéséről.

Isten elkezdte elmagyarázni mi történt velem, mit éltem át, miért jelentek meg a furcsa érzeteim. Ennek már négy éve, a tanítás mai napig folyik. Nagyon sokat írtam, türelmesen napi szinten kiürítettem a gondolataimat, bízva a belső megérzésben, hogy ez a helyes, ezt kell tennem. Ma már látom, hogy körülbelül öt könyvet írok egyszerre, melyek közül van amelyik az emberi tudatról, figyelemről, gondolataink-érzelmeink kapcsolatáról szól. Van amelyik az egórról, a vágyakról szól. Van amelyik a szeretetről, a jóról, rosszról, emberi középpontról szól. Van amelyik a lélek evolúciójáról, emberi lélekfejlődésről, Istenről szól. Ma már látom, hogy eljön majd a nap, amikor témák szerint rendezni fogom a tanításokat, logikailag összekötöm az egyes részeket, és akkor mindenkinek elérhetőek lesznek a tanítások. Látom hova illeszkednek a négy évvel korábbi írások, már sokkal jobban értem mit olvasok vissza, mit tartok a kezemben, mint a legelső alkalommal. Talán Isten bízott benne, hogy türelmes leszek, és lejegyzetelem az összes tanítást, idővel megértem az összefüggéseket, és átadom az emberiségnek az üzeneteit. Talán.

Azért változtattam meg a nevemet, mert már elég sok tanítás érkezett az egóról, hogy felfoghassam, mit jelent a Földi nevem. Amikor elmész az otthonodtól pár száz kilométert, ahol téged senki sem ismer, te ott csak egy ember vagy. Bemész egy falu élelmiszerüzletébe, ahol a boltos nénin kívül, emberekkel találkozol. Az eladó a boltos Marika, az egyik vásárló a postás Ica, a másik vásárló a hentes Zolika, a harmadik a polgármester. De neked csak emberek, mert te nem ismered a helyi mátrixot, neked nincs szereped, egód a helyi játékban. Amikor erre a Földre megérkeztünk babaként, akkor nem voltak még szerepeink, a mi szemünkben mindenki egyenlő volt mindenkivel, nem voltak alsóbb, és felsőbb rendű kapcsolatok, nem volt mátrix, nem voltak szerepek. Majd kifejlődött az elménk, és csapdába ejtette a tudatunkat, az általunk létrehozott mátrix csapdájába, amelyben egy, vagy több szereppel azonosult a tudatunk. Négy évvel ezelőtt a változásokat megelőzően én levetkőztem a szerepeket, megadtam magam, kiléptem a játékból. Hogy a változás megtörténhessen a te lényedben is, ahhoz neked is vissza kell kapnod a legelső szereped, amit Isten kiosztott neked. Te már voltál valaki, amikor erre a bolygóra érkeztél. Az a valaki, a te forrás ÉN-ed, csak akkor élheted át a csodát, ha újra a forrás énedként kezded szemlélni a világot. Ha újra egyenlőnek tekinted magad az összes embertársaddal, az állatokkal is, de még egy fűszállal is.

Maga a név változtatás nem szünteti meg az egót, de mindenképpen segít a levetkőzésében. A Földön nevet adnak nekünk, számokat kapunk, mindjárt a születésnél megjelölnek minket, azonosítanak minket. Hogy legyen karakterünk, amivel azonosítani tudjuk magunkat a mátrixban, játékokban, legyen egy név, egy adat, amelyhez kötni lehet az elért sikereket. Amikor az ember kilép a játékból, akkor a név jelentőségét veszíti. Ha nem félsz elengedni a neved, akkor nem félsz elveszteni az összes személyiségedet. Az összes személyiségedet, szerepedet, egódat, melyeknek köszönhetően valakik felsőbb rendűként szólítanak meg, valakik alsóbb rendűként. Szeretet csak a középpontodban van. A neveddel együtt megszűnik az összes sikered, az összes veszteséged, az összes szereped. Ezek a szerepek akadályoznak meg abban, hogy megtapasztald azt, aki valójában a középpontodban vagy. Ezek a szerepek akadályoznak meg abban, hogy megtapasztald milyen érzés mindenkit szeretni. Nem könnyű kilépni az illúzióból, az elménk által felépített mátrixból, nem könnyű újra önmagad lenni, a többi játékos között akik még játékban maradtak. De ahogy a négy évvel korábbi élettapasztalatom mutatja, lehetséges a kilépés. Törekedni kell a lehető legtöbb módon, hogy megszűnjön az összes egónk, összes szerepünk.

Ezért változtattam meg a nevem. Még maradt nevem, de ez a név már mindig arra fog emlékeztetni, hogy nem elkülönült vagyok, hanem egységes vagyok, egyenlő vagyok, csakis középpontban vagyok, aki vagyok.

Sardna Argis