Életerő - 3.rész: A különleges agy
Láthattuk az előző részből, hogy az ember energialény, feltöltődik életerővel, majd kimeríti az életerőt, alszik, újra feltöltődik.
Amikor az izomzat feltöltődött életerővel, akkor a test légies, könnyed a mozgás. Amikor lemerült, akkor testünk elnehezedik, cipelnünk kell, fáradtságot érzünk, nehéz a mozgás.
Amikor az agy feltöltődött életerővel, akkor könnyen megy a gondolkodás. Egyszerre több részletre tudunk koncentrálni, figyelmünket sok részletre szétoszthatjuk, úgyhogy megmarad közöttük a kapcsolat. Felteszünk egy kérdést, agyunkban megjelenik egy lehetséges válasz. A válaszból újabb kérdés adódik, melyre újabb válasz érkezik. Tudatalattinkból feltörnek az emlékek, melyek magyarázatot adnak a kérdéseinkre. Újabb kérdés, újabb válasz a tudatalattinkból, újabb emlék. Ezeket a válaszokat, emlékeket összekötjük egy láthatatlan fonallal az agyunkban, a gondolkodás során megmarad közöttük a kapcsolat. Minél több az életerőnk, annál nagyobb a figyelmünk, annál több részletre tudjuk szétosztani, annál több kirakóst tudunk összekapcsolni, annál több mozaikot tudunk felfűzni a gondolat fonalra. Amikor már fogy az életerőnk, akkor elveszítjük a fonalat, szétesik a gondolathalmaz, összezavarodunk. Hiába próbáljuk újra felépíteni, már túlságosan megerőltető, fizikailag is érezni lehet, hogy elfáradt az agyunk.
Nem mindenki akar gondolkodni. A legtöbb embernek csak a hétköznapi feladatokon kell gondolkodni, hogy mit eszik, mit kell venni az üzletbe, milyen sorrendben végzi el a napi feladatait. Munkahelyén megmondják mit kell tennie, milyen sorrendben. A vállalkozónak már többet kell gondolkodnia. Reggelente már egy összetettebb tervet kell kigondolnia. Több emberrel kell találkoznia, több időponthoz kell igazodnia, mellette neki is el kell végezni a hétköznapi feladatokat, bevásárlásokat, és így tovább. A vállalkozónak reggelente több mozaikot kell felfűzni a gondolatfonalra, hogy megtalálja a legegyszerűbb megoldásokat. A tudósnak még többet kell gondolkodnia. Teslának nagyon hosszú gondolatfonalakat kellett létrehoznia, hogy megérthesse az elektromágnesesség alapelveit. Ugyanígy nagyon hosszú gondolatfonalakat kell összezavarodottság nélkül megtartani, hogy megérthessük az emberi agy működésének alapelveit.
Én sose terveztem, hogy egy nap az ember metafizikáját fogom feltárni. Négy évvel ezelőtt hatalmas mennyiségű életerő töltődést tapasztaltam meg, melynek eredményeként könnyedén kezdtem gondolkodni. Az életemet nem akartam a megszokott módon folytatni, szerettem volna változást látni a világunkban, mielőtt folytatnám a vállalkozásaimat. Így a felerősödött gondolkodási képességem, nem egy vállalkozás megtervezésére irányítottam, hanem kérdéseket kezdtem feltenni világunk működéséről. Rengetek válasz érkezett, melyeket könnyedén fűztem gondolatfonalakra. Megértettem, hogy világunk egy játszótér a léleknek, hogy a félelem, a sötétség, ugyanúgy Isten része, szükség van rá, hogy a szélsőségek összehasonlításának köszönhetően a teremtés megértéshez jusson, öntudatra ébredhessen. Lépésről, lépésre elkezdtem felfogni, hogy Isten hogyan alkotta meg az embert, mit jelent a test, szellem, lélek kapcsolat. Hogyan gondolkodunk, gondolatainkkal hogyan hatunk a lelkünkre, mit jelent az érzelem, mit jelent az életenergia, hogyan működik az életenergiából a test.
Ha az emberben bőséges az életerő, akkor nagyon bonyolult rendszereket is képes megérteni, felfogni. A gyereknek bőséges az életerő szintje, így nagyon érzékeny az öt érzékszerve, semmi se kerüli el a figyelmét. Mindent lát, hall, mindent felfog. Az agya folyamatosan gondolatfonalakra fűzi a látottakat, halottakat, így tanul nagyon gyorsan a gyerek, így fogja fel nagyon gyorsan a világunkat, megerőltetés nélkül. Több nyelven képes pár év alatt megtanulni.
A hétköznapi ember apró furcsaságokban veszi észre az életerő töltődés végett megjelent felerősödött gondolkodási képességet. Mivel nem akar gondolkodni, nincs vállalkozása, nem kutat, nem tudós, így nehezen veszi észre a felerősödött gondolkodási képességet. Furcsának találja, hogy áll a buszmegállóban, és egyszerre két beszélgetésre is tud figyelni, mindezt akaratlanul. Vagy egy ünnepségen az asztalnál két beszélgetést is tud követni, nem veszíti el a fonalat. Vagy olyan embert is tud követni, aki gyorsan beszél, összetett dolgokat magyaráz, és szünetek nélkül ugrál az egyes témák között. Vagy találkozik egy régi ismerőssel, aki emlékezteti egy régi élethelyzetre, és hirtelen pillanatok alatt összeáll a kép, hogy egyszer becsapták őt. A gondolatfonalra pillanatok alatt felfűződnek az egyes emlékképek, melyek logikusan megmutatják mi történt a háttérben, milyen rafinált csalás áldozatai lettünk. Hogy lehetséges, hogy ezt akkor nem vettük észre? Ilyen, és hasonló furcsaságokat tapasztal a feltöltődött ember, aki nem akar gondolkodni, nincs szüksége tervezésre, okfejtésre.
A kimerültséget már többen tapasztalják szellemi szinten. Elveszted a fonalat, aránylag egyszerű élethelyzeteket sem tudsz megtervezni, logikai sorrendbe állítani. Elfárad az agyad, nem tudsz koncentrálni, nincs figyelmed. Magyaráznak neked valamit, de azt veszed észre, hogy azt se tudod miről van szó, már a magyarázat elején elvesztetted a fonalat. Olvasod a könyvet, és azon kapod magad, hogy fogalmad sincs mit olvasol, elvesztetted a fonalat, összezavarodtál, kezdheted elölről olvasni az oldalt. A gyerekben rengeteg életerő van, megerőltetés nélkül könnyedén egész nap figyel, koncentrál. Az idős emberben már kevés az életerő, pár óra ébrenlét után, már újra fáradt, újra le kell picit feküdnie. Ugyanígy a gondolkodási képessége is csak pár órára működik, utána már összezavarodik, elveszti a fonalat. Lemegy az üzletbe, és elfelejti miért ment le, mit kell venni. Majd elindul hazafele, és akkor beugrik, megtalálja a fonalat. Beszélget valakivel, magyaráz valamit, majd hirtelen elveszti a fonalat, elfelejti mit akart mondani, nem jönnek a következő gondolatok.
A diák minél jobban azon aggódik, hogy sikerül-e a vizsga, annál jobban elveszti a fonalat, annál jobban összezavarodik a tanulás közben. Olvassa a könyvet, de azon kapja magát, hogy nem érti, újra kell olvasni az oldalt. Egyre idegesebb, tudja, hogy így nem fogja megtanulni reggelre a tananyagot, egyre nagyobb az esély, hogy megbuktatják a vizsgán. A tudós aki előadást tart, még fel nem tárt, nem megértett, összetett gondolatfonalakat magyaráz, ha hirtelen elveszíti a fonalat, akkor megjelenhet a gondolatkép, hogy szégyenben maradhat, kinevethetik. Ezek a negatív gondolatképek, mint nem sikerült a vizsga, nevetségessé teszem magamat, negatív érzelmeket áramoltatnak be a lélekbe, ami életerő merülést okoz. Ami szellemileg figyelem hiányosságot, koncentráció hiányosságot okoz, az embernek csökken a gondolkodási képessége, elveszíti a fonalat. Ezért kell pozitívnak maradni, a vizsga sikerülni fog, a gondolatfonal eszembe jut, egy kis csend után, képes vagyok folytatni a logikus okfejtést.
Az egész testünk életerőre működik, így az agyunk is, gondolkodási képességünk is. Viszont az agyunk, az a szerv, amely nem csak fogyasztja az életenergiát, hanem működésével hatással van az életenergia utánpótlásra is. Akkor töltődhet hatalmasat az ember, ha képes pozitívan látni a világot, és képes pár napot kikapcsolódni, pihenni. Mind fizikailag, mind szellemileg. A tudós, a vállalkozó, pár napra nem akar gondolkodni, pár napra csak a jelenlétre, testét körülölelő környezetre figyel, lehetőleg sok szépség között, hogy sok pozitív gondolatból, sok pozitív érzelem áramolhasson a lélekbe. Majd összegyújtva az életerőt, bekapcsolja az agyát, és a gondolkodás zseniális, hatalmas gondolatfonalakat tud létrehozni összezavarodottság nélkül. Akkor merülhet hatalmasat az ember, ha nagyon negatívan kezdi látni az élethelyzetét, megerőltető a fizikai teljesítménye, és szellemileg is lefárassza magát. Sokat akar gondolkodni, hogy megoldást találjon a gondokra. A depressziós ember teljesen lemeríti magát, a nyaralás alatt hatalmasat tudunk töltődni.
Megtanultam én is, hogy nem írhatok egész nap, nem gondolkodhatok folyamatosan egész nap, mert nagyon sok életerőt elfogyasztok az elmémmel. Annak ellenére is, hogy a felismerések nagyon pozitívak, folyamatosan biztosítják az érzelmi utánpótlást, életerő utánpótlást. Több órányi írás után, már alacsonyabb az életerőm, elkezdem észrevenni, hogy néha elveszítem a fonalat, gondolkodnom kell, hol tartottam az okfejtésben. Ilyenkor beugorhat a gondolat, hogy nem fog eszembe jutni, melynek érzelme azonnal megjelenik a lelkemben, azonnal tapasztalom az erőteljesebb összezavarodottságot. Ilyenkor megtanultam, hogy nem kell erőltetni. Egy kicsit el kell terelni a figyelmet, nem kell mindent egy nap alatt megérteni. Séta, meditáció, sok pozitív gondolat, és pár óra múlva újra kristálytiszta az egész kép, újra könnyedén folytathatom az okfejtést. Valószínű, hogy egy nap befejezem a gondolkodást, megértem mi történt velem négy évvel ezelőtt, megértem mit kell tudatosan tennem. Talán már most is értem. Több hónapig nagyon pozitívan látni a jelen pillanatot, és közben több hónapig nem gondolkodni. Ekkor tapasztalhatunk meg hatalmas életerő töltődést, mely állapotban ha visszakapcsoljuk az agyunkat, akkor megvilágosodik az egész létezés értelme, könnyedén felfogunk pillanatok alatt bármit. Talán.
Sardna Argis
