Péter gyári hibásan született.
Péter a beszélőpultnál jegyzetelt, pedig neki beszélnie kellett volna. A diákokhoz beszélt, de a megszokott unalmas egyirányú díszkurzus helyett, ö rövid de fontos kérdésekkel, felcsigázta a diákok érdeklődését, akik sorban jelentkeztek a válaszaikkal. Az igazgatónő közelebb hajolt, kíváncsi volt mit jegyzetel Péter.
Ja. Elnézést kérek igazgatónő, szabadkozott Péter. Csak a diákok nevét írom le. Tetszik tudni, én gyári hibás vagyok. A teremben hangos nevetés tört ki. Amint a nevetés alábbhagyott, nyugodtan folytatta. Tudjátok gyerekek, amikor születtem, nekem kifelejtették beépíteni azt a processzort, amely a neveket megjegyzi elraktározza és rendszerezi a fejemben. De kaptam helyébe egy második matematikai processzort. Ezért ha valaki elmondja a telefonszámát, én holnap is visszamondom azt hibátlanul. De ha a nevét mondja, pár perc múlva már nem emlékszek rá.
Eleinte sajnos én is elhittem azt, amit a tanárok mondtak nekem. Hogy buta vagyok. Hogy lehet egy diák ennyire tökéletlen, hogy a tanár nevét sem tartja észben? De idővel rájöttem, hogy nem vagyok buta csak gyári hibás. Amin lehet némileg segíteni, de kijavítani nem. Vagy legalábbis én egyedül nem fogom tudni megjavítani magam.
Ahogy ezt felismertem, el kellett döntenem, hogy most egész életemben panaszkodni fogok erről a hibámról, vagy hálát adok azért hogy két matematikai processzort kaptam. Én a hálát választottam. Azóta mindig lejegyzem a neveket, főleg ha sokat is kell megjegyezni egyszerre, vagy egymás után, mint például itt, csak hogy ne tűnjek butának.
Valójában minden ember gyári hibásan születik. És mindenik ember, saját maga eldöntheti, hogy hisz azoknak, akik ezért kinevetik, vagy hálát adnak azért amit kaptak, és találnak megoldást a hibájuk kezelésére.
Ezért megkérlek titeket gyerekek, ne bánkódjatok azon amit nem kaptatok meg az élettől, hanem adjatok hálát azért amivel megajándékozott, és azon gondolkodjatok, hogyan tudjátok ezeket a hibás részeiteket kezelni.
Sose feledd, mindenki gyári hibásan születik. Csak van aki élete végéig ezen panaszkodik, miközben mások megragadják a lehetőséget, és kihasználják azt amit ajándékba kaptak.
Te hogy döntöttél?
Hálát adsz?
Vagy továbbra is panaszkodsz?
Levviking
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése