Túl jó hallgatóság.
Sokan azt hiszik, hogy minden nárcisztikus ember csak magáról akar beszélni állandóan. De sok nárcisztikus kifejezetten jó hallgatósággá válik mikor kiszemelnek egy új áldozatot és a “csábítás” folyamata megkezdődik. A nárcisztikus mindent tudni akar az áldozatáról. Hallani akarnak az áldozat munkájáról, álmairól, múltjáról, gyerekeiről, a válásáról, a félelmeiről.
Az áldozatnak ez a figyelem jólesik, úgy tűnik neki, mint különleges figyelmesség és érdeklődés természetesen, hiszen pontosan úgy néz ki.
De a valóságban a nárcisztikusban nincs törődés és érdeklődés az áldozat iránt. Azért figyelnek oda minden szavára és érdeklődnek, mert információt gyűjtenek arról, hogy milyen emberre van az áldozatnak szüksége, hogy az érzelmi és pszichológiai szükségletei ki legyenek elégítve. Gyakran a nárcisztikus először “hagyja” az áldozatát beszélni, és ő csak később beszél önmagáról, mert ki akarja ismerni az áldozatot mielőtt önmagáról bármilyen képet fest.
Miután kideríti, hogy milyen ember kell az áldozatnak, a nárcisztikus hihetetlen gyorsasággal ezzé az emberré “válik”. Ekkor megkezdődik az igazi érzelmi (és gyakran anyagi) becsapás és szélhámosság.
Sajnos ekkorra a nárcisztikus nem csak azt tudja, hogy milyen emberhez vonzódik az áldozat, hanem azt is tudja, hogy mik az áldozat gyenge pontjai.
Eredeti cikket írta Dana Morningstar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése