A veszély megérzése.
Sokan akik egy nárcisztikussal keveredtek kapcsolatba, később visszanézve a dolgokra emlékeznek egy “rossz érzésre”. Úgy érezték, hogy valami nem stimmel, valami furcsa érzésük volt a személlyel kapcsolatban, bár nehéz volt megmagyarázni, hogy pontosan mi nem stimmelt, vagy mi volt nyugtalanító. Volt aki úgy érezte, hogy egy sötét energia árad a személyből, esetleg félelmet éreztek, vagy nyugtalanságot.
Ez nem egy általános vagy normális érzés egy kapcsolatban, ha így érzünk valamivel vagy valakivel kapcsolatban, nagyon fontos odafigyelni a megérzéseinkre.
Amerikai bűnügyi szakértő Gavin de Becker a félelemről írt könyvében (The gift of fear) elmagyarázza, hogy az erőszakos bűncselekmények túlélői szinte minden esetben visszaemlékeznek egy bizonyos figyelmeztető érzésre, intuícióra. A könyvben Becker többek között arról ír, hogy hogyan tanulhatjuk meg a megérzéseinket értelmezni. Becker ezt mondja az intuícióról:
“Mi, a “gondolkozó” nyugati civilizációban élők, általában megvetéssel gondolunk az intuícióra. Úgy érezzük, hogy az érzelmekre alapozott, ésszerűtlen, megmagyarázhatatlan. Sokkal jobban kedveljük a logikát, a megalapozott, indokolható, érzelemmentes gondolatmenetet, aminek az eredménye egy alátámasztható megállapítás… Istenítjük a logikát, akkor is amikor az téves, és tagadjuk az intuíciónkat, akkor is amikor az helyes.
Pedig a megérzéseink igazából nem “érzések”, hanem egy rendkívüli, és a valóságban logikusabb folyamat a dolgok természetes rendjében, mint a legfantasztikusabb számítógép elemzés. Az intuíció a legösszetettebb gondolat folyamatunk, de egyben a legegyszerűbb is. Összekapcsol minket a természetes világgal, és a saját természetünkkel is. Mentes a véleményektől, és csakis az észrevételeinkre alapszik, (bár sokszor nem tudatosak ezek az észrevételek) olyan következtetésekhez vezet minket, amiken később csak ámulunk. “Valahogy éreztem” mondjuk a váratlan találkozásról, vagy a meglepetésszerű telefonhívásról, vagy a veszélyről amit elkerültünk, vagy -gyakran- a veszélyről amit nem kerültünk el. Valahogy éreztem…"
Az intuíció sokféle helyzetben megnyilvánulhat, de a fő funkciója, hogy megvédjen minket veszélyes helyzetektől és veszélyes emberektől. A félelem az egyik leghatásosabb módja a veszély kommunikálásának. A valódi félelem nem összetévesztendő az aggódással, vagy szorongással. Bár ideges érzések és gondolatok jelezhetnek veszélyt, általában nem jelentenek közelgő fizikai életveszélyt. Az igazi félelem viszont határozottan minden más érzést elemészt.”
Van, hogy kilépünk a moziból késő este, és az egész parkoló fenyegetőnek tűnik. Feláll a szőr a hátunkon, bár nem értjük miért, de a kocsinkhoz sietünk és eliszkolunk onnan, aztán később olvassuk az újságban, hogy valakit megtámadtak azon az éjszakán abban a parkolóban. Van, hogy elmegyünk a gyerekünkért edzés után, és a parkolóban odajön hozzánk az egyik apuka, hirtelen félelem vesz rajtunk erőt, azt súgja az ösztönünk, hogy rohanjunk el. Nem rohanunk el, hiszen mindig olyan kedves a pasi, mosolygunk, köszönünk neki, megkérdezzük, hogy van. Végül nem történik semmi, és később értetlenek vagyunk hogy miért éreztük a megmagyarázhatatlan félelmet.
Az intuíciónk nem csak veszélyre figyelmeztet minket, hanem általában egy precíz jellem elemzést ad nekünk. Ha valakinek a közelében félelmet érzünk, idegességet, esetleg émelygést, ha úgy érezzük, hogy nem bízhatunk meg abban amit mond vagy csinál, hezitáció és kételkedés van bennünk, ezek is figyelmeztető jelek lehetnek.
Érezhetünk egy indokolatlan ódzkodást, akárhogy is igyekszünk, nem tudjuk magunkat elengedni és kényelmesen érezni egy ember közelében. Vagy nem tudunk a szemébe nézni.
Az intuíciónk sokféle üzenetet küld nekünk, sokféleképpen. Figyeljünk oda ezekre az érzésekre, megérzésekre, és értékeljük őket. Ne magyarázzuk el azzal, hogy velünk van a hiba, az az ember soha nem tett semmi rosszat, és kedvesnek kell vele lennünk, különben megsértjük. Inkább kockáztassuk, hogy megbántunk valakit, mint a saját fizikai vagy érzelmi jólétünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése