Elszigetelés.
Az elszigetelés veszélyes személyiségek által kedvelt és hatásos kontrolláló technika. Sokféle környezetben előfordul, munkahelyen, házasságon belül, szülő-gyerek kapcsolatokban és szektákban is. Minél jobban el tudja a bántalmazó szigetelni az áldozatát, annál nagyobb hatalma lesz felette.
Az áldozat elszigetelése több okból is hasznos annak, aki őt ki akarja használni:
- Az elszigetelés nagyban lecsökkenti az áldozat menekülési lehetőségeit.
- A bántalmazó, aki elszigeteli az áldozatot a családjától és barátaitól, nagyobb hatalomhoz jut ezáltal az áldozat felett, mert egy ember egyedül, támogatás nélkül védtelenebb, kiszolgáltatottabb és gyengébb minden szempontból, fizikailag, anyagilag, érzelmileg, szellemileg, stb.
- Ha az áldozatnak nincs kihez fordulnia segítségért (legalábbis ő így érzi), akkor kevesebb a valószínűsége, hogy a bántalmazót elhagyja.
- Ha nincsenek barátok és családtagok akik az áldozathoz közel állnak, akkor nincsenek tanúk, nincsenek védelmezők, és így a bántalmazónak lehetősége van egyre kegyetlenebbül és egyre gyakrabban bántalmazni az áldozatot, akár fizikailag, akár lelkileg.
- Ha az áldozat nem találkozik vagy beszélget más emberekkel, nem hall más perspektívákat, véleményeket, visszajelzéseket, soha nincs semmi ami megkérdőjelezné a bántalmazó gondolkodását, hitét és viselkedését. Így könnyebb megváltoztatni (és ezáltal irányítani) az áldozatot. Egy elszigetelt áldozaton nem nehéz agymosást végezni. Az áldozatot dezorientálja ha el van a világtól szigetelve, és sokkal jobban fog a bántalmazójára támaszkodni. Elbizonytalanodik a saját ítélőképességében, a saját kapcsolataiban megrendül a hite, még az emlékei is összezavarodnak. Minél jobban el van szigetelve, annál jobban elveszti a valósággal a kapcsolatot. Szüksége lesz valakire akire támaszkodhat, akitől tanácsot kérhet, akitől információt kap, és ez a valaki a bántalmazója lesz, mivel mindenki mástól már eltávolodott. Ezenkívül az áldozat a bántalmazótól fog függeni ha érzelmi megerősítésre és szeretetre van szüksége, ami szintén egy kontrolláló eszköz a nárcisztikus kezében, hiszen minden embernek szüksége van szeretetre és kötődésre, de az áldozat ezeket csak akkor kapja meg, ha “kiérdemli”.
Az elszigetelés sokféleképpen történhet, de a két leggyakoribb formája a fizikai és érzelmi. Felsorolunk pár gyakori példát mindkettőre:
1. Érzelmi elszigetelés:
Már a “szeretetbombázás” a kapcsolat legelején felhasználható elszigetelési technikaként. Ha a nárcisztikussal tölti az áldozat minden szabad percét, mindig vele beszél, neki ír, a tőle olvasott üzeneteket olvassa, és minden gondolatát ő tölti ki, máris el van szigetelve a családjától, barátaitól, a külvilágtól. Az elszigetelést persze “szerelemnek” álcázza a nárcisztikus. Olyanokat mondhat az áldozatnak, hogy “Csak te értesz meg engem az egész világon, Mi ketten vagyunk a világ ellen, senki nem érti meg a szerelmünket, hiába is beszélnél másoknak a kapcsolatunkról, úgysem értik meg, nem is érdemes”. Úgy érezteti az áldozattal, hogy nincs más a világon akihez az áldozat igazán közel lehet érzelmileg, vagy aki megértheti őt. Vagy úgy állítja be, hogy az ő szerelmük olyan tiszta és olyan tökéletes, hogy a külvilág csak megrontaná azt, ezért fontos távol tartaniuk magukat más emberektől. Ez mind különleges, ritka szerelemnek álcázott elszigetelés.
Az érzelmi elszigetelés egy másfajta megközelítése, mikor az amúgy békében és egységben élő feleket a nárcisztikus egymás ellen uszítja, hiszen ha az egység felbomlik, akkor a felek egyedül maradnak érzelmileg. A testvérek, szülők, barátok, alkalmazottak egymással versengenek (a nárcisztikus elismeréséért), egymással hasonlítják össze magukat, egymásra féltékenyek ahelyett, hogy együtt dolgoznának egyetértésben. Az elismerésen kívül természetesen ott lóg a fejük felett a nárcisztikus dühének a fenyegetése is.
Ennek egy drasztikusabb változata, amikor a nárcisztikus férj vagy feleség teljesen elzárja a párját a családtól, barátoktól, külvilágtól. Eleinte alig észrevehetően kis megjegyzéseket tesz beszélgetések alatt, például mikor a feleség gyerekkoráról beszélgetnek, mondhatja a férj, hogy “ Akkor ezek szerint neked mindig több munkád volt, mint a testvérednek…” vagy “Nekem úgy hangzik, hogy soha nem azt csináltátok amit te akartál, csak amit a tesód”. Szépen lassan, bár egyre nyíltabban, elülteti az áldozatban az érzést, hogy a családja soha nem is szerette igazán, soha nem törődött vele, ő mindig a fekete bárány volt. Ha összejönnek a családdal, utána otthon mondhat olyanokat a feleségének, hogy “ Ez a hozzáállás, hogy a tesód a család üdvöskéje, és te vagy a fekete bárány, ezt ma este is megfigyeltem….” Elmondhatja az áldozatnak, hogy mit hallott az anyját mondani amikor az áldozat nem volt ott, vagy milyen szúrós tekintettel, vagy utálattal nézett a testvér a szegény férjre. Előbb utóbb elhiszi az áldozat is, hogy a család ellenük van, és a család soha nem szerette őt, és most a férjét is utálják. Elhiszi, mikor a férje azt mondja, hogy a családja az áldozatot hülyének nézi, vagy őrültnek. Ilyesmit azért is el lehet hitetni a bántalmazottal, mert egy nárcisztikus előszeretettel vadászik olyan áldozatokra akik amúgy sem magabiztosak, és kételkednek abban, hogy őket lehet-e igazán szeretni.
Egyik közismert példája az elszigetelésnek, amikor a nárcisztikus egyszerűen mindenki másra féltékeny. A nárcisztikus férj pl egyfolytában gyanakszik a feleségre, ha az elmegy valahova barátokkal, vagy megbeszél valamit egy férfi kollégával telefonon.
Egy nárcisztikus baráti kapcsolatokban is féltékeny lehet más barátokra, hűtlenség az áldozat részéről bárki máshoz közel állni. Egy nárcisztikus szülő vagy gyerek is elszigetelheti a családtagokat ilyenformán. Ha a családtag nem otthon ül vele, hanem barátkozik, társaságba jár, azt a nárcisztikus személyes sértésnek veszi, így az áldozat inkább abbahagyja a társaságba járást, inkább otthon ül, csak ne legyen feszültség.
Ha mégis találkozik valakivel “engedély” nélkül, akkor megkapja a magáét. A fizikai bántalmazás csak egy a sok mód közül (és nem a leggyakoribb) ahogy egy nárcisztikus az áldozatot meg tudja büntetni. Egyik közkedvelt büntetési forma az úgynevezett “Silent treatment”, vagy “csendes büntetés”, amikor a bántalmazó fél napokig, hetekig nem szól az áldozathoz, egyszerűen semmibe veszi. De van, hogy a nárcisztikus egyszerűen “csak” egy elkényeztetett gyerekhez hasonlóan hisztirohamot kap, ajtót csapkod, üvöltözik, lehordja az áldozatot.
Ahogy egyre nyilvánvalóbb a nárcisztikus elfogadhatatlan viselkedése, sokszor az áldozat szigeteli el önmagát, hogy ne derüljön ki a világ számára, hogy igazából mi folyik otthon. Van, hogy a bántalmazó direkt jeleneteket csinál vagy elvonul mikor barátok, család jön látogatóba, hogy az áldozat szégyenében leszokjon a társasági életről.
Az áldozat a kapcsolat végeztével is elszigetelheti saját magát a külvilágtól, mert úgy érzi (és sokszor igaza van) hogy mások nem értik meg min ment keresztül, sőt sokszor őt hibáztatják, hogy a párjával maradt ilyen sokáig. Az áldozat ezenkívül egy ilyen kapcsolat után bizalmatlan lehet a világgal és minden emberrel szemben, szorongás, trauma, depresszió és paranoia miatt önmagába fordul és nem enged magához közel senkit egy ideig.
2. Fizikai elszigetelés:
A fizikai elszigetelést is általában érzelmi elszigetelés előzi meg, és onnan tovább fokozódik. A kapcsolat elején a nárcisztikus már arra ösztönzi az áldozatot, hogy kevesebb időt töltsön családdal és barátokkal. Mondhatja, hogy rossz hatással vannak rá, velük az áldozat nem “önmaga”, mondhatja, hogy a család elnyomja az áldozatot, vagy igazságtalanul bánik vele. Mikor az áldozat barátokkal tölt időt, a nárcisztikus megbántódik, úgy állítja be, hogy az áldozat őt elhanyagolja, az áldozatnak ez a kapcsolat és szerelem nem is olyan fontos, mint neki, stb.
Egyik legkézenfekvőbb módja a fizikai elszigetelésnek a költözés. Ha az áldozat eleve külföldön él ideiglenesen, az kapóra jön a nárcisztikusnak, és megpróbálja úgy intézni, hogy az áldozat ne költözzön vissza az otthonába. Vannak külföldön élő nárcisztikusok akik direkt olyan áldozatokra vadásznak, akik "idegenek" abban az országban. Az áldozat elköltöztetése mindenképpen hatásos elszigetelő technika. Mikor már kialakult partneri kapcsolat vagy házasság, messzire költöznek a családtól és az áldozat megszokott, jól ismert környezetétől. Ez néha egy jól időzített “munkalehetőség” formájában jön, néha egy jóságos, önfeláldozó cselekedet formájában, például a nárcisztikusnak külföldön kell maradnia, mert ott már van egy (vagy több) gyereke akik miatt soha nem költözhet máshova, hiszen mint jó apa a gyerekei nélkül nem tud élni (akkor is, ha azok beszélni sem akarnak vele és már 35 évesek). Vagy a volt felesége beteg és ő segít neki bevásárolni, stb. De az is lehet, hogy a költözés nyíltan a családtól való eltávolodás miatt merül fel. Hiszen az áldozat családja nem kedveli a nárcisztikust ugyebár, pedig mikor csak kettesben van a szerelmes pár, minden olyan tökéletes, de ha más is ott van, az megmérgezi a kapcsolatukat, nem lenne jobb messzebbre költözni, nem éri meg a szerelmük ezt a “kis” áldozatot?
Egy másik gyakori taktika az anyagiak feletti kontroll. A nárcisztikus megkéri az áldozatot, hogy keressen másik munkát vagy csak mondjon fel, mert a munkája miatt nem tudnak elég időt együtt tölteni. Mikor az áldozat kilép a munkahelyéről, onnantól teljes egészében a nárcisztikustól fog anyagilag függeni. Ekkor a nárcisztikus elkezdi diktálni, hogy az áldozat mire költhet pénzt és mire nem. Például benzinre vagy villamosjegyre nem, vagy csak korlátolt mennyiséget, és az áldozat így nem fog tudni barátokat vagy családot látogatni.
Van olyan nárcisztikus aki fizikailag szinte egy börtönben tartja az áldozatát. Áthatolhatatlan drót/szögesdrót/beton kerítést építtet a ház köré, és néha-néha, a megfelelő időben “elveszti” a kulcsot. Vagy ha elektromosan nyílik a kapu, éppen akkor megy ki az áram, amikor az áldozat menne valahova. Van aki átnézi a felesége postáját, vagy akár e-maileit és kitörli az üzeneteket amiket a családtól vagy barátoktól kapott, (volna), van aki a felesége nevében ír másoknak (persze semmi pozitívat, itt is az uszítás a cél). Van olyan bántalmazó aki lehallgatja a felesége telefonhívásait, és mikrofonokat, biztonsági kamerákat tesz a ház különböző pontjaira, hogy a feleséget szemmel tudja tartani. Így tudja majd, hogy az áldozat mikor kivel beszél telefonon, mit olvas, mit hallgat, stb. Egy nárcisztikus megkövetelheti, hogy az áldozata “jelentse” neki, hogy hol van, meddig, kivel és miért, a nap minden percében. Eleinte persze azt állítja, hogy azért, mert “aggódik” az áldozatért. Mert annyira szereti. Van, hogy az áldozat orvosi ellátást sem kérhet a nárcisztikus engedélye nélkül.
Ahány nárcisztikus, annyiféle, van aki több kontrollt akar, van aki több “kiszolgálást”. Ezek például valószínűleg lustábbak, kevésbé fognak ellenőrizni mindent, inkább ők maguk mondanak fel a munkahelyükön és elvárják, hogy a feleség tartsa el őket. Mégis az elszigetelés bizonyos foka minden veszélyes személyiségnek hasznos, ha másért nem, azért, hogy a feleség ne halljon semmi rosszat a családtól, ne kezdjen el kételkedni a bántalmazó motivációjában, vele maradjon és kiszolgálja még jó sokáig. A fokozatos, körmönfont kis megjegyzések, ferdítések és érzelmi manipuláció nem kerül semmibe, és egy nárcisztikusnak még élvezetes is lehet ahogy szépen lassan elhidegíti a feleséget a családjától. Ezenkívül legyezgeti a hiúságát minden nárcisztikusnak, ha a párja őérte lemond a családjával és barátokkal töltött időről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése