Nagy ego.
A nárcisztikus személyiségzavar egyik fő jellemzője az énközpontúság, vagyis egocentrizmus. A Wikipédia szerint “Az egocentrikus személyt az a cél vezeti, hogy kihangsúlyozzon, és fenntartson önmagáról kedvező nézeteket, általában túlbecsli a saját tulajdonságait és fontosságát, intellektuálisan, fizikailag, szociálisan és egyéb módokon…Túlnyomóan magát és saját tulajdonságait érzi központi figurának. Önmagát helyezi a saját világa középpontjába, másokra nem gondolva, beleértve a “szeretteit” vagy azokat akik “közel” állnak hozzá. Előszeretettel beszélnek magukról, magukat előnyös színben feltüntetve, sokszor arrogánsak, kérkedőek. Mások teljesítményét nehezen ismerik el, kritikára érzékenyek.”
Egy nárcisztikus embernek az egoja táplálása éppen olyan szükséglet, mint az étel és levegő. Hogy az egojuk mindig telve legyen, ellátás-forrásokat kell biztosítaniuk maguknak. Az ilyen ellátás forrásokat “nárcisztikus forrásnak” nevezzük. A fő nárcisztikus források általában emberek, és a nárcisztikus mint egy vámpír, ráharap az áldozatra, és elszívja tőle az idejét, energiáját, pénzét, figyelmét, lelkierejét. Ahhoz, hogy áldozatokat találjon, akik nárcisztikus forrást biztosítanak neki, tudnia kell manipulálni az embereket, és a manipuláció akkor működik csak, ha a nárcisztikus a nyilvánosság szemében egy pozitív figura. Azt akarja, hogy mindenki úgy tekintsen rá, mint egy fantasztikus emberre. Egy nárcisztikusnak éppen olyan fontos a manipuláció készségét elsajátítania, mint egy oroszlánnak megtanulnia vadászni. Szükséges a túléléséhez, és éppen ezért bármire hajlandó, hogy manipulálja a körülötte lévőket. Sokszor intelligens, jó humorú, barátságos személyiséget mutatnak, eleinte. Könnyű szeretni őket, és ez a cél. A legügyesebb ragadozó nem erőszakkal láncolja magához az áldozatot, hanem úgy szövi a szálakat, hogy az áldozat maga akarjon vele lenni. A manipulációjuk nem tűnik manipulációnak, és tehetségesebb nárcisztikusoknál még házastársaknak is sokszor évekbe telik, mire rájönnek (vagy bevallják önmaguknak), hogy mi folyik.
A nárcisztikusok sokszor abban a hitben vannak, hogy ők eleve különlegesebbek és felsőbbrendűek másoknál. Gyakran eltúlzott, lehetetlen céljaik és terveik vannak, hiszen a céljaikat az elképzelt tehetségeik és képességeik alapján állítják fel maguknak, vagy aszerint, hogy szerintük mi jár nekik ebben az életben. Sokszor fantáziálnak arról, hogy milyen gazdagok, szépek és befolyásosak lesznek majd. Mivel önmagukat felsőbbrendűnek tartják, ezért olyan emberekkel veszik körül magukat, akik ezt az illúziót alátámasztják. Ha a nárcisztikus nagyon sportosnak tartja magát, akkor könnyen lehet, hogy olyan barátokkal és partnerrel veszi körül magát, akik szintén sportosak. Mikor egy újabb álom és cél miatt lelkesedik (nárcisztikusoknál nem ritka a célok gyakori váltakozása) akkor lecseréli a barátokat és feleséget. Például elkezd arról fantáziálni, hogy ő milyen okos és kifinomult, beiratkozik valami tanfolyamra (a lehető leggyorsabb, legkevesebb befektetéssel járó, de végzettséget adó tanfolyamra), ezúttal nagyon tanult feleséget szerez magának, és tanult barátokat, és az sem ritka, hogy olyan egyetemi végzettséggel kérkedik majd, ami a valóságban nem is létezik. Ha arról kezd álmodozni, hogy neki milyen különleges kapcsolata van Istennel, és ő egy kiválasztott, felvilágosult egyén, akkor majd keres egy vallásos társaságot, mindenkit elkápráztat az Isteni csodákkal amik az életét végigkísérték, és ez így megy tovább a nárcisztikus egész életében. Van, hogy a fantázia jön előbb, és ahhoz igazítva keres áldozatot, de olyan is sokszor van, hogy amilyen tehetség segít az éppen aktuális áldozat becserkészésében, azt a tehetséget húzza ki a zsebéből. Egy nárcisztikusnak ez nem nehéz, hiszen ők tulajdonképpen mindenben tehetségesek. Szerintük.
Megfigyelhetjük, hogy a nárcisztikusok mindent tudnak, és mindent jobban tudnak, mint mindenki más. Mindenben szakértők. Ez részben az úgynevezett Tükrözés, amit előszeretettel használnak, részben színjáték, részben felületes, de hangzatos tudás.
Például a nárcisztikus, ha szóba kerül, hogy szeretsz kórusban énekelni, elmondja neked, hogy neki mindig egy titkos vágya volt, hogy kórusban énekeljen (mivel “titkos” volt a vágy, nem szúr senkinek szemet, hogy sosem énekelt kórusban, sőt, még meg is sajnálják, hogy szegény milyen félénk, pedig igazán szép hangja van, és a nárcisztikus imádja az ilyen dicséreteket). Mikor azt mondod, hogy a kedvenced az indiai étel, elmondja, hogy ő egy indiai étteremben volt szakács pár éve. Ha kirándulni mentek, hirtelen mindent tud az összes növényről, állatról és ásványról, mert ő már gyerekkora óta arról álmodott, hogy geológus lesz. Mikor pár nappal később hallod a tesóddal beszélgetni, és a tesód meséli neki, hogy mennyire szeret színészkedni, a nárcisztikus elmondja neki, hogy ő mindig is színész szeretett volna lenni.
A nárcisztikusok gyakran valóban szert tesznek egyfajta felszínes tudásra bizonyos témákban, amik különösen intelligensnek tüntetik fel őket, például pszichológia, gyógyszerészet, filozófia, művészetek és hasonlók. Ezekben a témákban megtanulják a zsargont, és fantasztikusan műveltnek hangzanak, de csak ha felszínes a beszélgetés, vagy ha főleg más beszél, ők meg szakértően bólogatnak hozzá.
Ha már itt tartunk, szeretnék eloszlatni egy tévhitet a nárcisztikusokkal kapcsolatban. Sokan azt gondolják, hogy a nárcisztikusok majdnem mindig rettenetesen okosak és intelligensek. Kétségtelen, hogy vannak köztük értelmes, művelt emberek, de ne tévesszük össze a manipulációs készséget és ravaszságot az intelligenciával.
“Mivel a nárcisztikus személyiségeknek túlzott az egojuk, így túlzott képük van arról is, hogy mihez van joguk és mi jár nekik.”
/Joe Navarro FBI viselkedés analitikus/
Nárcisztikus személyeknek hihetetlenül nagy jogosultság érzésük van, tehát úgy érzik, hogy ők jogosultak mindenre amit éppen akarnak, amikor, amennyit akarnak. Mindig egyértelmű (számukra), hogy amit akarnak, azt meg is kell kapniuk. Persze ezt így nem mindig mondják ki, néha nem is mutatják, de vannak más módszereik.
Nagyon jól manipulálnak és bármire rá tudnak beszélni, vagy bármiből ki tudják beszélni magukat. Rá tudnak venni arra, hogy kifizesd az ebédjüket, a házukat, az autójukat, még a volt feleségüknek a gyerektartást is.
Mivel mindenkinél felsőbbrendűnek tartják magukat, úgy gondolják, hogy nekik nem kell olyan keményen dolgozniuk, mint másoknak. Amikor csak tehetik, mással csináltatják meg a munkájukat, nekik éppen mindig valami közbejön, fáj a fejük, fáradtak, betegek, és ugye akkor sajnálja és kisegíti őket az ember.
A jogosultságuk miatt úgy érzik, hogy szabályok sem vonatkoznak rájuk. Itt nem feltétlenül az ország törvényeiről beszélek, bár azok sem izgatják. Egy nárcisztikus bármilyen helyzetben, beosztásban, vagy kapcsolatban figyelmen kívül hagyja az írott vagy íratlan szabályokat, szociális normákat. Átlépnek személyes fizikai vagy érzelmi határokat, elferdítik a szabályokat, lerövidítik a munkát ahol csak tehetik.
Mivel úgy érzik, hogy mindez jár nekik, nem kérnek bocsánatot. Egy nárcisztikus szinte soha nem kér senkitől bocsánatot, bár ha egy különösen általa kedvelt "nárcisztikus forrás" veszélybe kerül, előfordulhat, de ne várjuk, hogy komolyan is gondolja.
Sokkal valószínűbb, hogy soha nem halljuk a nárcisztikust felelősséget vállalni, bocsánatot kérni, elismerni a hibáit. Néha hallhatunk tőlük “hamis bocsánatkérést”, például “Sajnálom, hogy így érzel”. “Sajnálom, hogy felidegesített a dolog” stb. Majdnem minden hamis “bocsánatkérést” manipulációk előznek meg, vagy követnek, homályosítás, figyelemelterelés, mellébeszélés, lelkiismeretfurdalás keltés, hisztiroham és hasonló taktikák. Őszinte felelősségvállalás és változás nem létezik egy nárcisztikusnál.
“Vannak nárcisztikusok, akik mindenkivel nyilvánvaló módon arrogánsak….mások felismerik a szükségletet hogy legalább empátiásnak tűnjenek. Az empátiájuk azonban nem igazi és szívből jövő. Úgy tűnhet, hogy tényleg érdekled őket, amíg rá nem jössz, mennyire felszínes és változó az irántad való érdeklődésük, kivéve mikor az ő életükre is hatással van valamilyen módon az, ami veled történik.”
/Joe Navarro, FBI viselkedés-analitikus/
A mértéktelenül nagy ego nem feltétlenül szembetűnő minden nárcisztikusnál. A nárcisztikus személyiségzavarnak sok fajtája és árnyalata van, de itt most az egyszerűség kedvéért kettőről teszek említést: “Nyílt” (vagy grandiózus) és “Burkolt” (vagy sebezhető). Ne felejtsük el, hogy érzelmi és mentális dolgokban nincsenek szuper éles, egyértelmű határok és választóvonalak. A legtöbb nárcisztikus részben nyílt és részben burkolt, néha helyzettől vagy életkortól függően is változhat, hogy éppen melyik.
Ezek azok a nárcisztikusok, akik nyilvánvalóan egocentrikusak, például a bulin egyfolytában önmagukról beszélnek, figyelemfelkeltően öltöznek, hangosak, nyilvánvalóan imádnak a figyelem központjában lenni. Előszeretettel beszélnek arról, hogy milyen sikeresek, milyen tanultak, vagy milyen híres embereket ismernek, és milyen jók az ágyban. Nem ritka, hogy teljesen megfeledkeznek mindenről, ha lehetőségük van önmagukról beszélni, megfeledkeznek az idő múlásáról, arról, hogy esetleg nem mindenkit érdekel hogy hogyan fejlesztették ki a karizmukat, és ennek minden apró részlete, nem érzékelik, hogy ha éppen mástól veszik el a figyelmet tapintatlanul, vagy mindenki már fáradt és menne haza. Mikor ők vannak a reflektorfényben, megáll az idő számukra. Ezekért a pillanatokért élnek és ezeket a pillanatokat próbálják előteremteni újra és újra.
A történetek amiket mesélnek gyakran alig hihető grandiózus sztorik amik őket valahogyan Isten ajándékaként állítják be, ahol ők a legokosabbak, vagy legerősebbek, legnépszerűbbek, legszerencsésebbek, legbölcsebbek. Sokszor a történeteikben ők valamiféle “kiválasztott” emberek, akinek fantasztikus megérzései vannak, vagy Isteni kinyilatkoztatásokat kap, halálközeli élményeken megy keresztül és valamilyen módon különleges tisztánlátásra tesz szert.
Ezek a nárcisztikusok igyekszenek vezetői posztokat betölteni, bármilyen formában. Menedzserek, politikusok, egyházi vezetők, igazgatók, katonai tisztviselők is lehetnek, bármilyen munkakör ami mások felé helyezi őket, megfelel.
“ Mindannyian átmegyünk gyerekkorunkban egy olyan fázison, ahol úgy hisszük, mi vagyunk a világ közepe, és eltúlzott jogosultság érzésünk van. Egy nárcisztikus személy tulajdonképpen ebben a fejlődési fázisban reked meg örökre. A gyerekes szükségletük kitöltése érdekében, hogy mindig mindenki odafigyeljen rájuk, bármit megtesznek, akkor is, ha az nevetséges vagy furcsa. Gyakran későn érkeznek összejövetelekre, gyűlésekre, imádják, ha rájuk vár mindenki, vagy miattuk megváltozik a terv, és másoknak fel kell bizonyos dolgokat áldozniuk. Vagy amikor megérkeznek, akkor beviharzanak a szobába drámaian, csak hogy ők legyenek a figyelem központjában.”
/Joe Navarro, FBI viselkedés-analitikus/
2. Burkolt nárcisztikusok
A burkolt nárcisztikusoknak is hatalmas az egoja, csak ők rafináltabbak, felismerik azt, hogy egy alázatos, szerény, jószívű ember nagyobb népszerűségnek örvend, szavahihetőbb, megbízhatóbb és így könnyebben tud manipulálni másokat. Ők a manipulációt mesterfokon űzik. Elég ravaszak ahhoz, hogy tudják, hogy ha kimutatják a foguk fehérjét, a partnerük otthagyja őket, ezért egy maszkot viselnek majdnem mindig. A burkolt nárcisztikusok sokszor (a felszínen) egy “tipikus” nárcisztikus ellenkezőjének tűnnek. Gyakran aktív tagjai valamilyen vallásos szervezetnek, kedves, segítőkész szomszédok, szorgalmas alkalmazottak, melegszívű édesapák, szerető férjek, elkötelezett tanárok. Bárkit megkérdezünk, úgy nyilatkoznak róluk, mint a legkedvesebb, legsegítőkészebb emberről, akit valaha láttak, soha semmi rosszat el sem lehet róluk képzelni, még a légynek sem tudnának ártani.
Ezeket a burkolt nárcisztikusokat a szakemberek, pszichológusok sem ismerik fel sokszor.
Bár ezt a fajta nárcizmust nehezebb felismerni és tovább tarthat, de ha megtanuljuk a figyelmeztető jeleket és odafigyelünk, előbb utóbb elcsúszik a maszk, és meglátjuk az hidegséget, empátiahiányt, egocentrizmust és végtelen manipulációt.
Sajnos a médiának köszönhetően a legtöbb ember azt gondolja, hogy egy szociopatát vagy nárcisztikust könnyű felismerni. Úgy gondolják, hogy a gonosz emberek nagyon ritkák, de ha mégis összefutnak eggyel, azt rögtön felismerik majd. Ez sajnos nem így van. Sokszor a “gonosz” van legszebben becsomagolva. Sokszor a gonosz tűnik a legjobb fejnek, legnormálisabbnak. Egyes felmérések és kutatások szerint az emberek 5%-a esik a nárcisztikus/szociopata csoportba, ami azt jelenti, hogy mindannyian egy ponton összefutunk empátia és lelkiismeret hiányos emberekkel. Mindannyiunk életére hatással lesznek az egocentrikus vagy szadista játszmáik, akár az iskolában, a munkahelyünkön, baráti körünkben, családunkban vagy a saját párkapcsolatunkban.
