Miért tanul könnyen a gyerek?
Gyerekkorunkban nagyon könnyen megtanulunk egyszerre akár több idegen nyelvet is. Gyerekek nagyon könnyen megtanulják a rádióslágerek szövegeit. Nagyon könnyen megtanulják használni az elektromos kütyüket. Miért?
Az írásaimban már feltártam, hogy a figyelem, a szeretet és az idő szorosan összefügg. Akkor van a legnagyobb figyelmünk, akkor érezzük a legtöbb szeretetet, és akkor érezzük úgy, hogy a legtöbb időnk van, amikor kitárul a szívünk, és az életenergia bőségesen keresztül áramolhat rajtunk. Minél több életenergia folyik keresztül rajtunk, annál nagyobb a figyelmünk, annál több szeretet érzünk, és annál jobban úgy érezzük, hogy bőségesen sok időnk van.
Gyerekkorban szeretetben élünk, nincs idő érzékelésünk, és hatalmas a figyelmünk, ami a gyors tanulásban nyilvánul meg. Majd egyre aktívabb lesz a bal agyféltekénk, a logikai gondolkodásért, tudatalatti funkciókért felelős agyrészünk, létrejön az elménkben az időmátrix, mely lehetővé teszi, hogy kimozduljunk a most pillanatából, és egy illuzórikus térbe irányítsuk a figyelmünket. Lehetővé teszi, hogy állandó félelemben éljünk, az elképzelt negatív kimenetelű jövőképek végett. Egyre jobban félelemben kezdünk élni, egyre jobban felerősödik az időérzékelésünk, ami abban nyilvánul meg, hogy egyre gyakrabban késztetést érzünk, hogy ellenőrizzük az időt, - valamint egyre kisebb a figyelmünk, ami abban nyilvánul meg, hogy egyre nehezebben tanulunk. Ezek az életjelenségek azt mutatják, hogy szívünknél az energiacsatorna egyre jobban összeszűkül, egyre kevesebb életenergia kezd keresztülfolyni rajtunk.
Nem egyszerű felfogni, hogy mi történik velünk, nézzük meg még egyszer a logikai összefonódásokat. Amikor gyerekek vagyunk, olyankor hatalmas a figyelmünk, sok szeretetet érzünk, és nincs időérzékelésünk. Amikor felnőttek vagyunk, olyankor kicsi a figyelmünk, sok félelmet érzünk, és erős az időérzékelésünk. A szeretet és félelem érzelem duálpár, ahogy a hideg és meleg víz. Gyerekkorban bőségesen keresztül áramlik rajtunk az életenergia, felnőtt korban összeszűkül az életenergia csatorna.
Amikor elmegyünk nyaralni, vagy amikor szerelmesek vagyunk, vagy egy olyan időszakot élünk az éltünkben, amely gondtalan, nincs mitől félnünk, - olyankor újra elkezdjük megtapasztalni a gyermekkori metafizikai állapotunkat. A nyaralás alatt egyre jobban megszűnünk az időt érzékelni, napok telhetnek el, mióta utoljára az óránkra néztünk. Kezdünk összezavarodni, azt sem tudjuk milyen nap van. A figyelmünk is elkezd megnövekedni, amit nehezen veszünk észre, mert abszolút tudatlanok voltunk eddig ezekre a metafizikai háttér folyamatokra, egyetlen kutatás sem történt, pl. senki nem mérte meg, hogy egy ember milyen eredményt ér el egy IQ teszttel, ami elég sok figyelmet igényel, nem mértük meg eddig az emberek IQ szintjét nyaralás előtt, majd közvetlen utána. Én felfigyeltem életemben a megnövekedett figyelemre, csak nem tudtam mire vélni. Már a repülőtér másnak tűnt mikor hazaérkeztünk, majd a hazafelé vezető út is, és a házunk is teljesen más volt. éreztem az illatokat, láttam hogy görbe a kép a falon, sok olyan részletre lettem, egyszerre figyelmes, melyek indulás előtt elkerülték a figyelem. Megnövekedett figyelemmel, viszont sokkal több részletet fogtam fel. És a szeretet érzetünk is nyilvánvalóan megnövekszik a nyaralás alatt. Szeretünk élni, szeretjük magunkat, és embertársainkat is. A szeretet érzelem nagyon erősen megnyilvánul az elmeműködésünkben, valamint a figyelmünk vonzódási pontjaiban. Amikor szeretetet érzünk, olyankor csak a szép emlékeink töltődnek be az elménkbe, mindenről, mindenkiről csak a szép, jó jut az eszünkbe. Hiába követett el valaki el ellenünk sok rosszat, amikor szeretet van bennünk, akkor nem azok a tettek jutnak eszünkbe róla, hanem valami olyan emlék, ahol az illető jó ember volt. Velünk, vagy egy másik emberrel, egy állattal, egy növénnyel, - mindegy. Csak a szép emlékek tudnak megjelenni a gondolataink között. És a környezetünkben is csak a szépség vonzza a figyelmünk fókuszpontját. lehetünk egy szemétdombon, meglátjuk az egyetlen virágot, és arra hívjuk fel a körülöttünk lévők figyelmét. Késztetést érzünk jót cselekedni valakinek, valakit meglepni, valakinek örömet okozni, valakit boldoggá tenni. Amikor szeretet érzelem vannak bennünk, annak nagyon nyilvánvaló jelei vannak a gondolkodásunkban, tetteinkben, viselkedésünkben.
Az itt leírtaknak az ellentéte is igaz. Ha egy olyan életszakaszban vagyunk, ahol nagyon félünk valamitől, hogy elhagynak minket, vagy elvesztjük az értékeinket, olyankor pont az ellenkezőjét tapasztaljuk meg a fentebb leírtaknak. Lecsökken a figyelmünk, úgy sétálunk az utcákon lehajtott fejjel, hogy alig fogunk fel valamit, alig leszünk figyelmesek valamire a környezetünkből. Hiába próbálunk valamit megtanulni, hiába olvassuk el ötször ugyanazt az oldalt, nem fogjuk fel, nincs figyelmünk. Nagyon erősen érezni kezdjük az időt, ami vagy rettentően meglassul, vagy felgyorsul, úgy érezzük, hogy az idő foglyai lettünk, hajt minket, vagy bezár minket. És szeretet helyett félelmet érzünk. A szeretet a félelem lélekenergia duál párja, mint a hideg víznek a meleg víz. Indulatosak leszünk, vadak, agresszívek. Gyakran morbid örömet, kárörömet érzünk, ha valakinek fájdalmat okoztunk. Csak a fájdalmas emlékek jutnak embertársainkról eszünkbe. Környezetünkben csak a csúnya, rossz dolgokra vagyunk figyelmesek. Ez a pletyka, embertársainknak is felhívjuk a figyelmét arra, amire mi vagyunk figyelmesek. Amikor rossz dolgokat mondunk másokról, az biztos jele annak, hogy félelemben élünk, nagyon erősen érzékeljük az időt, és alig van figyelmünk.
Az ember gyerekkorban szeretetben él, nem érzi az időt, és hatalmas a figyelme. Gyorsan tanul. De csak azt tudja megtanulni, amit akaratlanul is lát, hall. Amikor felnőtt korban az ember legyőzi az összes félelmét, elkezd szeretetben, idő nélkül élni, olyankor újra eléri a gyerekkori figyelem szintjét. Újra megnövekedik a felfogása. Újra nagyon sok életenergia kezd keresztül áramolni rajta, jelentős mértékben lelassul az öregedése, megnövekedik a fizikai teljesítményképessége, nem lesz fáradékony, olyan fürge, energikus lesz, mint egy kisgyerek. Az ember már nem csak azt tudja megtanulni nagy felfogásképességgel, amit lát, hall, hanem már gondolkodni is tud, felfedezni, felismerni, tovább tágítani az emberiség tudását. Nem mindegy, hogy mekkora figyelemmel gondolkodunk valamin, mekkora figyelemmel próbálunk megérteni valamit. Nem mindegy, hogy egyszerre 5 gondolatképet tudunk összehasonlítani, vagy 50-et. Ez attól függ, hogy mekkora a figyelmünk. Az előző cikkben feltártam, hogy az elménknek van egy olyan része, ahova Isten üzeneteket tud elhelyezni. Csak akkor érjük el ezt az elmerészt, amikor szeretetet érzünk, nagy a figyelmünk, megszűnik az időérzékelésünk. Csak akkor, amikor erőteljes az életenergia áramlásunk, elég széles a csatorna, hogy telepatikusan információcserére használjuk. Gyerekek gyakran mondanak ki olyan gondolatokat, amit Isten az életenergiájukon keresztül helyezett el az elméjükben. Az ember megvilágosodva tudáshoz jut, mert eszközöket kap a gyors tanuláshoz, felfedezéshez. Egyik az, hogy szeretetben megnövekedik a figyelme, másik az, hogy mint valami internet, Isten válaszokat ad a kérdéseinkre. Ha az ember eléri a szükséges lélekenergia szintet, legyőzi az elméjét, az illuzórikus negatív gondolatképeket, akkor visszanyeri a gyerekkori életenergia áramlást. Annyi különbséggel, hogy a magas rezgésű energia mellé, már van egy kalibrált elméje is, amivel lehetősége van felismerni önmaga, valamint a mindenség felépítését. Fény gyúl az elméjében, megvilágosodik, megértéshez jut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése