Szeretet vagy gonoszság?

Szeretet vagy gonoszság?

Sokan olvastuk Móricz Zsigmond Árvácska című regényét, vagy láttuk megfilmesítve. Az embernek összeszorult a gyomra az emberi gonoszság láttán. Aki nem látta, vagy régen látta, annak párszóban összefoglalva, egy árva kislány hányatott sorsáról szól. Mostoha szülei vannak, akik nagyon gonoszan bánnak vele. A saját gyermeküket a tenyerükön hordozzák, amíg az árva kislánnyal pokolian bánnak.

Mai napig jelen van ez a szeretet hiányos viselkedés nagyon sok családban. Nem kell, hogy egy árva gyermek legyen egy családtag, a szülők sokszor a testvérek között is különbséget tesznek. Egyet jobban szeretnek, a másik gyerek szeretetének a rovására. Ezt nagyon nehezen veszik észre a szülők önmagukon, de a gyermek annál jobban érzi. Minél jobban szeretünk valakit, annál jobban félteni kezdjük. Minden gonoszság alapja világunkban, hogy a szeretetünk között különbséget teszünk. Csak akkor tudunk tisztán szeretni, ha mindenkit egyformán szeretünk. Csak akkor nincs bennünk félelem. Amint ez az egyensúly felborul, azonnal félteni kezdjük a többi embertől azt akit jobban szeretünk. A félelem gonoszságot szül. A szeretet és a félelem két ellentétes polaritású lélekenergia, mint a hideg és a meleg víz. Amint az egyensúly felborul, azonnal kialakulnak a hierarchiák. Teljesen mindegy, hogy családszinten, faluszinten, politikai szinten, világszinten. Kialakulnak az alsóbb, és felsőbb rendű érzések, jók és rosszak, jobb és bal oldalak. Ha a családban egy anya jobban szereti az egyik gyermekét, akkor félteni kezdi. A gyermek több figyelmet kap, több szeretet kap, ami felsőbbrendű érzést vált ki benne a családon belül. A másik gyermek a mérleg változásaihoz arányosan igazodva, alsóbb rendűséget kezd tapasztalni. Észre veszi, hogy az anyukája félve, nyájasan beszél a testévérével, a testvére durván, felsőbb rendűen válaszol az anyukájának, aki megalázkodik. És észreveszi, hogy anyukája vele szemben durvább, hangot üt meg, ő pedig kénytelen megalázkodni. Ezt gonoszságnak érzékeli.

Nem csak szeret, nem szeret van. Nemszeretlek, szeretlek, túlszeretlek. Csak az egyensúlyban van szeretet, a két szélsőség már félelem. Csak akkor van tiszta szeretet a családban, ha az egész család egyformán szereti egymást. Ha senki nem fél, senki elvesztésétől. Minél jobban felborul a mérleg, minél jobban félteni kezdjük az egyik gyermeket, annál gonoszabbak leszünk a másikkal. Ez elkerülhetetlen. Ez egy mérleg reakció. A tenyéren hordott gyermek, és a torzult túlszeretéssel megáldott szülő azt gondolja, hogy kettőjük között hatalmas a szeretet. Az igazság az, hogy kettőjük között a kapcsolatot a félelem köti össze, ami pont a szeretet ellentéte. Gonoszságot szül embertársaikkal szemben. Nem csak az Árvácska című filmben látszik ez jól, nem csak a családi kapcsolatokban, ahol megkülönböztetik a gyermekeket, hanem a szerelmes embereknél is, vagy az olyan nemzeteknél, akik az egyik szomszédos országot jobban szeretik, mint a másikat. Bármikor amikor különbséget teszünk szeretetünkben élőlények között, akkor gonosszá válunk, kialakulnak a hierarchiák, polaritások, jók és rosszak. Az ember megvilágosodva egyenlőséget érez, egységet érez, ugyanúgy szeret mindent és mindenkit, lelkéből teljesen kiürül a félelem. Úgy osztja meg kenyerét másokkal, mint a saját gyermekével. Mindenki a családtagja lesz, nincs olyan ember akit jobban vagy kevésbé szeret többé. Nincs olyan többé, hogy az egyiknek odaadja az utolsó fillérét is, a másiktól elveszi az utolsót is. Nincs többé olyan, hogy az én anyukám, őt jobban féltem, neki többet adok, mint az idegeneknek. Nincs többé olyan, hogy aki a szerelmemhez hozzá nyúl, az megtapasztalja a gonoszságomat. Nincs többé félelem. Jézus erről beszélt, Jézus ezt érezte. Mindenkit szeretett. A szeretet egy energia, amellyel akkor töltődsz fel, ha befejezed megkülönböztetni szereteteddel embertársaidat. Ha felismered, hogy nincs különbség ember és ember között, állat és ember között, de akár egy kavics-ember, vagy egy fűszál-ember között sem. Ha elkezdesz így gondolkodni, így beszélni, így cselekedni, akkor feltöltődik a lelked, megtapasztalod élve a Földi mennyországot.

Ideje felfogni, hogy az már nem szeretet ha valakit/valamit féltünk, nagyon féltünk, észre se vesszük és gonoszak leszünk a félelmünk végett más családtagjainkkal, barátainkkal, ismerősökkel, idegenekkel. Ismerd fel magadban ha valahol túlszeretsz, és harmonizáld a kapcsolatot. Ismerd fel magadban ha valaki túl szeret, és többé ne engedd neki. Engedd el, élje meg, hogy elveszít. Majd fogadd újra, és akkor már tiszta szeretet lesz köztetek, már nem fog félni az elvesztésedtől. Már nem lesz másokkal gonosz miattad. Minden félelmet letudunk győzni, ha megtapasztaljuk, szembe nézünk vele, ha engedik, hogy szembe nézzünk vele. .