Mi leszel ha nagy leszel? Boldog.
Szakmákat tanulunk, iskolákba járunk, hogy legyen belőlünk valaki. De te már vagy valaki. Elég nagy feladat egy életre, hogy megismerd önmagad, mint embert. Hogy a tested mire képes, hogyan fejlesztheted ki a képességeid. Nem hiszel ebben, azt gondolod, hogy mindent tudsz a testedről, hogy Jézus, Buddha képességei csak mesék. Nem is veszed a fáradtságot, hogy foglalkozz vele, inkább fizikát, matematikát, informatikát tanulsz. Csak kevés ember kezd el keresni, akik megtapasztaltak valamit a testükben, ami 30 évig nem jelentkezett, ami felkeltette az érdeklődésüket, hogy lehetséges, hogy sokkal több az ember, mint gondoltuk.
Az igazság az, hogy az emberi test fejleszthető, energiákra működik, amelyek tudatos elmehasználattal elérhetőek, a test fokozatosan képes egyre nagyobb energiát feldolgozni. Minél nagyobb energiát tudunk feldolgozni, annál nagyobb szeretetet érzünk, annál kevesebb ételre van szükségünk, és annál jobban az agyunk rádióként kezd működni, tanítást kapunk egy felsőbb tudati dimenzióból. Ebben az állapotban az ember békés, szelíd, állandóan mámoros boldogságot érez, mintha be lenne drogozva. Nincs szüksége semmilyen anyagi forrásra, amennyi ételre szüksége van, annyit talál a természetben. Képességei ébrednek fel, képes a test hőmérsékletét tudatosan szabályozni, hidegben sem fázik. Nagyon sok képességünk felébred, ha elérünk magasabb életenergia szinteket. Ha az emberek tudnák, hogy kik ők, és mire képesek, hogy fejleszthetik a lelküket, akkor a bolygó gyógyulni kezdene. Sokkal kevesebb pénzre, luxusra lenne szükség.
Mivel nem tudjuk, hogyan működünk, meg se fordul a fejünkben, hogy képesek vagyunk a testünk energiával feltölteni, képességeket felébreszteni, ezért teljesen a fizikailag megfogható testünkkel azonosulunk, valamint a kézzel tapintható világunkkal. Az anyag világába belesüllyedve versenyt futunk az embertársainkkal, kiszolgáltatva a körülményeknek, véletleneknek. Mindenki boldog akar lenni, mindenki jól akarja érezni magát. Mivel nincs önismeretünk, nem tudjuk, hogy a gondolataink adják az energiát a testünknek, ezért abszolút nem figyeljük, nem érdekel minket, hogy napjában mennyire negatívak, vagy pozitívak a gondolataink. Hagyjuk, hogy a körülmények befolyásolják a gondolatainkat, mindig azt gondoljuk, ami épp történik velünk, amit épp megfigyelünk. Aztán csodálkozunk, hogy miért nem vagyunk boldogok, hiába lakunk kastélyban.
A buddhizmusban már sok embert gyerekkora óta arra tanítják, amiért erre a bolygóra jött. Megismerni önmagát, ami nem kis feladat. Megtanítani az emberrel, hogyan használja az elméjét, hogyan gondolkodjon, melyik gondolat milyen energiát eredményez a testben. Nem úgy élni, hogy abszolút nem figyelünk az elménkre, hogy mindig csak lereagáljuk vele, ami történt a környezetünkben, mindig csak kiértékeljük, amit épp átéltünk. Hanem azt mondani, hogy én most azon fogok gondolkodni, hogy szeretek. Hogy elképzelem, hogy épp jót cselekedek valakinek. Vagy azon fogok gondolkodni, hogy mennyi szépséget tudok észrevenni a természetben. Akarattal irányítom a figyelmem pozitiv gondolatokra, akarattal időt szánok a pozitiv gondolatokra, begyűjtöm őket, mint méhecske a virágport. Mert tudom, hogy feltöltenek, megjelenik az energiájuk a testemben. És ennek az energiának a gyűjtése, felhalmozása, egyre több megtartása a célunk, ezért születtünk meg. Ettől érzünk boldogságot.
Ha nagy leszek boldog akarok lenni. Boldognak nem egyszerű megtanulni lenni. Az is egy mesterség, sokat kell tanulni az elme megfigyelését, energia töltődés buktatóit. De ha sikerül, akkor tudatosan leszünk boldogok, nem véletlenszerűen, a körülményeknek kiszolgáltatva, hogy a mai nap több vagy kevesebb pozitiv, negatív gondolatom volt. Sokat kell tanulni, hogy megtanuljunk úgy élni, olyan elmehasználattal élni, hogy megszűnnek a negatív gondolataink, és egyre magasabb energiaszinteket tapasztaljunk meg., De ezen az úton lehetséges csak kiteljesedni, elvégezni a feladatot, amiért idejöttünk, felébreszteni a magasabb érzékszerveket, képességeket, kifejleszteni a lelket!
De az is igaz, hogy csak akkor tudjuk, hogy mi a jó, ha már tudjuk, hogy mi a rossz. Könnyen elképzelhető, hogy Isten iskolája a poklon keresztül vezet a mennybe. Hogy először sokat kell élni tudatlanul, elménkkel lereagálva a környezetet Megtanulni, hogy mi a rossz. Hogy aztán ha tudatosan gondolkodni kezdünk, akkor tudjunk összehasonlítani, tudjuk mi a jó, tudjunk rá gondolni. Talán..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése