Igazad van.
Nem az a legfontosabb, hogy igazunk legyen, hanem a lelki békénk. A legfontosabb, hogy napjában minél többször felemeljük lelkünket, minél többször tapasztaljunk olyan élethelyzeteket, melyek során valamit nagyra becsülünk, értékelünk, valamit megcsodálunk, valamiben megtaláljuk a szépet, jót, szeretetet. Ilyenkor magas rezgésű pozitív gondolatokat áramoltatunk elménkben, melyeket pozitív érzelmek követnek a lelkünkben, auránkban. Ezek a lélekemelő gondolat áramlások, magas rezgésű lélekenergiákkal töltik fel az auránkat. Itt lép a képbe a vonzás törvénye, mely az auránkra reagál, olyan életesemények kezdenek beáramolni az életünkbe, amilyen érzelmekkel feltöltődött a lelkünk. Azaz amilyen gondolataink voltak, amilyen érzelmek a gondolatainkat követék.
Nyaraláskor könnyű egész nap sok csodát megfigyelni, könnyű felemelni a lelket. Tele vagyunk magasztos érzelmekkel, melyeket boldogságnak, szeretetnek, elégedettségnek, életörömnek tudatosítunk. Ragyogunk a belénk áramlott magas rezgésű életenergiától. Nyaraláskor kicsit elfelejtjük kik vagyunk, megszűnnek a gondjaink, nem gondolkodunk, akarattal kikapcsolunk. Nincs körülöttünk a megszokott környezet, a megszokott emberekkel. Otthon nehéz folyamatosan pozitív gondolatokat áramoltatni. Meg lehet tanulni a tudatosság segítségével sok olyan gyakorlatot végezni a hétköznapi életben, melyek hatására naponta elég sok magas rezgésű gondolatot áramoltatunk, elég sokszor felemeljük a lelkünket. Elérhetjük a lelki békét. De sok buktató van.
Az egyik legnagyobb buktató az emberi kapcsolataink. Nem mondhatjuk meg, hogy ki hogyan viselkedjen. Fogalmunk sincs, hogy embertársainkat milyen lelki állapotban találjuk, egy-egy találkozáskor. Tudni kell, hogy ha az ember kevésbé éber, akkor nagyot süllyedhet órák alatt, feltöltődhet a lelke az erősen negatív gondolatai hatására, negatív érzelmekkel, lélekenergiákkal. Melyek aztán visszahatnak rá. Ilyen állapotban csak a rossz emlékek ugornak be embertársainkról, csak a rosszra emlékezünk, és morbid késztetést érzünk, hogy kárörömet okozzunk, vitákat gerjesszünk. A rossz kedvű, lesüllyedt lelkű emberrel nem nehéz összeveszni.
Minél több élettapasztalatunk van, annál több leckét megértünk, annál tisztábban látjuk, hogy mely döntések eredményei fognak több lelki fájdalommal járni. Erős késztetést érzünk, hogy élettapasztalatainkat megosszuk embertársainkkal, hogy ők elkerüljék a szenvedést. Ezt főleg a családtagjainknál, szeretteinknél, barátainknál érezzük. Meg akarjuk őket menteni. Elmondjuk nekik, hogyan kéne viselkedniük. Általában akkor vesszük észre a hibáikat, amikor lesüllyedt érzelmi állapotban vannak. Akkor mondanak olyanokat, készülnek olyan tettekre, melyek szeretet hiányosak. Felkapjuk a fejünk, és kinyilvánítjuk a véleményünk. Azt várnánk, hogy megértse, és megváltoztassa a döntését. Ez helyett támadni kezd minket. Elkezdi felsorolni a mi hibáinkat. Ha nem vagyunk elég éberek, tudatosak, akkor mi is elkezdjük felhánytorgatni a múltját. Észre se vesszük, és már kiabálunk, vitatkozunk. Bántjuk egymást. Itt véget ért a lelki békénk, rövid idő alatt mi is lesüllyedünk a szerettünk lelki szintjére, mi is megtelünk negatív érzelmekkel.
Ha szeretnénk megvilágosodni, tartósan emelkedett lélekállapotban maradni, akkor ezeket az élethelyzeteket ki kell kerülnünk. Ez kétféle képen mehet. Vagy elvonulunk a világtól, és nem találkozunk senkivel, akit kiszámíthatatlan lelki állapotban találunk. Mint kiránduláskor, ahol alig vannak ismerősök. Vagy megtanuljuk kezelni ezeket az élethelyzeteket tudatossággal. Először is azt kell megérteni, hogy amíg az ember lesüllyedt lélekállapotban van, addig ő maga a gonosz. Addig csak rossz jön belőle, addig csak gyanakvó, bizalmatlan gondolatai vannak. Addig nem tudunk vele mit kezdeni, meg kell várni, amíg felemelkedik, azután már lehet beszélni a problémáról. Abban segíthetünk neki, hogy a negatív állapotában olyat mondunk, amely gondolat hatására a lelkébe elkezdnek betöltődni magas rezgésű érzelmek. Elkezd emelkedni. Mindegy, hogy téged a semmiből megtámadott, elmondott mindenek igazságtalanul, - te tudd, hogy épp mi történik vele, és tudd, hogy az első lépésed az, hogy felemeld. Légy alázatos, ne sértődj meg a meglepő kirohanásán, akkor is szeretettel válaszolj, ha nagyon bántani próbált. Mond neki például, hogy tudod, hogy nehéz napja volt, megérted őt, de azt is tudod, hogy tud sokkal szebben is viselkedni, tud sokkal kedvesebb is lenni, mert ő egy jó ember. Ingerült lesz, hogy ilyet mondasz, azt várja, hogy vitatkozzatok. Hogy bántsd, mert ilyenkor nem szereti magát, bántani akarja magát. De te légy alázatos, és egy újabb kirohanás után, újra kedves légy. Így majd fokozatosan megnyugszik. Vagy elmegy, és egy későbbi időpontban beszélgetsz vele a kialakult nehezebb élethelyzetről, vagy lehetséges, hogy hatásodra azonnal felemelkedik, és akkor már tudsz tanácsot adni. Itt a következő buktató. Ne ragaszkodj a tanácsodhoz. Annak ellenére, hogy lenyugodott, ne akard őt meggyőzni. Csak mondj annyit, - hogy nem gondolod e, hogy legközelebb helyesebb lenne, ha így, vagy úgy cselekednél? Ha azt mondja, hogy nem, vagy kételkedik, akkor azonnal mond neki, hogy IGAZAD VAN. Ahogy Matula tette bölcsen a Tüskevárban a gyerekekkel. Ha a gyerek nem hallgatott rá, nem vitatkozott, hagyta, hogy a saját kárán tanulja meg. Tovább fütyörészett, lelki békében. Hagyd, nem a te gondod, hogy megmentsd, Jóisten mindannyiunkkal külön-külön foglalkozik.
Veled is, - azért küld hozzád ideges embert. Megpróbál, hogy van e még olyan esemény, ami kibillent az egyensúlyodból. Van e még bármi, vagy bárki, ami-aki negatív gondolatokat képes ébreszteni benned. Ami-aki képes megakadályozni a folyamatos lélekemelkedésben. Nem a feladatunk, hogy megmentsük az embertársainkat a szenvedéstől, és nem is vagyunk rá képesek. Ez Isten dolga, ő tervezi el precízen az összes ember életét, beiktatva a szükséges leckéket, élethelyzeteket. A mi dolgunk az, hogy megtartsuk a lelki békénk. próbáljunk meg segíteni, de finoman, ne erőltetve, és ha legkisebb jelét látjuk az ellenállásnak, akkor adjunk igazat. És lelki békében távozzunk. Családban már nehezebb. Ha van olyan családtagunk, aki még folyton megtelik negatív érzelmekkel, alig tudatos a gondolkodására, nem képes felismerni mikor kezdi el megfigyelni a rosszat, azzal nagyon nehéz, fárasztó együtt élni. Folyton felemelni, folyton feszélyezve lenni, hogy mikor érkezik haza újra tele negatív érzelmekkel, mikor lesz újra agresszív, buta. Nem kell örökre elviselni, alázatosan végig hallgatni, megvárni amíg lenyugszik, és utána megpróbálni tanácsot adni. Ha idegen, ha családtag, lehetőségünk van tovább állni. Mindannyian azért vagyunk itt, hogy lelkileg fejlődjünk. Ha már sikerül úgy élni, úgy gondolkodni, hogy folyamatosan emelkedünk, akkor meg kell hoznunk a döntést, hogy elhagyjuk azokat az embereket az életünkből, akik még a tudatlanságuknak köszönhetően, sokszor nagyon negatívak, és támadnak minket. És többszöri próbálkozás után sem képesek változni. Idegenekkel nagyon könnyű, hisz nincs felelősség, ha nem fogadja el a tanácsunkat, akkor igazat adunk neki, és tovább állunk. Családnál már picit nehezebb. Ha sok próbálkozás után egyedül hagyjuk a családtagot, akkor esélyt kap felismerni, hogy valami gond van vele. Szenvedni fog. A lelki fájdalmak majd kitágítják a lelkét, több energiának lesz hely, mely több tudást eredményez. Ekkor már kicsivel tudatosabb lesz az elméjére, kicsivel könnyebben kontrollálja magát, hamarabb észreveszi, ha valamit nagyon negatívnak ítél meg. Egy picivel jobb emberré válik. Ez már tartós változást hoz. Nem kell félni szenvedni engedni, mert a bánat szeretethez vezet. Nem kell félteni, ha nem fogadja el a tanácsot, nem kell félni igazat adni neki. Így nem jelenek meg a negatív gondolataink, nem vagyunk kiszolgáltatva embertársainknak, megmaradhatunk a folyamatos lélekemelkedésben. Ami a létezésünk célja.
Minden esetben gondolkodjunk el azon is, amivel megvádolnak minket. Jóisten sokszor mások szájából hívja fel a hiányosságainkra a figyelmünket. Idegesen kígyót, békát kiabálhatnak, de lehet közte olyan is, aminek van igazságalapja, bölcsen tesszük, ha megfontoljuk. És átgondoljuk, hogy a következő alkalommal, hogyan kell úgy viselkednünk, hogy elkerüljük a negatív élethelyzetet. Ha valaki nem nyugodtan, higgadtan ítélkezik felettünk, az általában gonoszság. Ha jó szándékkal, szeretettel, bölcsességgel próbálnak segíteni, azt nagyon szeliden, finoman teszik. Ha nekünk rontanak, annak legnagyobb része csak tudatlanság lesz. Erős jelei, ha felsorolják az ismerőseink véleményét, másokba kapaszkodnak, támaszt keresve, hogy úgy érezzük, hogy mások se szeretnek. Az is egy erős jel, ha nagyon sok rossz tulajdonságot felidéznek rövid idő alatt. Ez mind annak a jele, hogy ismerősünk magába engedett egy csomó negatív érzelmet, energiát, amely hatására megtestesült gonoszság lett, akinek szándékában áll lelki fájdalmat okozni, és nem a segítség a szándéka. Ilyenkor is gondoljuk át a vádakat, annak ellenére, hogy legtöbbször tudatlanok. És ilyenkor legyen bennünk a legtöbb szeretet, türelem, alázatosság, hogy felemeljük a lelkét, megnyugtassuk, és ha esetleg elfogadja a tanácsunkat akkor segíthetünk neki, hogy legközelebb kikerülje a nehéz élethelyzetet. Így megőrizhetjük a lelki békénket. Nem a mi feladatunk a lelki békénk árán vitatkozással megváltoztatni másokat, hogy a ők azt nem akarják. Igazat adunk, és tovább állunk.
