Az ember jelleme

Az emberek jellemet manapság nehéz tisztán látni.

Egyet mondunk ...

Mert mindenki álarc mögé bujva probál olyannak látszani amilyennek mások szeretnék őt látni. Aztán jön egy nap amikor ez az álarc lehull, és a fátyol alol elökerül az ember igazi jelleme, a valodi arca, és akkor nagyot csalódva, csak állsz és nezéd hogy ez hogy is volt lehetséges? Hiszen te nem ilyennek ismerted ŐT. Te egy olyan álomképet láttál és formáltál róla, amilyent a másik ráderőszakolt, elhitetett és becsapott vele. És te ilyenkor becsapottnak érzed magad, átvertek, meg hűlyének néztek. Mert TE megengedted hogy a másik hűlyének nezzen, és azt is csináljon belőled. Hát igen, egy embert csak akkor ismersz meg igazán, ha belátsz az álarca mögé. Addig csak olyan féligazságokon alapuló jellemet látsz, olyant amilyent a másik mutatni akar neked. És Ő, el tud hitetni veled bármit, még olyanokat is hogy már ezer éve ismeritek egymást, vagy talán egy előző életből, talán épp egy boldog pár voltatok söt, nem is egy hanem több életen keresztül is. És TE mindezt elhiszed neki, mert olyan mesébe illő.

Talán ezért is müködnek jobban a távolsági kapcsolatok, amikor csak telefonon vagy Facebook-on csetelünk a másik emberrel. Ott könnyebb áltatni és hazudni, vagy csak olyan dolgokról mesélni amiket a másik hallani akar rolunk, vagyis féligazságokkal áltatni vagy becsapni ŐT. Hiszen mi emberek amikor beszélgetünk egymással szemtől szembe, a szemünk sarkából figyeljük a másik reakcióit, a testmozgásokat, a szemeit, a hirtelen elötőrő dühöt vagy örömöt, és ezek a jelek által tudjuk meghatározni a másikról mikor mond igazat és mikor hazudik. A tavolsági kapcsolatokban mindez eltünik, és neked muszáj lesz megbiznod a másikban, még akkor is ha alig ismered, olyan kölcsönös bizalmon alapuló dolog, megnyílsz a másik felé, és azt reméled hogy a másik is megnyílik feléd. De ennek van egy hátulűtője. Mivel nem látod a másik reakcióit, ezért te állandoan csak feltételezed hogy igaz amit a másik mond vagy ír neked, és ezáltal TE egy olyan álomképet formálsz róla, amilyent TE látni szeretnél, sokszor átnézel a rossz dolgokon, mert azok egyszerüen nem férnek bele a teáltalad formált álomképbe. És minél nagyobbra nőveszted ezt az álomképet, annál nagyobbat fogsz csalodni amikor leesik az álarc a másik emberről, és előkerül az ő igazi arca. És mindez csak egy dolog miatt történhetett meg, mert TE hatalmat adtál a másik embernek azáltal hogy hittél neki, hittél abban amit ő mutatott neked, hittél annak a tőkéletesnek tűnő álarcnak, mert az tett téged boldoggá, mert te abból tudtál erőt meríteni ennek a láthatatlan kapcsolatnak a folytatására. És egy kicsit talán remélted is hogy mindez a valóvilág, es nem egy alomvilág.

Mert mindannyian hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani, az álomvilágot. Egy olyan világot, ahol mi tudjuk alakítani és formálni a benne szereplőket, úgy ahogy nekünk jó, és nem úgy ahogy valójában vannak. Mert ebben a világban nem kell senkinek sem megfelelned, és mindenki azt csinálja amit TE szeretnél. És ebben a világban csak a jót vagy hajlandó meglátni, miközben a valóvilágban az ősszképet látod, a jót is, és a rosszat is.

"A pénz és a siker nem változtatja meg az embert, csak felerősíti azt ami már amúgy is ott benne van." Will Smith

... és mást csinálunk.

Amikor rájőssz az igazságra, arra hogy akiröl eddig az álomképedben, csak jó és szép volt minden, de az aki mondta teljesen mást csinál, szinte ellentéte a szavainak, vagy legalábbis annak amit TE értettél belöle, olyankor mintha az egész világ ősszedőlne, minden széttörik, apró szilánkokra, és neked már nincs erőd hogy ezt újra ősszerakd, és talán már nem is akarod, inkább azt szeretnéd ha minden a régi lenne, ha ez az álomvilág újra visszajönne. Éppen ezért sokszor ha sejted is hogy valami nincs rendben, TE mégsem akarod felfedni az igazat, mert tudod hogy akkor vége az álomnak, és te szeretted ezt az álmot, nem akarod elveszíteni. Mert ebben az álomvilágodban minden tőkéletes, ha pedig nem az te amúgyis azzá tudod tenni, egy apró legyintéssel, sokszor eltakarod az igazsagot, csakhogy jó legyen, vagy legalábbis annak tünjön. Aztán ha ennek vége, akkor rájössz hogy olyansmit veszítettél el, amit már soha nem fogsz visszakapni, az IDŐ-t. És talán ez fáj a legjobban.

Semmi értelme ilyenkor áltatni magad. Sokan magyarázkodni probálnak, azért történhetett meg mert .... . Mások kifogásokat keresnek, hogy x a hibás, vagy y, vagy z, mert nem segített pedig ő mint kivülálló másképp látta a helyzetet, mert ő talán belátott az alarc alá, még ha csak egy kicsit is, de ez a kivülálló talán nem formált ugyanolyan álomképet az illető személyröl mint TE. A legtöbb ilyen kivülálló pedig csak mentegetőzik ő is, hogy nem akart elveszíteni, hogy ez kizárólag a TE életed és Ő nem szólhat bele, stb... . És valahol igaza van. A TE életed, csakis és kizárolag te döntheted el hogy kivel állsz szoba, kik a barátaid, kinek adsz bizalmat, kivel akarsz élni, és kit zársz ki az életedből. És talán elgondolkodsz azon is hogy mennyit is érnek az ilyen barátok, akik csak akkor segítenek tanácsokkal amíg jól mennek a dolgaid, aztán ha bajban vagy, akkor már nem tudnak segíteni, mert ez kízárólag a te életed. Hát az ilyen barátokat jobb ha mielöbb kiszűröd az életedből. És bármilyen ókot is probálsz találni, ezek csak mind kifogások. Ugyanez a helyzet egy párkapcsolatban is. Hiába szereted a párod, ha ő ezt nem viszonozza, és állandóan kifogásokat talál, akkor hagyhatod a fenébe az egészet, mert nincs olyan kapcsolat amiben egyik fél állandóan csak ad, ahol mindig csak az egyik fél a hibás, ahol mindig ókot találunk vagy kíbúvót a döntéshozatalainknál. Bármilyen kapcsolat is legyen az, ha eltűnnek az álarcok, csak akkor veszed észre hogy csak az idődet veszitetted, vagy pedig az egész világót. Ez nem egy jó kapcsolat volt, hanem csak egy álom, vagy álomvilág, amit TE magad terveztél és építgettél, addig amig talalkozott a valóság az álomvilággal. És akkor eljön a világvége. Ősszetőrik minden, apró szilánkokra, és neked már sem kedved, sem erőd nincs ennek a világnak az újjáépítésére.

Aztán telnek a napok, hetek, honapok, és valahogy mégis erőt veszel magadon, hisz a világ nem dőlt őssze, a szilánkok is megvannak még, csak újra őssze kell rakni az egészet, de már más sorrendben, és talán más emberekkel, egy másik világot, egy igazit, egy tőkéletlen világot, hiszen a világon semmi sem tőkéletes, mindennek és mindenkinek megvannak a hibái, mindenki gyári hibásan szűletett, TE is, ÉN is, Ő is, és még ŐK is. A változás és változtatás a TE kezedben van. TE dőntőd el, merre tovább, és kivel vagy kikkel akarod tovább élni az igazi életedet. Mert rájössz hogy az álomvilág csak addig tart, amíg fel nem ébredsz. 

TE Elhiszed?