A gyerekkori szeretethiány egy életre szól, de kezelhető.
Minden élőlénynek szüksége van szeretetre, ez kell ahhoz, hogy magabiztosak és boldogok legyünk, hogy sikereket érjünk el, és hogy egyáltalán jól érezzük magunkat a bőrünkben. De mit tehetnek azok, akik már gyermekkorukban szeretetet adni képtelen emberekkel találkoztak?
Rengeteg választási lehetöség van.
A gyerekkorban szerzett szeretethiánnyal mindannyian mást kezdünk. Van, aki folyamatosan tovább keresi, és addig meg nem áll, míg meg nem találja. Kapcsolatról kapcsolatra sodródik, ha kell, csak hogy odafigyeljenek rá és szeressék. Mások korán férjhez mennek, és férjüktől várják, hogy hűséges és odaadó szülőként viselkedjen velük szemben. Mások ugyanezen okokból gyerekeket szülnek, mert akkor érzik át igazán a mindent betöltő szeretet erejét. Sokan magányosságba menekülnek, önbizalmuk alig van, úgy érzik, veszítettek a játékban, és eleve úgy állnak hozzá minden kapcsolatukhoz, hogy az kudarcra van ítélve. Mások az alkoholba, drogokba, vallásos szektákba menekülnek, ahol legalább egy ideig elfeledhetik problémáikat. Sajnos sokan önző, soha semmi nem elég típusú emberek lesznek, akik környezetükön verik le minden régi sérelmüket, és miközben szeretetre és elismerésre vágynak, mindent pokollá tesznek maguk körül.
Egy biztos: akkor járunk a legjobban, ha felismerjük a szeretethiányunkat, és szakember segítségével igazi megoldást keresünk rá. Elgyászoljuk a gyerekkori sérelmeket, igényeket, és megteremtjük magunk körül azt a világot, amiben végre jól érezhetjük magunkat.
Persze a megoldás csakis rajtad múlik, nincs olyan ember a főldőn aki meg tud gyogyítani, ha te nem akarsz meggyogyúlni. A gyogyúlási folyamat a te kezedben van, ne külső fórrásokban keresd. Te magad vagy a beteg és a gyogyító egyben.
A fizikai érintkezés hiánya. Az ölelés.
A szeretethiányos emberek gyakran nélkülözték a gyengéd fizikai érintkezést szüleikkel, testvéreikkel. Verést kaptak ölelés helyett, puszira vártak, és üvöltést hallgattak, más vágyuk sincs, mint hogy egy puha anyai fészekben végre megnyugodhassanak. Szinte nekik találták ki az ölelgetős embereket, akik szeretnek anyáskodni, és szívesen megosztják szeretetüket felnőttekkel is egy baráti, pótanyai vagy szerelmi kapcsolat keretein belül. Ezenkívül a hivatásos ölelők is segíthetnek: bizony, már ilyen is van, mindenféle rejtett rossz szándék nélkül lehet ölelkezni, beszélgetni valakivel. Ha nem találunk ilyet, vegyük körbe magunkat puha textilekkel, szerezzünk ölelős párnákat, és teremtsük meg saját pihe-puha fészkünket otthon.
Tarts háziállatot, például egy kútyát, ő hűséges társad lehet.
Receptre kéne felírni őket a szeretethiányos embereknek. Ha képesek vagyunk felelős gazdiként jól választani állatot, akkor nagyon boldogok lehetünk. Van egy élőlény a lakásunkban, akinek fontosak vagyunk, aki igényt tart ránk, akiről gondoskodhatunk, aki megölel, bebújik mellénk az ágyba, sétálni, kirándulni, ismerkedni mehetünk vele – sosem vagyunk egyedül. Persze arra figyeljünk, hogy egy állatot se fojtsunk meg a szeretetünkkel, és ne gondoljuk, hogy ő ember – nem ember, egy állat, akit szerethetünk, és aki a maga módján, hűségesen viszontszeret minket.
Beszéljünk nyíltan, kerüljük a félremagyarázkodást!
Sokan azt hiszik, hogy mivel szüleik sem szerették őket, ezért érdemtelenek mindenfajta szeretetre. Azt képzelik, csak akkor érhetik azt el, ha – ahogy gyerekkorukban – manipulálnak, hazudnak. Így úgy érezhetik, ők irányítanak, és így nem lehet elhagyni őket, de félnek is attól, hogy egyenes, nyílt helyzetben azonnal egyedül találnák magukat. Akár odáig is elmennek, hogy bűntudatkeltéssel tartsák maguk mellett kiszemeltjüket, ők azok, akik egy egész életen át mindennap képesek valamin megsértődni, szenvedni és a másikat hibáztatni. Mindenre és mindenkire féltékenyek, követelőznek, és ha nem kapják meg, amit akarnak, óriási – és gyerekes – balhét csapnak. Lelkiismeretes típus akár mellettük is maradhat – csak milyen áron… Ha észrevesszük magunkat, hogy manipulálunk, próbálkozzunk inkább igényeink nyílt kifejezésével, és törődjünk bele, hogy senkit sem tarthatunk pórázon magunk mellett. Aki igazán szeret, az marad magától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése