Az elvárások és a boldogtalanság

A boldogtalanságunk legfőbb forrása a túlzott elvárások.

De mi az hogy túlzott? Ki dönti el hogy mi is túlzott? Valójában nincsen egy megszabott minta vagy határ erre. Talán túlzott ha elvárom hogy a nap 24 órát süssön minden nap. De ha azt szeretném hogy télen is süssön reggeltöl estig, az már nem tartozik a túlzáshoz.

Valójában csak arra akarom felhivni a figyelmedet, hogy bármilyen elvárásod is van, az már a boldogtalanságod legföbb oka. Persze vannak más okok is, amik miatt valaki lehet boldogtalan, itt olvashatsz erröl.

Elvárásai mindenkinek vannak, még azoknak is akik boldogságót vagy boldog életmodot tanítanak. Igen, az elvárás az embernek egyik rossz tulajdonságai közé tartozik, és ezzel eggyütt kell élni. De van erre is egy jó megoldás, csak meg kell tanulni használni. Jól használni! Úgy hívják hogy: ELENGEDÉS.

Az ember már a születésétől fogva elvárásokkal van tele. Amíg kisbaba, addig ordít amig ki nem elégítik a szükségleteit. Vagyis ő elvárja hogy valaki segítsen rajta. Aztán ahogy nő-nődőgél, változnak az elvárásai. Már egyebekért is kezd elvárásai miatt sírni vagy akár hisztizni is. Mert kell egy játék, vagy mert nem kapott elég desszertet, nem engedték hogy eleget játszodjon. És mire felnő, máris tele van a tudatalattija elvárásokkal. Amiket ha nem kap meg, már nem fog hosztizni vagy sírni, hanem boldogtalanná válik. Mert a nap nem sűt eleget, mert épp esett az eső miközben ő sétálni készült, mert a párja nem hozott neki virágot, vagy elment a meccsre a barátaival, és nem vele töltötte az estét. Mert a kedvenc csapata nem győzőtt a meccsen, pedig milyen jó lett volna. S még ott vannak a szülök, akik elvárjék hogy a gyerekükböl is orvos legyen, vagy tanár, és majd ha felnő, akkor benőjőn a feje lágya, és szófógadobb legyen mint kiskorában. A gyerekek pedig elvárják hogy a szülök már végre hagyják szabadon, ne parancsolgassanak állandóan, hiszen már felnőttek lettek. És még rengeteg példát lehet felsorolni. 

És azok akik nem tudják megtanulni az elengedést, azok állandóan boldogtalanok lesznek. Mert a dolgok nem mindig úgy alakulnak ahogy elterveztük. mindig valaki mást cselekszik mint amit mi elvárunk. És az időjárást sem tudjuk szabályozni, a kedvenc csapatunkat sem tudjuk az elvárásunkkal győzelemre vinni, és a párunk sem fogja azt tenni amit én éppen elképzelek. Sőt még a szüleink vagy a gyerekeink sem fognak mindig a mi elvárásaink szerint élni.

Ne ködösits, mond el teljes igazat, tisztán, érthetően.

Ne ködösits, mond el a teljes igazat.

A napokban találtam, egy nagyon jó írást amit idézek:

"Vannak helyzetek, mikor ködösítünk... De miért? Hogy a másiknak ne fájjon annyira az igazság? Ki dönti el, hogy ez jó vagy rossz??? Aki elköveti a ködösítést... biztos úgy érzi így megment egy helyzetet. Vajon nem érzi, hogy a másik sejti... tudja.... érzi... mi az igaz... különösen mikor tudja, hogy élesebb az érzékelése??"  Szilvia S.

Manapság nagy divat ez a ködösités. Vagyis nem mondjuk ki a teljes igazat, azt remélvén hogy a köd örökre megmarad. Erre is talán a média tanított minket. De sajnos egyszer felszáll a köd, és akkor fény derül a teljes igazságra. Arra amit takargatni probáltál. Amit nem mondtál el, vagy talán nem merted elmondani a másiknak. Mert talán meg akartad ovni őt a fájdalomtól. Vagy nem akartad elvesziteni őt, mert még szükséged van rá. Ez is olyan mint az álarcos irásom, itt olvashatod.

Ha valakit szeretsz, és meg akarod tartani az életedben, akkor sose ködösits neki. Mert a köd mindig akkor száll fel, amikor a legkevésbé számítasz rá. Csak a vigjátékokban száll fel épp a megfelelő pillanatban. A valóságban mindig a legrosszabkor.

Egy idő után, annyira megszokja az ember a ködösitést, hogy már ez lesz a természetes, és az igazság kimondása pedig a rossz megoldás. Így megtanulunk állandóan félelemben élni, mert sosem tudhatod mikor száll fel a köd. 

Ezért ne hazudj soha, sem a párodnak, sem a szüleidnek, sem pedig a gyerekeidnek. Mert ha megtudják az igazat, akkor nemcsak a te becsületed, a szavad hihetösége, hanem egy egész világ fog összedölni a szemükben. Mert hittek neked, mert megbíztak benned. És felnéztek rád, mint egy igazmondora. És te elcseszted.

Mondj mindig ígazat, így nem kell rettegj soha, hogy felszáll a köd.

Mert a köd egyszer úgyis felszáll, és általában a legrosszabkor.

A szerelem vak, de nem egy ok a tiszteletlenségre.

Soha ne kössél kompromisszumot olyan emberrel aki már többször bebízonyitotta, hogy megszegi az igéretét. 

A napokban olvastam egy cikket, amelyben azt hangoztatták hogy ha valakit szeretsz, akkor azt el kell fogadd olyannak amilyen. Ez részben helyes is. De mi van ha a másik fél aggressziv, ver vagy gyakran ütlegel téged? Esetleg nyilvánosan megaláz? Vagy akárcsak az is elég ha állandóan kiabál, olyan helyzetekben is amikor te nem is vagy hibás? És ha egyszerüen kihasznál téged? Ha csak akkor kellesz neki ha valamire szüksége van?

Úgyancsak a napokban hallottam egy történetet. Egyik fél, azért volt dühös és ordibált a másik félre, mert recsegett a telefonvonal. Hát úramisten, ha ordibálsz akkor megoldodik a problémád? Talán jobban fogod hallani a másikat, akiröl azt állítod hogy szereted? Nem hinném. Egyszerüen csak megtelt a pohár nálad, mert nem üritetted ki időben. És ez a te hibád, ne a másik félt hibáztasd. Úgyanis te épp kiöntötted a sok felgyülemlett feszültséget. És egy olyan személyre öntötted ki, akiröl azt állitod hogy a párod. Hát én nem ezt látom ilyen esetben. Te csak egyszerüen kihasználod a másik személyt. Mindegy hogy kukának nézed, vagy csak egy lehetöségnek, vagy egy jó üzletnek, csak használod őt.

STOP.

Ez igy nem helyes. Hiába vagy fülig szerelmes ebbe az emberbe. Még ha vannak kiskorú közös gyereked is vele, vagy esetleg közös banki hiteled, akkor se engedd hogy kihasználjanak. Hogy verjenek vagy megalázzanak. A szerelem csak akkor lehet kifogás ha mindkét fél számára kedvez. Úgyanis a házasság, de még egy egyszerű párkapcsolatban is, a felek alkut kötnek. IGEN. Úgyanis ez egy alkú, amely addig érvényes, ameddig a felek megbecsülik, tisztelik egymást, és nem probálják meg átverni. Mindenhol azt hangoztatják hogy az igaz szerelemben nincsenek feltételek, hogy ez örökké fog tartani. Hát ezek csak üres hazugságok, áltatások. 

Hát jó álmodozást kivánok. Úgyanis ilyen csak az álmokban lehetséges. 

Tudjátok, egy jó üzlet, addig müködik, amíg mindkét fél meg van elégedve és úgy érzi hogy tisztelik őt, nem hazudnak neki, és nem probálják átverni soha. Ha egyik fél úgy érzi hogy becsapták, vagy nem kapja meg a kellő tiszteletet, akkor már kezd befenekleni ennek az üzletnek. Itt a kérdés már csak az hogy mikor telik meg a pohár. Mielött egy üzletet megkötsz, a legfontosabb hogy meg kell bíznod a másik félben. Most pár napja kaptam egy emailt, amelyben egyik kliensem, arra kért hogy küldjek képet, pár növényröl, mert olvasta a neten hogy kicsik vagy gyengék a növények amiket küldök az online üzleten kapott rendelésekre. Előszőr is megköszöntem neki a bátorságát, mert sokan nem mernek kérni vagy kérdezni, mielött megkötnek egy üzletet, és utána megbánják. És csak útána küldtem képet és elmagyaráztam neki, hogy ha úgy érzi hogy mi nem vagyunk megbizhatóak, akkor semmi értelme üzletelni. Mert egy üzletben mindkét félnek bíznia kell a másikban hogy nem fogja átverni.

Így van ez a párkapcsolatban is. Addig amíg mindkét fél meg van elégedve, úgy érzi hogy tisztelik őt, megbecsülik és nem probálják átverni, addig még van folytatás. És légy annyira bátor hogy kérdezz. Mielött belemész egy komolyabb párkapcsolatba, sőt ha még gyerekeket is vállalsz, sokkal jobb ha előre tisztázzátok a feltételeket, minthogy utolag fény derüljön bizonyos dolgokra, amik nem tetszenének.

Persze még ott van a szerelem vak kifejezés is. Hát ez a szerelem vak, igen, ezzel egyetértek. Olyan mámoros állapot, amiböl sokan mire kikászálodnak, addigra már meg is kötték az alkut. Sajnos az ember a saját bőrén szokott tanulni. A kérdés hogy TE tanulsz a hibáidból? Vagy elköveted őket többször, csak hogy biztos legyél?

Vállald fel magad, avagy légy felelös a tetteid következményeiért.

Amint már írtam a kifogás gyártásról, ami manapság, de talán régebb is nagy divat volt, itt olvashatsz rola: Válaszd a megoldást a kifogások helyett.

Szoval, ha nem vállalod a felelösséget a tetteidért, akkor te nem tudod felvállalni saját magadat. Hidd el hogy hiába látnak mások tőkéletesnek, hibátlannak, azok csak mind bugyuta emberek, akik csak a jéghegy csúcsát lássák. 

Valójában egy gondolkodo egyén tudja, hogy nem létezik tőkéletes ember. Sem a főldőn sem máshol.

És talán ez a szép benne. Hogy senki sem tökéletes, mindenki tévedhet, hibázhat, és mi meg kell tanuljunk élni ezzel a gondolattal, hogy ha én nem vagyok tökéletes, akkor ne várjam el mástól hogy az legyen. Tökéletes emberek csak a filmekben, a mesékben léteznek, és talán a legendákban.

Ezért ha tudatosan gondolkozol, akkor idővel rájössz, hogy nem kell tőkéletes légy, csak vállald fel magad, ha hibáztál ismerd el, kérjél bocsánatot, javítsd ki a hibáid következményeit. Anélkül hogy kifogásokat kezdenél találni. Hidd el, ha hibáztál, azért nem felelösek sem a csillagok, sem az istenek, sem a nemzetek, de még a szomszédod sem, csakis te magad.

Mondanám hogy tanítsd meg a gyermekeidet is erre. De ennek sok haszna nem lenne. Mert a gyerekek a felnőttek viselkedéséből tanulnak és nem a szavaikból. Mert talán ők még tudják hogy egy embert nem a szavai alapján lehet megismerni, hanem a cselekedeteiből.

Gyakran hallok és biztos vagyok benne hogy te is hallasz minden egyes nap kifogásokat:

- Elkéstem mert zsúfolt volt az út idáig. 

- Nem is én vagyok a hibás hanem a csillagok. 

- A sors akarta így, nem én.

- Nem tehetek róla hogy nem sikerült, pedig annyira akartam.

- Nem tudtam felkészülni a dolgozatra mert ...

- Tudtam hogy jösz, de nem volt idöm kitakaritani

Ezek mindig a felelösségvállalás kerülése. Nem tudják felvállalni hogy valójában ők a hibásak. Ők mindig mindent ami rossz, az más hibájából van, ha pedig jó, akkor csakis ők a dicséretre méltóak.

Előszőr is légy öszinte saját magadhóz. Ez az első lépés a másokhoz való öszinteséghez. Hiába  tűnsz tökéletesnek, elöbb vagy utobb úgyis kiderül az igazság, és akkor nagyot fognak csalódni az emberek benned.

Éppen ezért ne keress kifogást a hibáidra, hanem tégy azért hogy kijavitsd őket. Nem egyszerre, és nem egyik napról a másikra, hanem minden egyes nap, ha kijavitasz egy apró hibát magadon, azzal már könnyebb lesz holnap a kővetkezőn dolgozni.

Vállal fel magad, légy felelös a hibáidért, ne keress kifogásokat. Nem légy te is kifogásgyártó, vannak épp elegen már a világon.

Légy te a megváltó, a saját megváltód.

Mindannyian azt tanultuk a környezetünktöl, a szüleinktöl, barátainktól, hogy ha valami különleges dolgot akarsz, akkor arra várni kell. Jó sokat. Lehet ezt is a vallás segítette vagy idézte elő. Úgyanis ott van szó a megváltó eljöveteléröl. Hogy majd jön egy valaki, aki megváltsa a világot, az emberiség büneit. Így hát nem is kell az ember csak imádkozzon egész nap, és aztán jönni fog egy idegen lény aki megváltsa őt minden elkövetett bünétől.

És szép lassan arra következtetünk mi emberek, hogy ha valami jó dolgot kívánsz, akkor arra várni kell. És egész életünkbe arra várunk hogy 

Erre most ezt a nagyon tanulságos tanmesét tudom felhozni példaként. 

Richard Bach írta ezt a tanmesét.

Egy kristálytiszta vizű, nagy folyó mélyén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött felettük a maga természetességével – nem törődve azzal, hogy éppen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, jó vagy gonosz lény felett halad el. A lények a folyó medrében lévő gallyakba és kövekbe kapaszkodva éltek.

Görcsösen kapaszkodtak, hogy ellenálljanak a folyó áramlásának, ebből állt az életük, ezt tanulták születésük pillanatától fogva.

Egy napon azonban az egyik lény így szólt:

- Elegem van már ebből a folyamatos kapaszkodásból. Bár nem látom a szemeimmel, de bízom a folyóban, hogy tudja, merre tart. Nem kapaszkodom tovább görcsösen, hadd vigyen az áramlat arra, amerre akar. Belehalok az unalomba, ha csak kapaszkodnom.

A többiek csak nevettek rajta, és ezt mondták neki:

– Te megbolondultál! Ha elengeded az ágadat, az áramlat, amit annyira imádsz, hozzávág a kövekhez és szétzúzza a testedet! Biztos lehetsz benne, hogy hamarabb belehalsz abba, mint az unalomba!

De ez az egy lázadó lény nem törődött a többiek véleményével: elengedte az ágát és átadta magát a folyó áramlásának. Hozzá is csapódott a sziklákhoz keményen, ám miután nem volt hajlandó újra belekapaszkodni az ágakba, a folyó szépen egyre feljebb emelte a mélyből. Immár szabad volt, és sziklához sem csapódott többé.

A folyómederben élő lények pedig elkezdtek ámuldozva beszélni róla:

– Nézzétek, csoda történt! Egy olyan lény, mint mi, de ő repülni tud! Eljött a Megváltó, hogy megmentsen mindannyiunkat!

A folyó áramlásával sodródó lény ekkor így szólt hozzájuk:

– Kicsivel sem vagyok több nálatok. Ha én Megváltó vagyok, akkor Ti is azok vagytok. A folyó mindannyiunkat felemel, ha elég bátrak vagyunk, hogy elengedjük a görcsösen szorított ágainkat. Mert ez az életünk igazi értelme: az utazás, a kaland!

A többiek azonban még nagyobb áhítattal kiáltozták:

– Eljött a Megváltó!

És mire újra felnéztek, társuk már a folyó áramlásával haladva eltűnt a szemük elől. Ők pedig magukra maradtak, és továbbra is görcsösen kapaszkodva az ágaikba elkezdtek legendákat gyártani a Megváltóról.

Kővirózsa - az elfeledett gyógynövény.

A kővirózsa, vagy latin néven a sempervivum.

Már nagyon régóta használják a magyar népgyógyászatban, és szerte a világon is. Valóságos csodanövény. És pár betegségre talán az egyetlen hatásos növény.

A latin neve sokatmondó: sempervivum, ami annyit tesz, mint örökké élő.

Eredetileg a hagyomány szerint a kövirózsát sokan csak a magyar aloeveraként emlegették. Rendkívüli gyógyhatása miatt idővel széles körben ismertté vált, és beépült a magyar népi gyógyászatba. Sokak szerint ez arra utal, hogy aki használja ezt a gyógynövényt, az nagyon hosszú, boldog, és egészséges életnek néz elébe.

Emlékszek gyerekkoromban, a nyúlketrec tetején állandóan ott volt, sokszór volt alkalmam közelebbröl is megcsodálnom ezt a növényt, úgyanis a nyúlketrec mellett ott volt egy cseresznye és egy meggyfa is. Amikor pedig fára másztam gyümölcsért, mindig megcsodáltam ezt a virágot, amely egy régi lyúkasfazékban volt, nagyon kevés főldben.

A szászoknál meg a háztetőkőn volt látható, ők azért tartották, mert állítólag elűzte a gonosz szellemeket, persze a valóságban ők is gyógyhatásai miatt tartották házközelben.

Jelenleg a kertészetemben, rengeteg ilyen növényt nevelek, eladásra, veszik tizessével, százassával,  esküvői ajándékként. Mármint a románoknál van ez a szokás hogy a vendégeket, távozáskor egy kis csomaggal engedik útnak, általában pálinka és édességel, de most divatba jött hogy egy kis növényt is adnak mellé, talán arra szeretnének útalni hogy a házasságuk is legyen semper vivum(örökké élni).

Lássuk is akkor mi mindenre jó.

Leginkább a középfülgyulladás kezeléseként szokták használni, mint népi gyógymód. Emlékszek amikor a nagyobbik lányomnak begyulladt a füle, és pár honap antibiotikum útán, sehogy sem sikerült kikezelni, addig jutottunk hogy már nem hallott a gyerek a jobb fülével. Aztán a háyiorvos elküldött a kórházba, ahol egy óriási injekciostűvel, beszurtak a fülébe, és kiszivták a gennyet. Ez olyan drasztikus és semmit sem érő megoldás, úgyanis pár nap múlva, kezdödött minden előlről. A lányomnál olyan traúmát okozott hogy azt mondta őt többet soha ne vigyük oda vissza, inkább eltűri a fájdalmat. Ekkor kezdtem el komolyabban tanulmányozni egyéb gyógymodok útán. És ahogy megtaláltam egy leírást hogy ezzel könnyen, pár nap alatt meg lehet szabadulni a fülgyúlladástól, és nálunk ott volt az ablak alatt egy fatuskoba ültetve. Még aznap este kiprobáltuk. Egy darabka vattára, csepegtettünk, 1-2 cseppet, de lehet többet is tenni. És csodák csodája, 3 nap alatt teljesen elmúlt. Azóta szerencsére már eltelt pár év, fájdalommentesen, nincs több gond a fülgyúlladással, de ha mégis megjelenik, vagy a lányom panaszkodik, pár csepp és másnapra már el is felejtette. Azóta már megjelent a gyógyszertári krém is, amit a kövirózsa kivonatból készítenek.

Húsos levelei leginkább az aloeverára emlékeztetnek, ám magas csersav, gyümölcssav, C-vitamin, és számos különféle szabad aminosavak tartalma miatt használták leginkább gyógyászati célokra.

Virágát elvágva, eltörve, kellemesen hűsítő nyálkás anyag szivárog a növényből, amit előszeretettel használtak gyulladás csökkentőként, napégés, vagy könnyebb égési sebek hűsítésére, illetve sebek lezárására.

Egyrészt nagyon erős baktérium és vírusölő hatás van, és hatásos a bárányhimlő ellen is, vagyis segít gyorsabban túlesni rajta. 

Szájüregi fertőzések, rovar- és csaláncsípések, övsömör, orbánc, vágott sebek, égési sérülések kezelésére, és ajakherpesz, futószemölcs leszárítására is kiváló.

Sőt, még a májfolt, ekcémára, és egyéb bőrrel kapcsolatos betegségek is elmulaszthatók azzal, ha a nedvével kenegetjük magunkat, vagy azt belekeverjük egy natúr gyógyszertári krémbe. Mindemellett a napégést is egyszerűen és gyorsan megszünteti, de a tyúkszem is néhány nap alatt lepotyog tőle.

A nagyanyáink is nagy előszeretettel, használták ezt a gyógynövényt.

Az okostelefonok és a tisztelet a párunk iránt.

Tiszteletlenségnek nevezik, ha a párod mellett az okostelefonodat bújod.

Rengeteg kapcsolatban, az okostelefon, látszólag, nagyobb boldogságot idéz elő, mint a párunk. Persze ez csak az agyunkban van így, úgyanis probáltad már megölelni a telefonodat? Jól esett? Tud a telefonod olyan érzéseket kiváltani mint a reális fizikai ölelés? Gyakran túl személyesnek vesszük az okostelefont, miközben elhanyagoljuk a párunkat. És elfelejtjük hogy ha egy ölelésre lesz szükségünk, azt a telefonunk vagy a telefonhoz csatlakozott több millió ember, sem tud fizikailag megölelni, nem tudnak segíteni ha bármire szükségünk lesz. Ők is jó hogy vannak, de sosem fogják helyettesíteni azt aki mellett felébredünk, aki az első segélykérésünkre szalad.

Tönkrement kapcsolatok.

Pontosabban nem is az okostelefonunk miatt mehet tönkre a kapcsolatunk, sokkal inkább azért, amiért mi nem tudunk „leszakadni” a készülékről. Ugyanis olyan sok rossz szokást tehettünk a magunkévá azóta, hogy az első ilyen intelligens készüléket a kezünkbe vettük, hogy talán már fel sem tűnik nekünk az, ami a másikat meglehetősen bosszanthatja. Tegyük a kezünket a szívünkre, és gondoljuk végig, egy nap hányszor bújjuk a különböző alkalmazásokat. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

A kutatások bebizonyították, hogy az okoskészülékekhez fűződő szokásaink igenis kapcsolatgyilkosok lehetnek – befolyásolhatják az alapvető emberi, szociális igényeinket, szükségleteinket többek között azért, mert komoly károkat okozhatnak a kommunikációnkban – derült ki egy tanulmányból. Ez pedig azt jelenti, hogy a párunk igenis megbántódhat azon, ha a vele töltött időben folyton a leveleket lapozgatjuk, a közösségi oldalakat bújjuk. Pláne, ha beszél hozzánk, mi meg oda sem figyelünk egy kiskutyás videó miatt.

A káros hatások mellett a kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy bizonyos esetekben segíthet az egyénnek, hogy a lájkok és kommentek miatt azt érezze, nincs egyedül, tartozik valakihez, egy csoporthoz. És ezt az érzést bárhol, bármikor megtapasztalhatjuk akár egy megosztás révén is. Mégis észben kell tartani, hogy a virtuális kapcsolatoknál még fontosabbak a személyesek, éppen ezért érdemes lenne fokozatosan „letenni a telefont”. Például úgy, hogy a boltba vagy az étterembe egyszerűen nem visszük magunkkal a készüléket.

Mi a megoldás? Ha a párunk vagy mi magunk telefonfüggők lettünk? Ime néhány ötlet, hogyan szabadulj meg ettől a függőségtöl.

Hagyd otthon a telefonod.

A telefont mindenhová magunkkal visszük, folyton a kezünk ügyében van. Ha szeretnénk, hogy a párunk ne nyomkodja, ellenőrizze folyamatosan, illetve ne nézegesse az üzeneteit, és ne válaszoljon azokra, kérjük meg, mielőtt elindulunk az étterembe, moziba, vagyis a randinkra, hogy hagyjuk otthon mindketten a mobilt. Azt a pár órát ki lehet bírni nélküle – mondjuk meg, hogy szeretnénk vele kettesben lenni, beszélgetni, élvezni a társaságát mindenféle más üzenetjelzés nélkül.

Mond el neki, mit érzel.

Ha nem érti a párunk, hogy miért szeretnénk, ha letenné azt a telefont a kezéből, mondjuk el neki, mit érzünk akkor, amikor beszélgetés közben az üzenőfalat pörgeti vagy az e-mailjeit olvasgatja. Közöljük, hogy ez minket sért, hogy úgy érezzük, számára nem elég fontos a mi mondandónk, a mi személyünk.

Ajánljuk fel, hogy dolgozzunk együtt a problémán, tartsunk közösen telefonmentes estéket, napokat, hétvégéket – talán nyárra elérjük azt, hogy egy egész hétig vagy kettőig is mellőzni tudjuk a mobilunkat.

A szeretethiány amit ha nem kaptál meg gyerekkorodban.

A gyerekkori szeretethiány egy életre szól, de kezelhető.

Minden élőlénynek szüksége van szeretetre, ez kell ahhoz, hogy magabiztosak és boldogok legyünk, hogy sikereket érjünk el, és hogy egyáltalán jól érezzük magunkat a bőrünkben. De mit tehetnek azok, akik már gyermekkorukban szeretetet adni képtelen emberekkel találkoztak?

Rengeteg választási lehetöség van.

A gyerekkorban szerzett szeretethiánnyal mindannyian mást kezdünk. Van, aki folyamatosan tovább keresi, és addig meg nem áll, míg meg nem találja. Kapcsolatról kapcsolatra sodródik, ha kell, csak hogy odafigyeljenek rá és szeressék. Mások korán férjhez mennek, és férjüktől várják, hogy hűséges és odaadó szülőként viselkedjen velük szemben. Mások ugyanezen okokból gyerekeket szülnek, mert akkor érzik át igazán a mindent betöltő szeretet erejét. Sokan magányosságba menekülnek, önbizalmuk alig van, úgy érzik, veszítettek a játékban, és eleve úgy állnak hozzá minden kapcsolatukhoz, hogy az kudarcra van ítélve. Mások az alkoholba, drogokba, vallásos szektákba menekülnek, ahol legalább egy ideig elfeledhetik problémáikat. Sajnos sokan önző, soha semmi nem elég típusú emberek lesznek, akik környezetükön verik le minden régi sérelmüket, és miközben szeretetre és elismerésre vágynak, mindent pokollá tesznek maguk körül. 

Egy biztos: akkor járunk a legjobban, ha felismerjük a szeretethiányunkat, és szakember segítségével igazi megoldást keresünk rá. Elgyászoljuk a gyerekkori sérelmeket, igényeket, és megteremtjük magunk körül azt a világot, amiben végre jól érezhetjük magunkat.

Persze a megoldás csakis rajtad múlik, nincs olyan ember a főldőn aki meg tud gyogyítani, ha te nem akarsz meggyogyúlni. A gyogyúlási folyamat a te kezedben van, ne külső fórrásokban keresd. Te magad vagy a beteg és a gyogyító egyben.

A fizikai érintkezés hiánya. Az ölelés.

A szeretethiányos emberek gyakran nélkülözték a gyengéd fizikai érintkezést szüleikkel, testvéreikkel. Verést kaptak ölelés helyett, puszira vártak, és üvöltést hallgattak, más vágyuk sincs, mint hogy egy puha anyai fészekben végre megnyugodhassanak. Szinte nekik találták ki az ölelgetős embereket, akik szeretnek anyáskodni, és szívesen megosztják szeretetüket felnőttekkel is egy baráti, pótanyai vagy szerelmi kapcsolat keretein belül. Ezenkívül a hivatásos ölelők is segíthetnek: bizony, már ilyen is van, mindenféle rejtett rossz szándék nélkül lehet ölelkezni, beszélgetni valakivel. Ha nem találunk ilyet, vegyük körbe magunkat puha textilekkel, szerezzünk ölelős párnákat, és teremtsük meg saját pihe-puha fészkünket otthon.

Tarts háziállatot, például egy kútyát, ő hűséges társad lehet.

Receptre kéne felírni őket a szeretethiányos embereknek. Ha képesek vagyunk felelős gazdiként jól választani állatot, akkor nagyon boldogok lehetünk. Van egy élőlény a lakásunkban, akinek fontosak vagyunk, aki igényt tart ránk, akiről gondoskodhatunk, aki megölel, bebújik mellénk az ágyba, sétálni, kirándulni, ismerkedni mehetünk vele – sosem vagyunk egyedül. Persze arra figyeljünk, hogy egy állatot se fojtsunk meg a szeretetünkkel, és ne gondoljuk, hogy ő ember – nem ember, egy állat, akit szerethetünk, és aki a maga módján, hűségesen viszontszeret minket.

Beszéljünk nyíltan, kerüljük a félremagyarázkodást!

Sokan azt hiszik, hogy mivel szüleik sem szerették őket, ezért érdemtelenek mindenfajta szeretetre. Azt képzelik, csak akkor érhetik azt el, ha – ahogy gyerekkorukban – manipulálnak, hazudnak. Így úgy érezhetik, ők irányítanak, és így nem lehet elhagyni őket, de félnek is attól, hogy egyenes, nyílt helyzetben azonnal egyedül találnák magukat. Akár odáig is elmennek, hogy bűntudatkeltéssel tartsák maguk mellett kiszemeltjüket, ők azok, akik egy egész életen át mindennap képesek valamin megsértődni, szenvedni és a másikat hibáztatni. Mindenre és mindenkire féltékenyek, követelőznek, és ha nem kapják meg, amit akarnak, óriási – és gyerekes – balhét csapnak. Lelkiismeretes típus akár mellettük is maradhat – csak milyen áron… Ha észrevesszük magunkat, hogy manipulálunk, próbálkozzunk inkább igényeink nyílt kifejezésével, és törődjünk bele, hogy senkit sem tarthatunk pórázon magunk mellett. Aki igazán szeret, az marad magától.