Amikor mindenki hülyévé válik körülötted.

Ha hirtelen mindenki hülye lesz melletted.

Nem válhat csak úgy, egyik napról a másikra mindenki hülyévé körülötted.

Egy érdekes történetet írok. Arról szól, hogy egy férfi belépett egy titkos társaságba, amelyben állítolag olyan fogalmakat tanítanak mint mágia, őstudás, több nemzettől és népcsoporttól, legendák feldolgozva, átírva és nem utolsó sorban film elemzések és azoknak az újrajátszása, mintha azok tényleg igazi valós mágiák lennének.

Történt ez még 2014-ben. Aztán kezdett táborokba járni, megtanult íjjal lőni, meg régi puskával. 

Mindeközben pedig szép lassan eltávolodott a családjától, a barátaitól, akik nem jártak ezekbe a táborokba. Mert ennek a csoportnak a többi tagja szép lassan eltájolta őt, azt a férfit aki addig szerette a családját. Neki egyből minden régi ismeröse, barátja és rokona, buta maradt, ostoba. Sőt,  még sajnálta is őket, hogy ennyire idióta gondolkozásuk van, visszamaradottaknak titulálta őket. 

Ő meg mindenki főlőttinek érezte magát, mindenkit kritizált, megbélyegzett alantos címkékkel. A munkahelyéről is kirúgták, mert nem foglalkozott már a munkájával sem kellőképpen. Ő már félistennek képzelte magát. Mágusnak. Táltosnak. Megvilágosodottnak. Aki mindent tud irányítani, tárgyakat, állatokat, sőt még az emberek gondolkozását is meg tudja változtatni.

Persze mindezt csak a saját elképzeléseiben. Mintha más dimenzióban élt volna. Neki minden jóga megvolt, az is hogy hiányozzon bármikor a munkahelyéről, vagy elutazzon otthonról szinte minden hétvégén. Még a saját gyerekeit is elhanyagolta.

Ezen az új titkos csoporton kivül semmi sem volt fontos neki. Ez lett a legfontosabb számára. És minden amit ezen csoport tagjai mondtak vagy ajánlottak, az volt a helyes, és az egyetlen igaz út.

Az összes többi vallást lehűlyézett. Minden más nemzet buta, visszamaradott vagy idióta lett. Csak az ő népe az igazi, a legősibb a főldőn, és az egyetlen amelynek a fennmaradása fontosabb bármely más nemzeténél. 

Tudása szerint irányítani tudta az időjárást, ha pedig nem sikerült neki, és általában nem is sikerült, olyankor mindig másra kente a hibát.

Erősnek képzelte magát, legyőzhetetlennek. Őt senki sem tudja irányítani, hanem ő irányított másokat. Ha pedig egy erősebb karakterü emberrel találkozott, akit nem sikerült a saját elképzelései szerint vezetni, akkor azt hülyének megcímkézett és kerülte a vele való bármiféle kapcsolatot.

Egyszóval mindenki körülötte egyből hülyévé vált. Még a saját szülei is, mert nem értették meg őt.

Hát, az ilyen embert sajnos hagyni kell hogy továbbra is azt képzelje hogy ő mindenkinél okosabb, erősebb. Ő a világ közepe. Nélküle nem forogna a főld, vagy talán még a nap sem sütne.

Az ilyen embereket kerülni kell, jó messze. 

Ezek az egoista emberek. Ők azok akik nem tisztelnek senkit, főleg ha alacsonyabb beósztású munkát végeznek. Őket könnyü kiszúrni. 

Mivel én kertész vagyok, de közben főnők is, meg takarító, munkás ember, aki megfogja a talicskát, és szívesen palántól vagy őntőz. És besétálnak a kertbe az úgymond modern emberek, akik végignéznek mindent, de bambán elmennek mellettem, szó nélkül. Mivel nem nyakkendőben vagyok és kosztümben. Aztán végigsétálják a kertet, bemennek minden foliába, ha lehetne még a budiba is bekukucskálnak.

Ezeknek még sokszór utánukszolók hogy rózsaszín. Ha meg valaki megkérdi hogy mi? A válaszom: a wc papir. Ugyanis ezek a kiváncsi emberek legtöbbje azt mondja a muskátlira hogy árvácskák. Ők a diplomás emberek, az egyetemet végzettek. De mit ér a diplomájuk, amiért annyi évet gürcöltek, ha nem képesek egy egyszerű virágot felismerni? Benéznek mindenhova, még az illemhelyre is. Errefel mondom nekik hogy rózsaszín a wc papir.

A tiszteletet otthon tanulja meg mindenki gyermekkorában. Erre mondják hogy hiányzik az első hét év otthonról.

Megtanultam otthon hogy a tisztelet nem csak a rangban főlőttem állóknak jár, hanem minden tisztességes embernek. Ezért ha bemegyek bárhová, legalább egy jó napot kívánok! Köszöntéssel megtisztelek mindenkit, még a sepregetőt is. És mindez nem kerül pénzembe. De ezzel bizonyíthatom hogy engem jól neveltek és az egom még nem ért a fellegekig, hogy mások főlőttinek érezzem magamat. Nálam a tisztelet mindenkinek jár, úgy a sepregetőnek mint az igazgatónak.

Csak olyan tanártól tanulj aki valóban valami újat tanít és nem más oktatókat rágalmaz

Csak olyan tanártól tanulj, aki nem mások rágalmazásával foglalkozik.

Az élet minden területén ismerős jelenség, amikor egy tanfolyamra beíratkozol, és a tanár vagy tanítod nem a tanítással foglalkozik, hanem azzal, hogy az oktató más rendszereket, vagy oktatókat szól le. Vagyis azzal próbál meg profinak látszani, hogy mások hibáit próbálja felnagyítani, hogy bizony milyen jó helyen járnak tanulói, hogy ő bezzeg nem olyan. Sajnos azonban ezek az emberek nem építenek, hanem rombolnak bennünket, hiszen saját szerencsétlenségüket próbálják palástolni azzal, hogy másokat szavakkal próbálnak maguk alá gyűrni.

Könnyen lehet, hogy mi magunk is át vesszük ezt a viselkedés mintát, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egyre nyomorultabb az életünk, hiszen csak a nyomorúságon gondolkodunk, arról beszélünk azon meditálunk. Az ilyen ember teljesen mindegy, hogy hová megy, mindenhol ugyanilyen emberekkel fog találkozni, hiszen a saját hibáit fogja bennük felnagyítva látni és ezt erősíti csak meg saját magában is.

Az alábbi kis Görög Tanmese, pontosan tükrözi, a fent irottakat. Vagyis úgy ahogy Goethe is megfogalmazta már, hogy: 

„Az ember azt látja a világból, amit szívében hordoz.” 

~~~~~~~~~~

Egy idős bölcs üldögélt a Korinthoszba vezető út szélén egymagában. Hosszú ideje ült már ott csendben, mikor egy utazó lépett oda hozzá, és így szólt:

- Jó napot, bátyám! Mondd csak, milyenek az emberek Korinthoszban?

Az öreg erre visszakérdezett:

- Honnan jöttél, fiam?

- Athénból. – hangzott a válasz.

- És ott milyenek az emberek?

- Ne is kérdezd! – kezdett panaszkodni a fiatal vándor – Szörnyű, velejéig romlott emberek élnek ott. Lusták, csalnak, hazudnak, ott tesznek keresztbe a másiknak, ahol tudnak. Ezért jöttem el onnan.

Az idős bölcs ekkor így szólt:

- Sajnos nincs szerencséd, fiam. Korinthoszban is ugyanez a helyzet: pont olyan lusta, csaló, hazug emberekkel fogsz találkozni, mint Athénban.

A vándor elköszönt, majd elkeseredetten folytatta útját.

Valamivel később az öreget egy újabb utazó szólította meg, aki szintén Athénból érkezett. Azt szerette volna tudni ő is, hogy mire számíthat Korinthoszban. A bölcs ember tőle is megkérdezte, milyenek az athéni emberek, mire a vándor így felelt:

- Ó, nagyon barátságos, jó emberek élnek Athénban. Sajnáltam is elhagyni a várost, mert rengeteg jószívű embert ismertem meg ott.

Az öreg erre így válaszolt:

- Ne aggódj, nagyon jó helyre jöttél. Korinthoszban is nagyon sok remek emberrel fogsz megismerkedni.

Az utazó nagyon megörült a jó hírnek, és miután elköszönt, boldogan folytatta útját Korinthoszba.

Ekkor egy fiatalember lépett az idős bölcshöz. Végig a közelben volt, és hallotta mindkét beszélgetést.

- Micsoda kétszínű alak vagy te! Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy így megvezetni az embereket! – szólította meg felháborodottan az öreget.

- Tévedsz, fiam, egyáltalán nem erről van szó. Tudod, a világot olyannak fogjuk látni, amilyenek mi magunk is vagyunk. Ha a félelem, a rosszindulat és a panaszkodás lakozik a szívünkben, akkor ezt fogjuk észrevenni magunk körül is. Ha viszont a szeretet és a jóindulat tölti be a szívünket, akkor csupa olyan emberrel fogunk találkozni, akik szintén ilyenek.

~~~~~~~~~~

Szóval minél inkább olyan emberekkel vesszük körbe magunkat, minél inkább olyan emberekkel barátkozunk akik így vagy úgy gondolkodnak, azt az oldalt fogjuk erősíteni magunkban. A rossz dolgokon való meditáció a saját életünkbe húzza be azt a sok gyötrelmet amit másokról mondunk.

Ráadásul ezt senki sem szereti hallgatni, ezért egy idő után azt vehetjük észre, hogy egyre kevesebb ember kíváncsi ránk és arra amit tanítunk, vagy adunk. Ekkor persze jöhet az egó, hogy a puhányok elmennek, de ez nem így van. Igazából nem a puhányak mennek, el, hanem a hasonlóan negatív gondolkodásúak maradnak, akikkel aztán együtt lehet fröcsögni, meg gyűlölködni.

Ha valaki nem képes másokban a jót látni, az magában sem képes és aki magában sem látja a jót, az nem szereti önmagát, ezért fél és a félelem arra készteti, hogy örökké másokat támadjon, másokat hibáztasson. Persze a komoly profi helyeken a profi oktatók ilyet nem tesznek, hanem fel emelnek téged is és másokat is. Ettől jó a társaságukban lenni.

Ha fejlődni akarsz, akkor csak olyan helyre járj tanulni, ahol az oktató nem gyűlöl és fikáz senkit.

Légy boldog most, azzal amid van, nem pedig akkor ha majd ...

Mindannyian hajlamosak vagyunk azt hinni hogy boldog leszek majd ha ... .

Néhány példa: 

- ha nyer a kedvenc csapatom 

- ha gazdag leszek

- ha süt a nap

- ha sikerül a vizsgám

És még rengeteg példát lehet felsorolni. De miért ne lennék boldog most? Azzal ami éppen van nekem. Vagy ha esik az eső miért ne lehetnék boldog? Hiszen a nap sem süthet minden áldott nap. Akkor már sivatagban élnénk. Talán a kapzsiság miatt? Mert soha semmi sem elég jó?

A boldogság nem mindenkinek jelenti úgyanazt. Egyesek akkor boldogok ha meg tudnak venni olyan drága luxus dolgokat, amik pár év múlva fityinget sem érnek. Mások megelégednek ha van egy tető a fejük fölött és étel az asztalon.

Most gondolkozz egy kicsit hogy mi az amitöl TE boldog vagy? Vajon számítani fog neked pár év múlva? 

Játszál ma is, azokkal akiket szeretsz, mert senki sem igérte hogy az unokáiddal még lesz lehetöséged lesz játszani.

Addig is, itt egy rövid tanmese a boldogságról.

~~~~~~~~~~~~

Egy túlterhelt amerikai üzletember orvosai tanácsára nyaralni ment egy mexikói tengerparti faluba. Az első reggelen, miután egy céges telefonhívás után már nem tudott visszaaludni, kisétált a partra, hogy kiszellőztesse a fejét. Egy csónak állt a dokkban, a halász kosarában néhány tonhal verdesett. Az amerikai megdicsérte a szép fogást, és megkérdezte a halásztól, mennyi idő alatt fogta ki a halakat. Alig egy óra alatt, válaszolta a mexikói, meglepően jó angolsággal.

– Miért nem marad kint tovább, hogy több halat fogjon? – kérdezte az üzletember.

– Ennyi elég ahhoz, hogy eltartsam a családomat – felelte a halász.

– És mivel tölti a nap további részét?

A mexikói elmosolyodott.

– Játszom a gyerekeimmel, sziesztázok a feleségemmel, este pedig a kocsmában borozgatok és gitározok a barátaimmal. Boldog és teljes életet élek, senor.

Az amerikai nevetett és kihúzta magát.

– Uram, én a Harvardon diplomáztam közgazdaságtanból, és segíthetek önnek. Több időt kellene töltenie halászattal, és a haszonból vehetne egy nagyobb hajót, aztán a megnövekedett zsákmányból további hajókat. Végül egy egész halászhajóflotta tulajdonosa lenne. Ha nem viszonteladónak adná el a fogást, hanem közvetlenül a fogyasztóknak, előbb-utóbb megnyithatná a saját konzervgyárát, ahol ön ellenőrizné a feldolgozást és a forgalmazást. Persze felköltözne ebből a kis faluból Mexikóvárosba, aztán Los Angelesbe, ahol megfelelő menedzsmenttel működtethetné terjeszkedő vállalkozását.

– De senor, mennyi időbe telne ez az egész? – kérdezte a halász.

– Tizenöt–húsz évbe.

– És azután mi lenne?

Az amerikai elnevette magát, és azt mondta: – Most jön a java. A megfelelő időben belépne a tőzsdére, eladná a vállalata részvényeit és dúsgazdag lehetne. Milliókat keresne.

– Milliókat, senor? És aztán?

– Azután nyugdíjba menne, és egy kis tengerparti halászfaluba költözne, ahol sokáig aludna, halászna egy kicsit, játszana az unokáival, sziesztázna a feleségével, esténként pedig a kocsmában borozgatna és gitározna a barátaival...

A spirituális ember.

A spirituális ember élete

Akkor mondhatja magát valaki spirituálisnak, ha értékrendjében első helyen az alázat áll, és nem képzeli magát mindenhatónak, mindenki felett állónak. Tiszteli embertársait, tudja, mi a becsület, és hiszi, hogy egyetlen tette sem marad következmény nélkül. Vállalja a felelősséget a gondolataiért, a cselekedeteiért, és mivel egységben gondolkodik, képes a nagyobb közösség szempontjai szerint ténykedni.

A spirituális ember igyekszik szeretettel teli viszonyt ápolni a szüleivel, nem tart haragot a rokonaival, megpróbál kijönni a kollégáival, megbocsát embertársainak. Nem játssza a mártírt, nem ostorozza magát a hibáiért, és ha teheti, összekapcsolja a hivatását a kenyérkereső munkájával, mert ettől érzi hasznosnak magát. Úgy él hogy nem használ ki senkit és nem élősködik senkin.

Sokan azt hiszik, hogy a spirituális emberek szentek. Ez tévedés, mert aki a szellemi és a lelki fejlődés útjára lépett, az a földi életet nem becsmérli, csak más értékek szerint éli. Nem magasztalja fel a szegénységet, és nem mondja azt, hogy a gazdagság bűn. Viszont, ha kell megvédi az érdekeit, de nem él vissza a hatalmával, és a tudásával. Törődik az egészségével, odafigyel a táplálkozására, megfontolja, hogy mit néz a tévében, vagy minőségi, magasabb színvonalú újságokat, könyveket olvas. Beszédtémája nem a pletyka vagy mások rosszindulatú kibeszélése. A megjelenése pedig rendszerint szolid, ápolt, tiszta, mert a vonzereje nem a kirívó ruhákban, vagy a pólót szétfeszítő, dagadó izmokban, hanem a kisugárzásban rejlik.

Szex és spiritualitás

A spiritualitás útján haladó ember nem azért létesít szexuális kapcsolatot, mert a felgyülemlett feszültséget így akarja levezetni. Először támad igénye a lelki, majd a szellemi, és csak azután a testi egyesülésre.

Úgy tűnik, mintha néhány száz évvel ezelőtt sokkal könnyebb lett volna spirituális életet élni, hiszen nem nehezedett olyan óriási nyomás, külső befolyás az emberekre, mint napjainkban. A spirituális életmód kialakítása valóban akkor sem volt könnyű, hiszen például a pénz vagy a hatalom minden korban fontos volt. De ahogyan ma, úgy tegnap is feltétel volt bizonyos erkölcsi fejlettség. Aki a mindennapjait a spiritualitás szabályai szerint szeretné élni, annak rendelkeznie kell önfegyelemmel, kitartással és hatalmas lelkierővel.

A szellemi és a lelki átalakulásokban segítségünkre vannak a spirituális témájú könyvek, amelyek révén jobban megértjük, hogy minden mindennel összefügg. Hatásukra tágul a tudatunk, és más dimenziókat ismerhetünk meg. Ennek az életmódnak a gyümölcse később, évek múltán érik csak be. Utána teljesebbnek láthatjuk az életünket, bölcsebbek leszünk. Tudatosul bennünk, hogy az életben minden kézzel fogható értéket , bankban lévő pénzt, vagyont érő tárgyakat, fontos személyt elveszíthetünk, csak a lelki és a szellemi, vagyis a spirituális értékeket nem.

És ekkor egyértelmű választ tudunk magunknak adni azokra a kérdésekre: Mire vagyok én jó, mit érek én, és miért vagyok a földön? Hasznos vagyok-e, szükség van rám egyáltalán, szeretnek engem, tisztelnek engem?

Forrás: phoenixiskola.blog.hu