A spirituális ember.

A spirituális ember élete

Akkor mondhatja magát valaki spirituálisnak, ha értékrendjében első helyen az alázat áll, és nem képzeli magát mindenhatónak, mindenki felett állónak. Tiszteli embertársait, tudja, mi a becsület, és hiszi, hogy egyetlen tette sem marad következmény nélkül. Vállalja a felelősséget a gondolataiért, a cselekedeteiért, és mivel egységben gondolkodik, képes a nagyobb közösség szempontjai szerint ténykedni.

A spirituális ember igyekszik szeretettel teli viszonyt ápolni a szüleivel, nem tart haragot a rokonaival, megpróbál kijönni a kollégáival, megbocsát embertársainak. Nem játssza a mártírt, nem ostorozza magát a hibáiért, és ha teheti, összekapcsolja a hivatását a kenyérkereső munkájával, mert ettől érzi hasznosnak magát. Úgy él hogy nem használ ki senkit és nem élősködik senkin.

Sokan azt hiszik, hogy a spirituális emberek szentek. Ez tévedés, mert aki a szellemi és a lelki fejlődés útjára lépett, az a földi életet nem becsmérli, csak más értékek szerint éli. Nem magasztalja fel a szegénységet, és nem mondja azt, hogy a gazdagság bűn. Viszont, ha kell megvédi az érdekeit, de nem él vissza a hatalmával, és a tudásával. Törődik az egészségével, odafigyel a táplálkozására, megfontolja, hogy mit néz a tévében, vagy minőségi, magasabb színvonalú újságokat, könyveket olvas. Beszédtémája nem a pletyka vagy mások rosszindulatú kibeszélése. A megjelenése pedig rendszerint szolid, ápolt, tiszta, mert a vonzereje nem a kirívó ruhákban, vagy a pólót szétfeszítő, dagadó izmokban, hanem a kisugárzásban rejlik.

Szex és spiritualitás

A spiritualitás útján haladó ember nem azért létesít szexuális kapcsolatot, mert a felgyülemlett feszültséget így akarja levezetni. Először támad igénye a lelki, majd a szellemi, és csak azután a testi egyesülésre.

Úgy tűnik, mintha néhány száz évvel ezelőtt sokkal könnyebb lett volna spirituális életet élni, hiszen nem nehezedett olyan óriási nyomás, külső befolyás az emberekre, mint napjainkban. A spirituális életmód kialakítása valóban akkor sem volt könnyű, hiszen például a pénz vagy a hatalom minden korban fontos volt. De ahogyan ma, úgy tegnap is feltétel volt bizonyos erkölcsi fejlettség. Aki a mindennapjait a spiritualitás szabályai szerint szeretné élni, annak rendelkeznie kell önfegyelemmel, kitartással és hatalmas lelkierővel.

A szellemi és a lelki átalakulásokban segítségünkre vannak a spirituális témájú könyvek, amelyek révén jobban megértjük, hogy minden mindennel összefügg. Hatásukra tágul a tudatunk, és más dimenziókat ismerhetünk meg. Ennek az életmódnak a gyümölcse később, évek múltán érik csak be. Utána teljesebbnek láthatjuk az életünket, bölcsebbek leszünk. Tudatosul bennünk, hogy az életben minden kézzel fogható értéket , bankban lévő pénzt, vagyont érő tárgyakat, fontos személyt elveszíthetünk, csak a lelki és a szellemi, vagyis a spirituális értékeket nem.

És ekkor egyértelmű választ tudunk magunknak adni azokra a kérdésekre: Mire vagyok én jó, mit érek én, és miért vagyok a földön? Hasznos vagyok-e, szükség van rám egyáltalán, szeretnek engem, tisztelnek engem?

Forrás: phoenixiskola.blog.hu