Mindannyian hajlamosak vagyunk azt hinni hogy boldog leszek majd ha ... .
Néhány példa:
- ha nyer a kedvenc csapatom
- ha gazdag leszek
- ha süt a nap
- ha sikerül a vizsgám
És még rengeteg példát lehet felsorolni. De miért ne lennék boldog most? Azzal ami éppen van nekem. Vagy ha esik az eső miért ne lehetnék boldog? Hiszen a nap sem süthet minden áldott nap. Akkor már sivatagban élnénk. Talán a kapzsiság miatt? Mert soha semmi sem elég jó?
A boldogság nem mindenkinek jelenti úgyanazt. Egyesek akkor boldogok ha meg tudnak venni olyan drága luxus dolgokat, amik pár év múlva fityinget sem érnek. Mások megelégednek ha van egy tető a fejük fölött és étel az asztalon.
Most gondolkozz egy kicsit hogy mi az amitöl TE boldog vagy? Vajon számítani fog neked pár év múlva?
Játszál ma is, azokkal akiket szeretsz, mert senki sem igérte hogy az unokáiddal még lesz lehetöséged lesz játszani.
Addig is, itt egy rövid tanmese a boldogságról.
~~~~~~~~~~~~
Egy túlterhelt amerikai üzletember orvosai tanácsára nyaralni ment egy mexikói tengerparti faluba. Az első reggelen, miután egy céges telefonhívás után már nem tudott visszaaludni, kisétált a partra, hogy kiszellőztesse a fejét. Egy csónak állt a dokkban, a halász kosarában néhány tonhal verdesett. Az amerikai megdicsérte a szép fogást, és megkérdezte a halásztól, mennyi idő alatt fogta ki a halakat. Alig egy óra alatt, válaszolta a mexikói, meglepően jó angolsággal.
– Miért nem marad kint tovább, hogy több halat fogjon? – kérdezte az üzletember.
– Ennyi elég ahhoz, hogy eltartsam a családomat – felelte a halász.
– És mivel tölti a nap további részét?
A mexikói elmosolyodott.
– Játszom a gyerekeimmel, sziesztázok a feleségemmel, este pedig a kocsmában borozgatok és gitározok a barátaimmal. Boldog és teljes életet élek, senor.
Az amerikai nevetett és kihúzta magát.
– Uram, én a Harvardon diplomáztam közgazdaságtanból, és segíthetek önnek. Több időt kellene töltenie halászattal, és a haszonból vehetne egy nagyobb hajót, aztán a megnövekedett zsákmányból további hajókat. Végül egy egész halászhajóflotta tulajdonosa lenne. Ha nem viszonteladónak adná el a fogást, hanem közvetlenül a fogyasztóknak, előbb-utóbb megnyithatná a saját konzervgyárát, ahol ön ellenőrizné a feldolgozást és a forgalmazást. Persze felköltözne ebből a kis faluból Mexikóvárosba, aztán Los Angelesbe, ahol megfelelő menedzsmenttel működtethetné terjeszkedő vállalkozását.
– De senor, mennyi időbe telne ez az egész? – kérdezte a halász.
– Tizenöt–húsz évbe.
– És azután mi lenne?
Az amerikai elnevette magát, és azt mondta: – Most jön a java. A megfelelő időben belépne a tőzsdére, eladná a vállalata részvényeit és dúsgazdag lehetne. Milliókat keresne.
– Milliókat, senor? És aztán?
– Azután nyugdíjba menne, és egy kis tengerparti halászfaluba költözne, ahol sokáig aludna, halászna egy kicsit, játszana az unokáival, sziesztázna a feleségével, esténként pedig a kocsmában borozgatna és gitározna a barátaival...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése