Ha hirtelen mindenki hülye lesz melletted.
Nem válhat csak úgy, egyik napról a másikra mindenki hülyévé körülötted.
Egy érdekes történetet írok. Arról szól, hogy egy férfi belépett egy titkos társaságba, amelyben állítolag olyan fogalmakat tanítanak mint mágia, őstudás, több nemzettől és népcsoporttól, legendák feldolgozva, átírva és nem utolsó sorban film elemzések és azoknak az újrajátszása, mintha azok tényleg igazi valós mágiák lennének.
Történt ez még 2014-ben. Aztán kezdett táborokba járni, megtanult íjjal lőni, meg régi puskával.
Mindeközben pedig szép lassan eltávolodott a családjától, a barátaitól, akik nem jártak ezekbe a táborokba. Mert ennek a csoportnak a többi tagja szép lassan eltájolta őt, azt a férfit aki addig szerette a családját. Neki egyből minden régi ismeröse, barátja és rokona, buta maradt, ostoba. Sőt, még sajnálta is őket, hogy ennyire idióta gondolkozásuk van, visszamaradottaknak titulálta őket.
Ő meg mindenki főlőttinek érezte magát, mindenkit kritizált, megbélyegzett alantos címkékkel. A munkahelyéről is kirúgták, mert nem foglalkozott már a munkájával sem kellőképpen. Ő már félistennek képzelte magát. Mágusnak. Táltosnak. Megvilágosodottnak. Aki mindent tud irányítani, tárgyakat, állatokat, sőt még az emberek gondolkozását is meg tudja változtatni.
Persze mindezt csak a saját elképzeléseiben. Mintha más dimenzióban élt volna. Neki minden jóga megvolt, az is hogy hiányozzon bármikor a munkahelyéről, vagy elutazzon otthonról szinte minden hétvégén. Még a saját gyerekeit is elhanyagolta.
Ezen az új titkos csoporton kivül semmi sem volt fontos neki. Ez lett a legfontosabb számára. És minden amit ezen csoport tagjai mondtak vagy ajánlottak, az volt a helyes, és az egyetlen igaz út.
Az összes többi vallást lehűlyézett. Minden más nemzet buta, visszamaradott vagy idióta lett. Csak az ő népe az igazi, a legősibb a főldőn, és az egyetlen amelynek a fennmaradása fontosabb bármely más nemzeténél.
Tudása szerint irányítani tudta az időjárást, ha pedig nem sikerült neki, és általában nem is sikerült, olyankor mindig másra kente a hibát.
Erősnek képzelte magát, legyőzhetetlennek. Őt senki sem tudja irányítani, hanem ő irányított másokat. Ha pedig egy erősebb karakterü emberrel találkozott, akit nem sikerült a saját elképzelései szerint vezetni, akkor azt hülyének megcímkézett és kerülte a vele való bármiféle kapcsolatot.
Egyszóval mindenki körülötte egyből hülyévé vált. Még a saját szülei is, mert nem értették meg őt.
Hát, az ilyen embert sajnos hagyni kell hogy továbbra is azt képzelje hogy ő mindenkinél okosabb, erősebb. Ő a világ közepe. Nélküle nem forogna a főld, vagy talán még a nap sem sütne.
Az ilyen embereket kerülni kell, jó messze.
Ezek az egoista emberek. Ők azok akik nem tisztelnek senkit, főleg ha alacsonyabb beósztású munkát végeznek. Őket könnyü kiszúrni.
Mivel én kertész vagyok, de közben főnők is, meg takarító, munkás ember, aki megfogja a talicskát, és szívesen palántól vagy őntőz. És besétálnak a kertbe az úgymond modern emberek, akik végignéznek mindent, de bambán elmennek mellettem, szó nélkül. Mivel nem nyakkendőben vagyok és kosztümben. Aztán végigsétálják a kertet, bemennek minden foliába, ha lehetne még a budiba is bekukucskálnak.
Ezeknek még sokszór utánukszolók hogy rózsaszín. Ha meg valaki megkérdi hogy mi? A válaszom: a wc papir. Ugyanis ezek a kiváncsi emberek legtöbbje azt mondja a muskátlira hogy árvácskák. Ők a diplomás emberek, az egyetemet végzettek. De mit ér a diplomájuk, amiért annyi évet gürcöltek, ha nem képesek egy egyszerű virágot felismerni? Benéznek mindenhova, még az illemhelyre is. Errefel mondom nekik hogy rózsaszín a wc papir.
A tiszteletet otthon tanulja meg mindenki gyermekkorában. Erre mondják hogy hiányzik az első hét év otthonról.
Megtanultam otthon hogy a tisztelet nem csak a rangban főlőttem állóknak jár, hanem minden tisztességes embernek. Ezért ha bemegyek bárhová, legalább egy jó napot kívánok! Köszöntéssel megtisztelek mindenkit, még a sepregetőt is. És mindez nem kerül pénzembe. De ezzel bizonyíthatom hogy engem jól neveltek és az egom még nem ért a fellegekig, hogy mások főlőttinek érezzem magamat. Nálam a tisztelet mindenkinek jár, úgy a sepregetőnek mint az igazgatónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése