Pszichológia vagy spiritualitás?
Előfordult már veled, hogy összejött a baráti társaság, kimentetek szórakozni, valakivel beszélgettél az asztalnál, közben akaratlanul is hallottad, felfogtad, - hogy a másik oldaladon épp miről beszélgetnek? Ha véletlenül a véleményedet kérték, akkor tudtál válaszolni, tudtad miről van szó? Egyszerre két beszélgetést is tudtál követni?
A gyerekek nagyon gyorsan megtanulnak beszélni, akár egyszerre több nyelven is. Énekelik a rádió slágereket. Mi csak azt látjuk, hogy ül a szoba közepén, szét van rakodva a játékokkal, épp autókkal játszik, vagy süteményt süt, - azt gondoljuk, hogy arra figyel amit épp csinál. Nem feltételezzük, hogy akaratlanul is hallja, hogy miről beszélgetünk, hogy felfogja miről beszélgetünk. De azt is hallja ami a Tv-ben megy, vagy a rádióban. A gyerek nem tanul beszélni, nem úgy tanul ahogy az iskolások, - a gyerek olyan sokszor hallja, olyan sokszor felfogja, hogy megtapad benne a szó, ő se tudja pontosan hogyan, de egyszer csak ott van, használatra kész. Eleinte kicsit hibásan mondja ki, még hibásan van rögzülve, majd egyre tisztábban. A felnőtteknél sincs másképp, ha valamit sokszor hallunk, felfogunk, akkor előbb-utóbb azt tudjuk.
Mi a különbség a gyerek és a felnőtt között? Miért nem tudunk felnőtt korban úgy tanulni, mindent felfogni, egyszerre mindenre figyelni, mint a gyerekek? A nyugati modern társadalomban a pszichológia feladata, hogy kutassa az elmét, a pszichológia feladata felismerni, hogy mi a különbség a gyermek és a felnőtt elméje között. A keleti vallásokban, spirituális tanításokban évezredek óta azt tanítják, hogy állítsuk vissza felnőtt korban az elmét a gyerekkori nagy felfogású szintre. A meditáció nem hókusz pókusz, a meditáció tudatos elmebeállítás. Szellemekben nem hiszünk amíg nem láttuk őket. Ufókban nem hiszünk, amíg nem láttuk őket. Úgy néz ki, hogy a saját elménk működésében se hiszünk, mert nem látható, nem megfogható. Nem lehet megmondani az utcán egy emberről, hogy épp mekkora figyelme van. Nem lehet megmérni tudományosan (egyelőre), mint a vérnyomást. A pszichológia még ezen a téren gyerek cipőben jár. Pedig óriási jelentősége van, hogy mekkora az elérhető figyelmünk. Nem csak a gyors tanulás, felfogás végett.
Ehhez az íráshoz is felfogás kell, figyelem kell. Ha nincs figyelmed akkor elolvashatod egymás után ötször is, nem fogsz fel semmit, nem lesz emlék semmiből. Azt szoktuk mondani, hogy fáradt az agyam, nehezen koncentrálok, elvesztem a fonalat. Én sokszor tapasztaltam, hogy vannak napok amikor Eckhart Tolle-t végig hallgatom úgy rendrakás közben, hogy végig felfogtam az összes mondatát. És vannak napok, amikor folyton vissza kell ugornom a felvételben, mert teljesen elvesztettem a fonalat. Ilyen a meditáció is, van amikor könnyen figyelem a légzésem, van amikor folyton vissza kell ugornom, hogy újra figyelni kezdjem, mert máson kezdtem gondolkodni akaratlanul. Egyetem alatt sokszor tapasztaltam, hogy reggel könnyebben felfogtam amit olvasok, este sokszor megtörtént velem, hogy már ötödször olvasom ugyanazt az oldalt, de egyetlen szavat se tudok felidézni.
Három éve két hónapig volt az elmém csendben, két hónapig voltam kikapcsolva, mint a gyerekek. Két hónap után elkezdtem olvasni olyan spirituális könyveket, amelyeket régen nem tudtam értelmezni, egy-egy lapot többször kellett elolvasnom, - majd azt tapasztaltam, hogy naponta két könyvet kiolvasok. Ha az ember hosszabb ideig kikapcsolja az elméjét, hosszabb ideig megjelenik a csendben, mint a gyerekek, akkor újra olyan felfogása lesz, mint gyerekkorban. Csak felnőtt korban az a különbség, hogy képesek vagyunk gondolkodni is, kérdéseket teszünk fel, - majd a megnövekedett felfogással válaszokat keresünk. És ekkor meglepődünk. Válaszok érkeznek, összefüggéseket ismerünk fel, megértéshez jutunk. Mindenki zseni lesz két hónap meditálás után. Az emberi elme nem a keresztrejtvényektől fejlődik, hanem a csendtől.
Én sokszor tapasztaltam, hogy egy-egy kirándulás után vág az eszem, mint a borotva. A vállalkozásaim hirtelen leegyszerűsödtek, hirtelen tudtam mit kell tennem. Hirtelen olyan érzés volt, mintha nyaralás előtt egy labirintusban bolyongtam volna, majd nyaralás után fentről látom a labirintust. Két hét után ismét a labirintusban voltam. A nyaralás alatt a megváltozott környezet, a sok szépség, újdonság kikapcsolja az agyat, egy hét kikapcsolt állapot már erőteljesen megmutatkozik. Egy hét meditáció már erőteljesen megmutatkozik.
Ideje felfogni a nyugati embernek aki csak az anyag világában hisz, hogy több minden van, mint amit megtudunk fogni. Én most az elménk működésén keresztül mutattam meg a változást, de a figyelmünk megnövekedésével, csökkenésével az életenergiánk is növekedik, csökken. Az auránk olyan, mint egy életenergia tároló rendszer, amely raktározni képes az életenergiát. Ha tartósan felhalmozunk egy bizonyos energiaszintet, akkor a test reagál, bekapcsol olyan magasabb energiaigényű érzékszerveket, amelyek következtében megváltoznak a tapasztalásaink. A harmadik szem, hatodik érzék, tudatkivetítés, asztrális utazás, nem csodák, hanem emberi képességek, melyek a természet törvényei, a metafizika törvényei szerint aktiválódnak az emberben.
Van mit tanulnunk, rengeteg tudás van már felhalmozva az emberi önismeretről. A nyugati embernek fel kell fogni hogy az elméje változó, képes megtanulni tudatosan beállítani. Időt kell szánni az önismeretre, tanulásra. Ez a fejlődés útja, ezért vagyunk itt, és nem azért hogy mindent megvásároljunk, tönkre tegyük tudatlan életünkkel a Földet. Ez tudomány, ez pszichológia, ez nem csak spiritualitás. Nemsokára eljön az idő, hogy felismerjük az összefüggéseket, és az iskolákban új tantárgyak jelennek majd meg az emberi önismeretről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése