A spirituális csend fogalma
Mindenki tudja, hogy mit jelent a csend. Csendben lehetek egy zajos koncert közepén, azaz én nem adok ki hangot. És csendben lehetek egy hangszigetelt szobában, ahol nem csak én nem adok ki hangot, hanem a környezetem sem. Síri csend lesz, síri csendben leszek. De ez a csend nem az a csend, amelyről a spirituális tanítások szólnak. A spirituális csend belül van, az elménken belül van. Elménkben folyamatosan belső párbeszédet folytatunk, és mi erre nem vagyunk tudatosak. Nem vesszük észre, hogy vannak órák amikor folyamatos a belső párbeszéd, és vannak órák, amikor csak pár percenként szólal meg a belső hang. És vannak órák amikor nem szólal meg, csend van belül.
Amikor lefekszünk aludni, van körülbelül fél perc az elalvás előtt, amikor teljesen kikapcsol az elme, befejeződik a belső párbeszéd, megjelenik a belső csend. Ilyenkor szoktuk hallani a lélegzetünk, saját szuszogásunk. Csak akkor fogod hallani a saját szuszogásod egy hangszigetelt teremben, ha belül is megteremtetted a csendet, kikapcsoltad az elméd. Amikor az elme elcsendesül, olyankor rengeteg figyelem felszabadul, amely elérhető lesz a fülünknek, orrunknak, szemünknek, ízlelésünknek, tapintásunknak. Felerősödnek a külső érzékszervek, nem csak a hallásunk erősödik fel, hanem a szaglásunk is. Én nagyon sokszor tapasztaltam, hogy tudatos kikapcsoló elmegyakorlatok után érezni kezdem a virágok illatát, ugyanazon virágokét amelyek mellett egy órával korábban a gyakorlatok megkezdése előtt elsétáltam, és nem éreztem az illatukat, nem fogtam fel, nem figyeltem fel az illatukra.
Nem csak azért érdemes kikapcsolni az elmét, hogy felerősödjenek az érzékszerveink, hanem főleg azért, mert kikapcsolt állapotban bőségesen keresztül áramlik rajtunk az életenergia. Olyankor töltődünk életerővel, ezért is kell aludnunk. De alvás alatt nem kapcsol ki teljesen az elménk, főleg ha nagyon stresszes időszakot élünk meg. A meditációval lehetséges tudatosan teljesen kikapcsolni az elmét, elérhetünk olyan energiaáramlásokat, hogy egy óra meditáció helyettesíthet 8 óra alvás töltődést. Fel kell fognunk, hogy ugyanúgy energiára működünk, mint az elektromos eszközeink, és a töltődésünk az elménktől függ. Ha meg akarunk tanulni tudatosan feltöltődni, akkor meg kell érteni mit jelent a belső csend, és hogyan érhetjük el.
Kicsit olyan, mintha egy majom ülne az agyunkban, aki állandóan karattyol, hozzáfűz mindenhez, megjegyzéseket tesz, ismétli a megtörtént eseményeket, elképzeli a jövőbeli eseményeket, párbeszédeket rögtönöz, folyton aktív. Mi nem vesszük észre. Én három évig kutattam, mire pár olyan élethelyzetet találtam, amelyekkel egyértelműen rátudok mutatni a különbségekre. Olyan példákra van szükségünk, amelyek segítségével rádöbbenünk, hogy ez nálam is így van, ezt én is többször tapasztaltam már.
Amikor elmész nyaralni, a párod bemegy fizetni a benzinkúton, te kint maradsz egyedül az autóban, akkor elkezded megfigyelni a környezeted. Látod a melletted lévő autóban az embereket, megnézed milyen ruha van rajtuk, kire hasonlítanak, milyen autóban ülnek. Megnézed az idegen nyelvű feliratokat, megnézed a lámpaoszlopok formáját. Keresed a madarat, aminek hallod a hangját. Keresed a virágot, aminek érzed az erős benzinszag mellett is az illatát. Mikor a párod visszajön, elindultok, majd megkérdi mit láttál, akkor részletesen elmondod mit láttál, kiegészítve azzal, hogy milyen illatokat éreztél, milyen hangokat hallottál. Ha ugyanígy várakozol egy sima hétköznap ebédidő alatt a párodra, előfordulhat, hogy semmit nem fogsz fel. ha megkérdi mit figyeltél meg, akkor semmire nem fogsz emlékezni, mert nagyon nagy zaj volt a fejedben, nagyon sok gondolat lekötötte az összes figyelmed. Mi lesz délután, mi lesz a munkában, mi lesz munka után, hova mész bevásárolni, meggyógyul e a nagymama, stb.
Általában amikor minden rendben van, az elme kikapcsol, befejeződik a belső párbeszéd, megjelenik a csend. Nyaraláskor ez megtörténik. Megtörténik egy vasárnap délelőtti takarítás alatt is, vagy egy horgászás alatt. Bármikor amikor sikerül valamennyi időt felszabadítani önmagunkra, tudatosítjuk, hogy ez most ami időnk, most relaxálunk, pihenünk, azt csinálunk amit akarunk, nem hajt semmi, senki. Ilyenkor kikapcsol az elme. Minél hosszabb ideig kapcsoljuk ki minél jobban, annál tovább leszünk csendben, akkor is amikor már visszatértünk a hétköznapi kerékvágásba.
Ez nagyon jellegzetes nyaralások után. A nyaralást követő első munkanapokban sokkal jobban megy a gondolkodás, tervezés. Nyaralás előtt megpróbálsz megtervezni egy munkafolyamatot gondolatban, de azt veszed észre, hogy egy pici idő múlva lankad a figyelmed, nem tudsz koncentrálni, máson kezd járni az eszed. Zajos az elméd, nincs elég figyelmed a tudatos gondolkodásra. Nyaralás után szabad az összes figyelmed, azt veszed észre, hogy könnyedén tervezel meg napokat, heteket, komplex munkafolyamatokat, nem veszted el a fonalat, könnyen koncentrálsz. Sokkal jobban megy a tanulás, felfogás kikapcsolt elmével, mint hangos zakatoló elmével.
Én sokszor megfigyeltem, hogy más a repülőtér mikor hazaérkeztünk. Más az út hazafele. Sokkal részletgazdagabb a megfigyelt kép, több az illat, hang. Sokkal élettel telibb az egész. Nem tudtam miért van ez, csak azt tudtam hogy valami furcsa. Furcsa hogy érzem a fenyődeszka gyantás illatát mikor betoppantam a házba, leültem a fotelba és furcsa nagy csendet tapasztaltam. Hallottam a szuszogásom, az órát ahogy ketyeg, a környék hangjait. Ma már értem, hogy miért volt fura, értem hogy egy hét kikapcsolódás teljesen elcsendesítette az elmém, felszabadult a figyelmem.
Nagyon erőteljes a változás ébredés után is. Emlékszek gyerekkoromban a nagymamánál, hogy ébredés után azon gondolkodok, hogy milyen madárhangok szűrődnek be az ablakon. Lesem a plafont, a bútorokat, érzem a kakaó illatát, hallom ahogy a mama készülődik a reggelivel a konyhában. Nyaralások alatt is úgy ébred fel az ember körülbelül a harmadik nap után, hogy csend van az elmében, nincsenek gondolatok, az összes figyelem elérhető, szabad az öt érzékszervnek. A hotelban halljuk a tenger hangjait, a reggeli utca hangjait, érezzük az illatokat. Itthon felébredünk, és azonnal karattyol az elme, milyen nap van, mi lesz ma, hol fejeztük be, azonnal aktív a belső párbeszéd. Már félálomban halljuk a gondolatainkat, félálomban halljuk a belső párbeszédet.
Meditációval fél óra alatt teljesen kitudjuk kapcsolni az elmét. Ha naponta kikapcsoljuk, akkor egyre nyugodtabb lesz, egyre jobban fogunk tudni gondolkodni, egyre hosszabban, egyre koncentráltabban. Egyre több életenergia fog átjárni minket.
Nekem három éve kikapcsolt az elmém egy gombnyomásra, és három hónapig kikapcsolva maradt. Elvesztettem mindenem, és ez a trauma kikapcsolta az elmém. Három hónapot töltődtem, majd három hónap után elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi történt velem, logikus válaszokat kerestem arra, hogy hol hibáztam. Meglepően könnyen gondolkodtam, nagyon hosszan koncentráltam, nagyon komplexen át tudtam gondolni a helyzetem. Hatalmasra nőtt a figyelmem, koncentrációképességem a három hónapos csend alatt. Majd kérdést kérdés követett, így jutottam el három év után ehhez a cikkhez is. Mindent meglehet érteni, a saját elménk, életenergia rendszerünk működését is, ha tudunk figyelni, koncentráltam gondolkodni, ha elég nagy a csend az elménkben. Tesla naponta meditált, több órás erdei sétákat vett, hogy kikapcsolva maradjon. Edison vasgolyókat vett a kezébe, hogy meditálás alatt ha elaludna, akkor lepotyogjanak a fotel melletti vastálcára. Bárki lehet zseni, aki tud gondolkodni, koncentrálni, elég nagy csendet csinál az elméjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése